Pankota

Pankotáról az első oklevelek az apátsága kapcsán ismertek. Az apátságtól mindössze három oklevél maradt fenn, 1202-ből Imre király oklevele, 1217-ben a Váradi Regestrum említi, 1252-ben IV. Béla oklevelében szerepel a pankotai apát Uri földje.

Pankota várának helyét sokáig a Kopasz-hegyre tették a kutatók, da az ottani terepbejárások ezt nem igazolták. Dénes József szerint a vár az egykori, 1252-től már oklevelekben nem szereplő pankotai apátság épületeinek felhasználásával épülhetett az Árpád-kor legvégén. "Talán a III. Endre 1298. évi 10. törvénycikkében említett „kolostorok fölött épült” várak egyikéről van tehát szó!" - (Dénes). Pankota vára az Igmánd nembéli Lőrinc vajda fia II. (Pankotai) Miklósé volt.

1317-ben a Temesvárról Borsa Kopasz Bihar megyében álló vára, Adorján vára ostromára meginduló I. Károly király június 6-7-én Pankotán tartózkodott és itt ad ki több oklevelet. 1318-ban Ivánka magister királyi várnagyát említik, aki egyben Desznye (Dézna) várnagya is. 1331-ben az a Nagymartoni Lőrinc a pankotai várnagy, aki 1332-ben zaránd megyei ispán (1338/40-ig). 1347-ben Ferenc Pankata-i és Desnye-i várnagy szerepel egy birtok vitában. 1363. február 15-én Pankotán ad ki oklevelet Petrus de Bellantis lovag, Pancatha és Desne baronia-jának ura.

1387 június 2-án Luxemburgi Zsigmond utasította a váradi káptalant, hogy Losonczi László és István szörényi bánokat, valamint testvérüket Albertet a nekik adományozott Zaránd megyei Dézna és Pankota várakba ("quaedam castra nostra regalia Dezna et Pankatha nuncupata, in comitatu de Zarand") s a hozzájuk tartozó uradalomba iktassa be. Mária királynő ezt 1391-ben megerősítette. Innentől a Losonczi családé 1565-ig. 1418-ban a váradi káptalan emberei egy peres ügy miatt Pankotán keresik fel Losonczi Dénest és Zsigmondot.

Az 1470-es években a jenői és a pankotai uradalom közös igazgatás alatt állt, ugyanis Chery Antal, Petneházy Miklós és Nadabi János jenői és pankotai várnagyok is voltak.

1536-ban Oláh Miklós megemlíti a várat Hungária c. munkájában: "Ebben a kiváló bortermő Makra hegyfok felé terülnek el: Solymos, Lippa, Világos várak, majd a Körös partján Pankota, Zaránd, Kerek."

1552-ben a törökök hitszegőn megölik Losonczi Istvánt, Temesvár kapitányát. Mivel nem volt fiú utóda, 1552—53-ban fiúsították leányait. A török veszély miatt más veszélyes lett volna máshova elmenni, ezért a lányokat: Fruzsinát, Annát, Klárát és Dorottyát Pankotán iktatták be birtokaikba.

1556 októberében az erdélyi rendek visszahívták Lengyelországból Izabella királynét és János Zsigmondot, ezzel szakítottak I. Ferdinánddal. Patócsi Boldizsár János Zsigmond-párti felkelést szervezett Zaránd és Arad megyékben, amit Kászon lippai bég is támogatott. Radák László, Borosjenő, Pankota és Dézna kapitánya is kinyilatkoztatta hűségét János Zsigmondhoz.

1558-ban a törökök Világos vára és Pankota vára között egy palánkvárat emeletek Stersenchovith Mátyás jenői, pankotai és déznai várkapitány levele szerint.

1565-ben a temesvári pasa parancsot kapott, hogy segítse János Zsigmond erdélyi fejedelmet a Schwendi Lázár vezette királyi csapatok elleni harcban. A májusban Lippán át északra vonuló oszmán sereg a néhai Losonczy István (Temesvár hős védője) özvegyének tulajdonában álló Pankotához ért, Musztafa temesvári beglerbég úgy döntött, birtokba veszi a várat, nehogy annak őrsége veszélyeztesse utánpótlását. Az oszmán csapatok nem nagyon izzadtak meg az ostromban, hiszen a védők rövid úton kereket oldottak. 1565. június 5-én De Wyss orátor jelenti Konstantinápolyból, hogy a beglerbég birtokába vette Jenő és Pankota várakat, mert az adóért odaküldött csauszát megkínozták és megölték.

