Körmend

Körmend első említése 1238-ból ismert "...terram populorum Regis de villa Curmend" alakban Pál fehérvári főispán és a király által kiküldött bírónak ítélet levelében (galéria).  Curmend türk nyelven gázlót, vagy erõdített helyet, esetleg várat jelent. 1244. október 28-án IV. Béla a körmendi hospeseknek ("nos hospitibus nostris de Kurmund") kiváltságokat adott. 1255-ben Hermán nembeli Dés comes tornyáról van adat, melynek befejézéséhez 3 ekényi földet kért a királytól (ez a torony középkori Körmend északnyugati sarkában állt és egészen a 19. századig állt átépített formában. Ma a Kölcsey utcai iskola áll a helyén.). Dénes József feltételez egy korábbi sáncvárat, amit talán épp az új toronnyal akartak megerősíteni. Körmend a 13. század végén a Kőszegiek kezén volt, egy közvetett adat szerint 1278-ban Kőszegi Iván (János) hercegi tárnokmesternek várnagya volt itt. 1289-ben mint várat foglalták el a németek, bizonyos Truchseß – azaz Emmerbergi Schenk Berthold kifejezetten mint körmendi ispán szerepel. A városerődítés egyik korai adata 1440-ből származik, amikor Hásságyi Imrét – többek között - Szécsény László Körmend ("Kermend") mezővárosának elfoglalásakor szerzett érdemeiért jutalmazta Erzsébet özvegy királyné (galéria). 1441. április 09-én I. Ulászló Körmend melletti katonai táborban ad ki oklevelet, tehát Körmendet visszafoglalták a királyné pártiaktól. 1449. október 28-án Hunyadi János által kiadott oklevélben az szerepel, hogy az országba betörő németek elfoglalták Körmend ("Kewrmend") mezővárost , és innen pusztították a környéket.

A ma ismert körmendi várkastély építtetője ifjabb Szécsényi Lászó lehetett a 15. század középső évtizedeiben. Első említése 1459-ből ismert. 1459. április 7-én csata zajlott Körmend mellett Mátyás király hadvezére és a király ellen lázadó, III. Frigyest megválasztó főurak serege között. Ennek kapcsán említik előszőr a Szécsényi-család által korábban épített körmendi erősséget. Ónodi Czudar Simon írta Bártfa városának: "Nagy Simon Körmend erőssége ("Fortalicium Kermend") közelében a Misericordia vasárnapja előtti szombaton a király ellenségeit vitézül legyőzte és a csatamezőt győztesen hagyta el, amiről a királyi fenségtől származó levél másolatát jelen levelünkben nektek elküldtük." Ónodi Czudar levelével szemben a vesztes Nagy Simon volt.

Szécsényi László halálát követően 1460 körül a monyorókeréki Ellerbachok szerezték meg. 1496 előtt Ellerbach János Monyorókerék, Wereswar várát és Körmend mezővárosát és kastélyát 40.000 forintban elzálogosította  Bakócz Tamás egri püspöknek és testvéreinek. 1496-ban az Ellerbach család kihalása után a  birtokaik Bakócz Tamás püspök, későbbi esztergomi érsek kezére jutottak, amit II. Ulászló király megerősített. 1499-ben Szécsi Miklós és Tamás tiltakoztak az Ellerbach birtokok eladományozása miatt, de eredménytelenül, 1500-ban a király Bakócznak és testvéreinek adományozta őket.  Bakócz Tamás 1517-es végrendeletével unokaöccsére, Erdődy Péterre hagyta a birtokokat.

A mohácsi csata utáni polgárháborúban Erdődy Péter Szapolyai János pártjára állt I. Ferdinánddal szemben. I Ferdinánd elkobozta Körmended és 1527-ben, majd 1529-ben II. Lajos özvegyének, Mária királynénak adta zálogként, aki  1531 és 1537 között változatlanul királyi birtokként Batthyány I. Ferencnek, 1537-től Thallóczi Bánffy Boldizsárnak zálogosította el. 1537-ben János nevű volt a várnagya és 59 puska volt a várkastélyban.  Az 1539-ből maradt leltárban három tarack, két seregbontó és tizenhat puska szerepel. Az 1540-es évektől a várost széles vizesárok és palánk kerítette.

1544-ben Bánffy özvegye, Lipcsei Dorottya Erdődy beleegyezése nélkül Hássági Dénes özvegyének, Kerecsényi Katalinnak adta tovább. Erre Erdődy haddal vonult Körmend alá és ágyúkkal foglalta el.  Mivel Erdődy ekkorra már Ferdinánd király hűségére tért és visszakapta a birtokait, az ügyből országos hírű per lett.  Körmendet ettől függetlenül zavartalanul birtokolta.

