Rohonc vára

Rohonc régi várának romjai (Rechnitz, Ödes Schloss) a várostól északra, a Faludi-völgy nyugati oldalán emelkedő magaslaton találhatók.

1259-ben Ruhoncz néven említik. A 13. század második felében a település két részből állt: a keleti részből (Ungermarkt), ahol a Ják nemzetség 1270 körül egy várkastélyt épített és a nyugati részből (Deutschmarkt), ahol Rohonc vára épült. Ezt a Kőszegiek birtokolták. A vár építésének ideje és építtetője nem ismert. 1271-ben a pozsonyi béke felsorolja a Kőszegiek várait, amit ők V. István ellen lázadva átadtak II. Ottokár cseh királynak. Ebben Rohonc nem szerepel, sőt még a Kőszegi Henrikfiak (Iván és Miklós) 1279-es második birtokfelosztásában sem. 1288-ban említik először a Rohonc várába tartó utat ("... de quibus currendo per veterem viam pervenit ad viam publicam, per quam itur ad castrum Rohonch, iuxta quam sunt tres mete").

Rohonc várát a "Güssinger Fehde", a Kőszegiek ellen vezetett hadjárata során nyolcnapos ostrom után 1289 tavaszán hódította meg I. Albert osztrák herceg. A védők szabad elvonulás fejében feladták a várat, aminek élére Albert Stubenbergi Ulrikot nevezte ki.

III. András király az osztrák hadjáratot lezáró hainburgi béke értelmében 1291-ben visszaszerezte az osztrákoktól és visszaadta a Kőszegieknek. A király júl. 10-én kelt oklevelében megjutalmazta Csém nembéli Bernátot, aki Rohonc vára előtt súlyosan megsebesült a támadó osztrákok ellenében. A lerombolt Szentvid várának falvait Rohonchoz csatolták.

1318-ban Rohonc várának tulajdonosa a Kőszegi (Németújvári) családból származó "Kakas" Miklós volt. Ő alapította meg a család rohonci ágát. Ő I. Károly pártjára állt, míg unokatestvére, Kőszegi András a király ellen lázadt. András sikertelenül ostromolta Kakas Miklós rohonci és lékai várait. Miklós comes Léka és Rohonc várainak ("castrorum nostrorum Lewka ot Rohonch ...") megvédéséért Pölöskefej nevű birtokát Rumi Dorozló fiainak adományozta (1318. ápr. 16.). Miklós magister Rohoncon ("in Rohonch") 1319. júl. 18-án ad ki oklevelet.

1329. jún. 7-én "Kakas" Miklós megszerezte Rohonc másik felét is a Ják nembéliektől (Kernen fia: Kernen, Rennoldus fiai: András és Jakab, valamint Jaak fiai: Márton, Mihály és Jakab) birtokcserével. Ruhunch várért és faluért cserében a a Rába mellett felvő Uray, Eghazasnyck és Loknykch birtokokat adta.

Az oklevelekben a család tagjai már Rohonci (Rohonch-i, Rohunch-i) néven hivatkoznak magukra. 1374. dec. 31-én Németujvári Henrik bán utódai, "Kakas" Henrik ("Kokas de Rohoncz") és unokaöcscse László, Rohonc és Kemend várakat s az azokhoz tartozó falukat egymás közt felosztották (galéria). Az oklevél megemlíti Rohonc várának északi kapuját két torony között ("...et primo ipsum castrum Rohonch sic divisissent: quod prout ab aquilone per portam inter duas turres introitus..."). Az 1374-es felsorolás szerint Szentvid várát és tartozékait Rohonc várához csatolták.

Rohonci András és unokatestvére, Kakas János 1403-ban a trónkövetelő Nápolyi Lászlót támogatta Luxemburgi Zsigmonddal szemben. A Zsigmond párti Garai Miklós és János elfoglalta tőlük Rohoncot és Kemendet is. Rohonc a Garaiaké, Kemend a Gersei Pethők őséié lett.

1441-ben I. Ulászló elveszi Rohoncot a vele szembeforduló Garai Lászlótól. 1443-44-ben Vági Dénes volt a rohonci várnagy. A várnai csatavesztést és Ulászló halálát kihasználandó Habsburg Frigyes 1445-ben haddal támadt az országra és Kőszeg mellett több várat elfoglalt, köztük Rohoncot is. A Garaiak és a közben kormányzóvá megválasztott Hunyadi János eredménytelenül követelte vissza a várakat.

Hunyadi 1446-ban fegyverrel tört be stájer és osztrák területekre. Az ellenségeskedést lezáró 1447. évi radkersburgi fegyverszünet alapján a következő helységek maradtak Habsburg Frigyes kezén: Sopron, Kőszeg, Rohonc, Szalónak, Borostyánkő, Dévény, Macskakő, Sopronkertes és Béla/Petőfalva (Beller/Pöttelsdorf). VI. Albert herceg, Habsburg Frigyes testvéröccse ugyanekkor Fraknó, Kismarton, Kabold, Lánzsér és Szarvkő zálogába illetőleg birtokába jutott. Egyedül Győr városát adták vissza a győri püspöknek "némi váltságért".

1451-ben III. Frigyes Bernhard Mitterndorfernek adta alzálogba Rohoncot és Kőszeget. 1452-ben V. László megszabadult III. Frigyes gyámságától. Kőszeget és Rohoncot ingyen kellett volna megkapnia Frigyestől, de erre nem került sor.