A török seregben lévő Kunovics Mehmet aradi bég szemet vetett a várra és az azzal járó jövedelmekre, de az újonnan kinevezett lippai bég, Báki is, sőt, az előző lippai bég, Malkocs is javaslatot tett Pankota parancsnoki posztjára, ő Hüszrev nevű lovas tisztjét (beslü agaszi) ajánlotta. Az nem tudni, hogy Kunovics, vagy Báki tudta a szandzsákjához csatolni Pankotát, de bármelyikük is, nem sokáig örülhetett neki, mert az új nagyvezér, Szokollu Mehmed önálló szandzsákot hozott létre Pankota központtal. Első bégje Mahmud volt. Később a pankotai vilajet székhely átkerült az 1566-ban elfoglalt Borosjenőre.

1568. március 27-én kelt és a temesvári beglerbégnek címzett parancsában a szultáni tanács elrendelte a vilájet védelmében szükségtelenné vált Versec (Semlik), Pancsova, Arad és Pankota várainak lerombolását és védőik betételét Lippába. Az első három várnak biztosan megkegyelmeztek, mert őrségük folyamatos. Ha ténylegesen lerombolták Pankotát a parancsnak megfelelően (ez nem biztos), akkor később újra megszállták, mert 1595-ben volt őrsége.

"Törökök ezt hallván, kik vannak Csanádban,
Nagylakban, Fellakban és Világosvárban,
Aradiban, Síriban ós Pankotában
Meg nem maradnának, — esének futóban" - egykori históriás ének

1595-ben Borbély György Lippát és Borosjenőt is ostrommal foglalta vissza a töröktől. Jenőt október 21-én feladta az őrsége, ez után Arad, Világos, Pankota és még 10 kisebb török vár őrsége harc nélkül feladta a várakat. Adat nincs rá, de esélyes, hogy a kor szokásainak megfelelően felgyújtották a kivonulásuk alkalmával. 1596-ban a temesvári pasa Lippa ostromába fogott, bár bevenni nem tudta, Pankota ismét török uralom alá került. Hogy javították e a várat, arról nincs adat, Pankota török őrségét a temesvári vilajet zsoldjegyzékei nem említik. 1603-ból viszont ismert az a jelentés, mely szerint a Jenő várának ellátására szolgáló Jenő, Bohszin, Jenő-Vadász, Gella, Pankota stb. többnyire elpusztult.

1636-ban a törökök támogatását élvező Bethlen István támadást indított az új fejedelem, I. Rákóczi György ellen. Rákóczi alvezérei, Bőjthy István és Kemény János Pankotánál megverték az esztergomi bég csapatait, Rákóczi pedig a fősereggel Borosjenőre vonult. Végül Bethlen és a temesvári pasa alkudozásokat kezdtek a fejedelemmel. Kemény önéletrajzában Pankotát "pankotai puszta váras hely"-nek írja.

1651-ben II. Rákóczi György mint pusztát adományozza Pankotát Marosnémeti Gyulay Ferenc zarándi főispánnak. 1732-ben mint elpusztult helység kerül Raynald modenai herceg birtokába.

Márki Sándor az 1860-as éveben meginduló ásatásáról cikket írt 1885-ben, melyben közli a bencés apátsági templom alaprajzát, de megemlíti, hogy a várhely erődítményként való használatára utaló leletek kerültek elő: "Hogy a helynek 1565-ben általuk való elfoglaltatása a templom leégetésével járt, az olvadt üveg- és rézdarabok bizonyítják; hogy pedig csakugyan katonák tanyáztak benne, a sarkantyúk, patkók, balták, kések, lándsahegyek, ágyú- és puskagolyók tanúsíthatják, mik az összes leletekkel együtt Medgyaszay Lajos úr szívességéből nemsokára az aradi liczeum régiségtárába kerülnek. ... A templomtól délre, s attól a déli kerítés és egy földhányás által elválasztva, újabb romok következnek. Az egyik, durvább szerkezetű fal, a templom déli falával pár huzamosan; a másik pedig, a templom délkeleti részéhez utóbb ragasztott épületnek megfelelően északról délre vonult és igy az egész L alakot mutatott. Délnyugatra volt az udvar néhány melléképülettel, melyek között ismét gyakoriak a koczkakövek. — Itt állhatott maga a kolostor. Még odább délre következik az épülettömb harmadik, idáig nem bolygatott része. Tekintve, hogy valamennyit kettős, mély sáncz veszi körül, valószínű, hogy ezen legdélibb földhányás rejtegeti a tulajdonképeni erődít vényt, vagy — ha talán kissé merészebb állítást akarnánk koczkáztatni — a vár düledékeit."

2000 és 2006 között a román régészek öt ásatással tisztázták a hajdani kolostortemplom alapját és az erődítményrendszert is.