1545-ben az időközben elhunyt Erdődy szintén Péter nevű fia Tarnóczy Andrásnak, a királyi naszádosok kapitányának adta át használatra, hűséges szolgálatai jutalmául. Tarnóczy 1556-ban bekövetkezett halála után Körmend és kastélya még évekig özvegye kezében maradt, az Erdődyek csak 1565-ben váltották vissza tőle. Eközben a Hásságiak Erdődytől is perelték, de 1564-ben végleg lemondtak róla. Ezt követően a kastély egy ideig ifjabb Erdődy Péter, illetve Anna leánya és annak egymást követő két férje, 1566-tól Dersffy István, 1578 körül Illésházy István kezén volt. Végül 1595-ben ifjabb Erdődy Péter fiai a rokonság tiltakozása ellenére 21.000 magyar forintért Kaszaházi Joó János királyi személynöknek és tstvéreinek,  Lászlónak és Pálnak adták el. 

Kanizsa 1600-as elestével Körmend fontos végvár lett, és királyi őrséget kapott  Batthyány II. Ferenc parancsnoksága alatt.  500 magyar lovast és 300 gyalogost, valamint 300 német puskás gyalogost és 200 vértes lovast szállásoltak el a városban, a várkastély viszont Joó birtokában maradt. Joó, mint birtokos földesúr számos levélben panaszkodott a katonák túlkapásairól.

1603-ban Joó János is vádlott lett az Illésházy-perben, ezért Bécsben elfogták. Előbb fő és jószágvesztésre ítélték, de végül csak a birtokait, köztük Körmendet kobozák el tőle ("magát bűnösnek vallotta, és kegyelemért könyörögve összes jószágát, elsősorban is magát Körmend várát, amit ő vásárolt, feje és élete megváltása érdekében nekünk önként és a maga akaratából adta és átengedte"). 1604. október 20-án Rudolf császár Körmendet 45.000 magyar forintért elzálogosította Henckel Lázárnak azzal, hogy hozzájárulásával továbbadhatja másnak is. Henckel már másnap felajánlotta Batthyány II. Ferencnek, hogy 45.000 tallér fejében átadja neki a birtokot. Batthyány kifizette a hatalmas összeget, így nem volt akadálya annak, hogy 1605. február 12-én átvegye a várat a várossal és a hozzá tartozó uradalommal együtt.  Batthyány engedélyt kért a várkastély átépítésére.

Az 1605. évi, a pozsonyi Magyar Kamara megbízásából történt összeírás  szerint a körmendi vár vizesárokkal védett, a négy sarkán egy-egy bástyával, belső udvarral megépített, szabályos alaprajzú építmény volt, nyugati kapuja felett toronnyal. Egyemeletes, nyolc felsorolt lakóhelyiséggel, amelyek feltehetően főleg a felső szinten helyezkedtek el. Egyes helyiségek az udvari oldalon húzódó körüljáró fa folyosóról nyíltak. Kettős kapuval rendelkezett, kívül felvonóhíddal, belül felhúzható csapóráccsal. A toronyban óra volt a tető alatt,   és szakállasokat, muskétákat, valamint a hozzájuk szükséges golyókat, puskaport találtak itt az összeírók. Az összeírás arról tanúskodik, hogy a várkastélynak csak a nyugati és az északi szárnya állt 1605-ben, a keleti és a déli zárófalhoz ekkor még nem csatlakozott épület.  A déli oldalon még csak egy bejezetlen szárny állt, amit Koppány Tibor Joó János birtoklásához köt.

1605-ben Bocskai hadainak Dunántúli hadjáratakor kétszer is elfoglalták Körmendet tatár segítséggel Némethy Gergely hajdúi. A várkastélyt és várost is felégették. 1606-ben a kanizsai törökök rohanták meg és égették fel.  1606. július 6-án II. Rudolf Körmendet végleg  Batthyány Ferenc főlovászmesternek, soproni főispánnak adományozta. Batthyány 1609 és 1611 között újjáépíttette a várkastélyt és a városi palánkot is. 1618 őszétől 1619 év végéig a várkastély keleti szárnyát építették a földszintjén három kisebb helyiséggel, emeletén nagyteremmel.