1459.04.19-én Hunyadi Mátyás megbocsátva Garai László özvegyének és fiainak, megígéri nekik, hogy megtartja őket Kőszeg, Lánzsér és Rohonc várak birtokában, amik most Habsburg Frigyes kezén vannak.

Az 1463. évi soproni békeokmányban Habsburg zálogként hivatkoztak többek között Rohoncra is, de a szerződés kimondta, hogy a várak és helységek Magyarország részei (galéria).

1478-ban Mátyás ostrommal foglalta vissza Rohonc várát amely megsérült a harcokban. Néhány helyen azt lehet olvasni, hogy a vár többé nem is épült fel, de még 1600-ból is van adat a javításáról. 1480.01.18-i oklevelében a király Rohonc várát a hozzátartozó Rohonc mezővárossal és az ottani kastéllyal, valamint Inczed, Velem, Czag, Hodaz, Perennye, Chaytha és Gwor birtokokkal együtt 5000 forintért porosz pattantyúsmesterének, Jakob Margenwerdernek adományozta (galéria).

1490.07.18-án Báthori István országbíró és erdélyi vajda előtt Rohoncz-i Jakab mester [Jakob Margenwerder] királyi pixidariusa Vas megyei Rohoncz kastélyt, Rohoncz mezővárost, Chaytha, Czaak, Welen és Perennye Vas megyei birtokokat összes tartozékaikkal 4000 arany forintért eladja Zalonok-i [szalónaki] Pamkyrher Vilmosnak és fivérének, Györgynek [Wilhelm és Georg Baumkircher-nek] (galéria). II. Ulászló ezt 1490.09.29-én megerősítette.

Az 1491-ben született pozsonyi szerződésbe belefoglalták, hogy Rohonc III. Frigyes zálogában van. A császár 1491.10.12-én a Baumkirchereknek adományozta. II. Ulászló azonban úgy rendelkezett, hogy a Baumkircherek férfi ágának kihalása esetére Rohonc a magyar koronára szálljon vissza. 1492.12.27-én Habsburg Miksa császár megerősítette Baumkircher Vilmost Rohonc várának birtokában.

1492-ben Baumkircher György tartozásai fejében ideiglenesen Bakócz Tamás esztergomi érseknek és általa rokonainak, az Erdődyeknek engedte át. 1493.09.22-én kelteztetett oklevél szerint Baumkircher György 1300 forint zálogot fizetett II. Ulászlónak. 1502-ben, Baumkircher halálát követően Bornemisza János királyi kincstárnokot iktatták a kastély birtokába, azonban azt Baumkircher özvegye, lánya és annak férje tiltakozása és a velük folytatott több évtizedes per következtében haláláig sem tudta birtokba venni. Az esetet bonyolította az is, hogy Miksa császár 1506.12.03-án megtiltotta a Baumkircher örökösöknek, hogy Szalónak és Rohonc várait magyaroknak adják el.

Egy 1513.02.24-én Zalonok-i Pankyrher Vilmos lánya, Borbála megegyezik férjével Fladnycz-i Fladnyczer Viddel, hogy hitvesi szeretetből és 18 ezer arany forint fejében neki adja Szalónak vátát, [Pinka]Ovár és Rohonc várhelyet. Ez esetleg utalhat arra, hogy az 1478-as ostromban megsérült várat nem használták.

1527-ben I. Ferdinánd a szalónak-rohonci uradalmat Batthyány Ferencnek adta, de az örökösök ezt is megakadályozták és csak a birtok feléhez jutott hozzá 1541-ben. Végül 1544-ben vásárolta meg a másik felét a Baumkircher-örökösöktől.

1557-ben Batthyány Ferenc arról értesítette Nádasdy Tamás nádort, hogy Rohoncon egy bástyát építtet. Sajnos az nem derül ki, hogy ez a vában történt, vagy a városi várkastélyban.

1599-ből van adat Rohonc építésére, de nem egyértelmű, hogy ezek a várra, vagy a település központjában lévő várkastélyra vonatkoznak (Koppány). 1600-ban viszont bizonyos, hogy zsindelyezték a tömlöc feletti folyosót és javították az egyik bástya ablakát, valamint az árnyékszék ajtaját. A szél által leszaggatott cserepezést is pótolták.

Batthyány II. Ferenc 1619-ben Bethlen pártjára állt és fegyveresen is segítette őt. 1621-ben Collato és Esterházy Miklós császári csapatai elfoglalták Rohoncot, majd a várat megrongálták és a várkastélyt felgyújtották. Batthyány augusztusban visszafoglalta Rohoncot és Körmendet is. A lerombolt vár teljesen elvesztette jelentőségét - javításáról, újjáépítéséről nincs adat. A Batthyányok már csk a mezővárosban lévő várkastélyukat építették, bővítették.

Rohoncot 1648-ban III. Ferdinánd csatolta vissza Magyarországhoz.

A 19. század második felében elrendelték a romok lebontását, hogy "felszámolják a tolvajok búvóhelyét". Ma már csak egy nagyobb falszakasz, a sáncok és épületek helyei látszódnak a várhegyen. A sors fintora, hogy a grandiózus Batthyány-várkastélyt az 1950-es években majdnem teljesen lebontották és csak kevés látható jele van a modern épületeken.