Batthyány II. Ferenc Bethlen Gábor erdélyi fejedelem pártjára állt és 1620–1621‐ben a fejedelem főkapitányaként tevékenykedett.  1621 júniusában Collato és Esterházy Miklós császári csapatai megindultak a Dunántúl ellen. Batthyány szilárdan tartotta Németújvárt, Collato elfoglalta Batthyány rohonci és körmendi várkastélyait és ezek felégetése után Szalónak ellen fordult. Bethlen Haller György alatt 2500 katonát küldött Batthyánynak segítségül, aki augusztusban visszavette Körmendet, Rohoncot és 300 lovasa feldúlta Ausztriát egész Bécsig. A romos Körmendet 1622 őszétől 1625-ig  építették újjá. A munkálatok részletei alig ismertek, 1622 szeptemberében már a külső meszelés készítésére küldtek kőművest a helyszínre. 1637-ben  a kastély addigi fazsindely fedését leszedték és a többszöri leégés tapasztalatai alapján cseréppel fedték újra, "mivel az esseő mindeneőt behullat". 

1647-ben ledőlt a várkastély egy fala, 1652 február 29-én pedig leégett az egész vár. 1653 tavaszán a várost is elpusztító újabb tűzvész során végleg tönkrement. Batthyány Ádám már 1642-ben tervet készíttetett a bécsi Filiberto Lucchesével a várkastély átépítésére, és ezt a tervezetet vették elő a romos épületek felújítására. 1653 őszén kezdődtek meg a munkálatok Carlo Della Torre kőművesmester vezetésével. 1655. május 3-án készült összeírás megemlíti, hogy "most epetik Uyonnan az egész Varat". 1657-ig beépült a déli oldal is, az udvar északi oldalán pedig elkészült a később elfalazott árkádos és emeletes folyosó. 1661-ben a várkastély kétszer is leégett. 

1664. július 26-27-én a támadó török sereg át akart kelni Körmendnél a Rábán. A folyón átvezető fahíd felvónóhidas volt és ahhoz csatoltan egy négypilléres, fából készült városkapu is állt. A kapuhoz két ágyú is tartozott, amelyek 26-án kezdtek el tüzelni török előörsökre. A francia és császári lovasság megakadályozta a török átkelést, és az esőzés vetett véget az aznapi csatározásoknak. Másnap délelőtt tizenegykor indultak meg a törökök a híd elfoglalására, de a francia Coligny gróf az őrséggel és néhány tiszttel és önkéntessel visszaverte a támadókat. A tüzelés hatására a híd mögött mintegy húszlépésnyire található szétszórt szalmakötegek mögé menekültek a törökök. Ez után a folyó mentén lefelé haladva még egy helyen próbáltak meg átkelni, de a francia lovasság ott is visszaverte őket. A török nagyvezér végül augusztus 1-én a szentgotthárdi csatában súlyos vereséget szenvedett a Montecuccoli által vezényelt keresztény seregtől.

1683-ban miután a császári sereg meg sem próbálta megvédeni a Dunántúlt a Bécs felé vonuló török hadtól, Batthyány Kristóf június 24-én Thököly Imre felszólítására azt írta, hogy "övéivel és valamennyi horváttal a nagyvezír szolgálatára adja magát." Az átállásért cserébe birtokainak megkímélését kérte. A Dunántúli várak nagytöbbsége megnyitotta kapuit Thököly kurucainak. A nagyvezér Bécs alatti veresége után a magyar főurak sietve hűséget esküdtek I. Lipótnak és elhagyták Thökölyt.

A karlócai béke megkötése után 1699-ben Körmend is bekerült a lerombolandó várak körébe. Körmend katonai jelentősége már Kanizsa 1690. évi visszafoglalásával megszűnt. Batthyány II. Ádám horvát-szlavón bán azonban sikerrel protestált a lerombolás ellen, és abból még 1702-ben sem lett semmi. Batthyány érve az volt, hogy Körmend a saját rezidenciája és különben sincsenek védművei.

A Rákóczi-szabadságharc alatt Körmend sokat szenvedett: 1704 és 1709 között a város öt alkalommal jutott a kurucok kezére, a császáriak ötször foglalták vissza. 1706-ban Esterházy Antal parancsára a kurucok porrá égették a várkastélyt és a várost is.

A szabadságharc végére Körmend majnem teljesen puszta volt. Egy 1746-os okmány szerint az ifjú Batthyány Lajos gróf a várat szinte teljesen elpusztult állapotban találta, "úgy, hogy alig  volt  3-4 szoba lakásra alkalmas, és a javak az allodiális javakkal együtt csekély jövedelmet hajtottak". Batthyány II. Ádádm özvegyének, Strattmann Eleonóra grófnőnek 1712-ben és 1713-ban meg kellett parancsolnia a környező erdőkben bújdosó körmendieknek, hogy térjenek vissza a városba.  A várkastély helyreállítása 1712 és 1717 került sor először. Ennek a mértéke nem ismert, de Eleonóra grófnő 1716-ban áthelyezte a későbbi hercegi ág székhelyét Körmendre, és menye, Kinsky Terézia 1718-tól a nyarakat a kastélyban töltötte. Egy 1724-ből származó térkép tanúsága szerint a kastélyt ekkor még várárok vette körül, és a város irányába néző nyugati bejárat is létezett a kaputoronnyal (galéria).

1730 és 1745 között a várkastély épületének felhasználásával épült fel a ma is álló kilenc épületből kialakított kastélyegyüttes, a bécsi barokk egyik legkiválóbb mesterének,  Donato Felice Allio terveinek alapján, Batthyány I. Lajos gróf, a későbbi nádor megbízásából. A várárkot betemették, a kaputornyot lebontották, a déli szárnyon kialakítára került a középrizalit reprezentatív homlokzattal, főkapuval, díszlépcsőházzal és a barokk díszteremmel.  A korábbi északnyugati bástyában várkápolnát alakítottak ki. A belső udvarban elbontották az árkádos folyosót, helyette ablakokkal megvilágított falazott folyosók épültek. A keleti oldalon megépült a kisebb Sala Terrena – hűsölőterem – két oldalán két-két díszes teremmel.  A főépület déli udvara köré felépítettek 6 szimmetrikusan elhelyezett melléképületet, az északi részen pedig egy narancs- és egy kávéház kialakítására került sor. A  kastélytól keletre hozták létre az akkori város méretével megegyező franciaparkot.

A központi épület klasszicizáló késő barokk átalakítása 1772–1775 között történt Batthyány II. Lajos megrendelésére, aki 1773-tól bizonyíthatóan itt lakott. A munkák során az újjáépített manzárdtetőbe rejtve nem csupán kiszolgáló helyiségeket, de a barokk díszterem átalakítása révén, a középrizalit legfelső szintjén, külföldi társulatokat is befogadó színháztermet hozott létre. A főépületen végzett munkálatok 1775-re nagyjából befejeződhettek, ugyanis a fiatal főúr ebben az évben már a park felvilágosult szellemiségű, szentimentális stílusban történő átalakításába kezdett. 1787-ben ifjabb Batthyány II. Lajos örökölte a hitbizománnyal és a hercegi címmel együtt Körmendet. 

1799-ben a folyamatosan Körmenden tartózkodó Batthyány II. Lajos herceg újból belefogott kastélyának átépítésébe. már a klasszicizmus jegyében. 1803–1807 között készült el a kastély új homlokzata, a dór oszlopokon nyugvó erkély az új portikusszal.  A kastály melletti kertet angol parkká alakították át.1806-ban Lajos herceg halála után a hitbizományt legidősebb fia, Fülöp örökölte, aki viszont már kevés időt töltött Körmenden. Az 1880-as években, Batthyány Ödön hercegsége idején historizáló átépítéseket hajtottak végre a kastélyegyüttes épületein, melyek ekkor kapták a sárga színt. 1883 és 1886 között  a kastélyt eklektikus formákkal újították meg, a 20 század elején pedig az akkori igényeknek megfelelően belsejét formálták át. A Batthyány család a 19. század közepétől engedélyezte, hogy heti egy alkalommal a városlakók is látogatást tegyenek a kastély parkjában, de az épületekbe a család kivételével csak a személyzet léphetett be.  Ödön halála után a grófi ágból származó szemorvos, dr. Batthyány László örökölte meg a hercegi címet és a hitbizományt. Az ő nevéhez fűződik a reprezentatív II. emelet átalakítása, és gazdag neobarokk stukkódíszítésének elkészítése 1920-ban.  A várkápolnát  is átépíttette 1915 és 1920 között.

A II. világháború végén a Batthyány család elhagyta Körmendet. A kastélyt a szovjet csapatok foglalták el és 1957-ig laktanyaként használtátk. Az erkélyt tankokkal döntötték le. Az 1960-as években kollégiummá alakították át, mely során számos értékes stukkót vertek le. Jelenleg a Dr. Batthyány-Strattmann László Múzeumnak ad otthont a kastély épülete.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor