Sempte

Sempte vára, mely az egyik korai várispánság központja volt, valószínűleg már a 11. században állt. Győrffy György szerint Szent István építette 1018 után I. Boleszláv lengyel király és a csehek elleni védelem részeként. Az biztos, hogy eleink már a 10. század elején megtelepedtek itt, amit a környéken megtalált hat temető is igazol. A Vág folyón itt lehetett a legkönnyebben átkelni, és ezt biztosan nem hagyták ellenőrizetlenül. Sempte neve is a magyar Sümpte személynévből eredeztethető. Habár a vár ma a Vág jobb partján található, régen a bal parton volt, csak a folyó mederváltásaival került át a másik partra.

A Képes Krónika IV. Henrik császár és az elűzött Salamon király 1074-es hadjáratában említi Semptét: "Midőn a császár a Vág folyóhoz ért, Salamon három dandárt fogadott, és Semptéről Nyitra felé lovagolt."

Szemere nevű semptei várispánt 1177 körül említik először. 1221-ben a Váradi regestrum megemlíti 12 semptei várjobbágy ("Joubagiones castri Sumptey") nevét. 1233-ban castri de Scemte néven említi oklevél, benne curialis comesét és Csépe fia Péter vice comest.

A semptei várispánság jelentősége a tatárjárás után fokozatosan megszűnt. IV. Béla 1261-ben hívének Trusleph-nek adományozta, majd halála esetén fivérének, Liupoldnak ("quod sicnt fideli nostro Trusleph Comitatum de Sciuptey contuleramus, sic eciam post mortem eiusdem Trusleph aduertendo fidelitatem suam et eciam seruicia fidelia, que frater suus Lyuppoldus vna cum fratre suo Petro nostre Maiestati exhibuerant indefesse, dictum Comitatum cum omnibus appeudiciis et vtilitatibus eiusdem ipsi Lyuppoldo Comiti de nostro beneplacito duximus conferendum."). Egyúttal kivette őket a pozsonyi és nyitrai főispánok hatósága alól.

Sempte várispánságot IV. László még egy rövid időre feltámasztotta, 1275-ben a Hontpázmány nemzetségből származó Tamás Pozsony vármegye és Sempte ispánja is volt. A várispánság 1270-es évek után megszűnt, várbirtokai a szomszédos vármegyék kezelésébe kerültek.

A korai vár egy a Vág ágai által körülölelt kb. 25-35 méteres szigeten épült. Legrégebbi azonosítható eleme a 12. századi, 12 x 12 méteres téglából épített öregtorony volt, mely falainak vastagsága elérte a 2,6 métert. Nyugati oldalához egy árok csatlakozott, míg keleten egy kőfal rövid töredékét fedezték fel. A 13. században a toronytól 8-14 méterre egy 36 x 36 méteres négyzet alaprajzú falat építettek. A bejárat az északi oldalán volt. Az egészet földsánc, palánk és árok vette körül.

Sempte a 14. század elején Aba nembéli Abáé volt, majd amikor ő 1312-ben elesett a rozgonyi csatában I. Károly ellenében, Csák Máté szállta meg. Sempte Csák Máté halála (1321) után királyi vár lett, I. Károly Vörös Ábrahám comesnek adta. 1323-ban a király Semptéért ("Scemtey") Cseklészt adta Ábrahámnak ("...Mivel a király az említett két birtokot maga számára fontosnak ítélte, ezért elvette azokat Ábrahám c-től, és cserébe a Cheklyz birtokot adományozza az azon lévő Cheklyz nevű várral és valamennyi tartozékával együtt..."). 1326-ban I. Károly Zách Feliciánt nevezte ki semptei várnagynak, majd két év múlva elvette tőle a tisztséget. Talán ez a kegyvesztettség is szerepet játszhatott abban, hogy Zách Felicián 1330. április 17-én merényletet kísérelt meg Visegrádon a királyi család ellen.

1341-1349 között Raholci Tót Lőrinc nyitrai ispán és királyi zászlótartó honorbirtokként Semptét kapta meg a királytól, aminek már korábban is várnagya volt (* 1328-ban oklevélben szerepel). 1381-ben Sempte és Vöröskő váraknak János fia János volt a királyi várnagya.

1385-ben Luxemburgi Zsigmond a magyar koronáért folytatott küzdelme elején a Vág folyóig elzálogosította a területet Jodok és Prokop morva őrgrófoknak, unokatestvéreinek. A szerződés szerint 200.000 forintot Mária királynőnek kellett volna visszafizetnie, az egyik helyszín Sempte volt. Semptén Zsigmond kétszer is tárgyalt a területek visszaadásáról az unokatestvéreivel (1387 május, 1388 május). 1390-ben végül hadjárattal vette vissza az elfoglalt várak egy részét.

1410 és 1419 között a lengyel Stęszew-i Mościc poznani várnagy és Ulászló lengyel király követe kapta meg zálogban 9217 forintért Luxemburgi Zsigmondtól. Mościc annak a szintén lengyel származású Stibor vajdának volt a rokona, aki Zsigmond egyik legkedveltebb embere és hadvezére volt. 1420-ban Mościc a király engedélyével az uradalmat Bazini Györgynek zálogosította tovább 10.500 forintért.

1423-ban a birtokviták miatt inventárium készült a várról. A közel négyzet alakú várat kettős várfal vette körül, két kapuja volt, toronnyal védve. Az öregtorony a vár közepén állt, a belső vár épületei a déli és északi falak mellett voltak. A várkápolnát Szent Margaréta tiszteletére szentelték fel.

1424-ben Zsigmond király visszavette Semptét Bazini Györgytől, és helyette Szaplonca várát zálogosította el neki.

1426-ban Pálóczi György esztergomi érsek és testvérei, Máté és Imre kapták meg Semptét zálogban ("maiestati nostre acommodarunt et nomine certi mutui ac sub spe restitucionis dederunt […]; nos volentes eosdem […] de rehibitione huiusmodi summe floreni certos reddere et securos castrum nostrum Sempte appellatum […] pignori duximus obligandum ymo impignoramus"). A Pálóczi testvérek 1427-ben örökadományként is megszerezték, de már 1429-ben a Sáros megyei Szakalya várával együtt elcserélték Zsigmond királlyal Újhely váráért.

1430. május 9-én Zsigmond király Semptén kiállított levelében meghagyta Kanizsai László soproni főispánnak, hogy a saját és a nemesek hadait késedelem nélkül küldje Semptére ("Sempthe"), illetőleg Trencsénbe a Vág völgye őrzésére a husziták ellen. Ebben az évben Rozgonyi István és Gyögy pozsonyi ispánok kapják meg az uradalmat zálogban.

1438. 03. 31-én kelt oklevelében (galéria) Albert király Rozgonyi Simon veszprémi püspök királynői kancellárnak, valamint Rozgonyi Simon fiainak: István és György pozsonyi comeseknek valamint fiúutódainak adományozza a náluk zálogban lévő pozsonymegyei Sempthe várat tartozékaival. Ha fiágon kihalnak az örökösöktől a birtok a zálogösszeg fejében visszaváltható.

1446. 09. 21-én a budai káptalan előtt néhai Rozgonyi Simon fia György pozsonyi ispán és Rozgonyi Sebestyén rokonukkal, Rozgonyi István fia Jánossal megegyeznek, hogy örökségüket felosztják: Csókakő (Chokakeö) vára Jánosé, Sempthe pedig Györgyé és Sebestyéné lesz.

1450. nyarán Ludányi György „a csehekkel és más idegen nemzetbeliekkel“ tört rabló módjára Rozgonyi birtokára, és a Sempte várához tartozó Szeredet kirabolta és felgyújtotta. A keletkezett kár 4000 forintra rúgott. 1456-ban Éleskő várának németjei fosztották ki Szeredet.

Rozgonyi László 1490 nyarán Semptén fogadta II. Ulászló királyt, akit két héttel előtte választott meg az országgyűlés. Rozgonyi László 1491. június 21-én II. Ulászló király beleegyezésével Sempte várát és uradalmát feleségére és leányaira hagyta. Rozgonyi 1492-ben elhunyt, a vár övzegyének, alsólindvai Bánffy Erzsébetnek a kezével Kanizsai Györgyhöz került (* egy 1502-es oklevél szerint Kanizsai zálogban bírta a várat).

I. Ferdinánd 1530-ban Turzó Eleknek adományozta Semptét, majd annak 1543-ban bekövetkezett halála után leányának, Thurzó Annának a kezével Báthory András lett a tulajdonosa. Báthory 1543-tól újjáépítette a várat és haláláig, 1566-ig birtokolta.

Pereskedés indult meg Semptéért, amit a 16. század közepén I. Ferdinánd Julius Salm grófnak és feleségének, Thurzó Erzsébetnek adott. Az 1570-es években itt élt és nyomtatta műveit Bornemissza Péter evangélikus lelkész, Balassi Bálint nevelője. Salm gróf halála után ismért pereskedés indul meg Semptéért, végül a Thurzók erőszakosan foglalták el 1596-ban. Thurzó Szaniszló azonnal megkezdi a vár korszerű kiépítését. A vár köré egy újab védelmi öv épült, a sarkain ötszögletű, tüzérség elhelyezésére alkalmas bástyákkal. A vár köré széles vizesárkot ástak, és két külső földmű is épült.

1605. május 11-i dokumentum rendelkezik a vár őrségének beosztásáról: "1. Uram ő Nagysága mellé az kő bástyára, Nemes Keresztúri András uram, Semberi Pál, Vitéz Imre, Baranyai Tamás, Ocskaylmre, Tessényi György, Bori János, Tani Ferencz, Fekete János, Beke Tamás, Pribék Jakab uram és egy tized alja drabant. Pográni István mellé az sütő ház bástyán tizenhárom nemes, ket szolga és egy tized alja drabant. 3. Farkas György az kovács bástyán, tizenkét nemes és egy tized alja drabant. 4. Szerdahelyi János bástyáján, tizennégy nemes és egy tized alja drabant. 5. Az toronban, öt nemes, két várbeli drabant és egy tized alja drabant. 6. Az belső várban hat nemes é3 egy tized alja drabant. Lovászok, kocsisok tizenegyen, az hova szükség kívánja, az estálóhoz közel való bástyán legyenek." Bocskai csapatai előtt Sempte harc nélkül nyitotta meg a kapuit.

1619-ben Bethlen Gábor első hadjáratakor Thurzó Szaniszló vonakodva, de átállt Bethlen oldalára. 1619 októberében a Pozsony ostromára induló Bethlen serege Szempcnél szétverte Teuffenbach császári seregét. Az itt zsákmányolt ágyúk egy részét Érsekújvárra és Semptére küldték.

1620-ban Thurzó Szaniszló utasítást adott ki ostrom esetére: "1. A tarackok helyét meg kell igazítani a bástyákon. 2. A tarackokhoz szükséges emberek , a lőpor, golyó, kanóc és egyéb szükségesek legyenek a helyükön. 3. A bástyákra menjenek föl a főlegények és drabantok. 4. A toronyba két főlegény menjen 14 olyan drabanttal aki ágyúhoz szokott. Kell szakállas puska, lőpor és golyó is. 5. A négy bástyán és toronyban álljanak ott a hadnagyok. 6. A vár udvarán a tartalék csapattal álljon egy hadnagy. 7. Éjfél előtt, illetve után 2-2 cirkáló legyen a falakon a strázsamester felügyelete mellett. 8. A kitörésre álljon készen egy csapat."

Bethlen Gábor 1621. április 22-én Thurzó Imrének írt levele szerint Érsekújvárra 3000, Semptére 500 embert vezényelt. Érsekújváron és Semptén ekkor Thurzó Szaniszló parancsnokolt, az utóbbi az ő birtoka is volt. Bethlen gyanakodott Thurzóra, ezért vezényelt csapatokat Semtére, de a várkapitány Thurzó embere, Balogh Ferenc maradt. Bár Sempte az egyik legjobban megerősített és ellátott vár volt ekkor, az őrsége mégsem akadályozta meg a császári sereg átkelését 1621 májusában, amikor azok Érsekújvár visszavételére indultak. Bethlen később megvetően írt az őrség gyávaságáról.

A nikolsburgi béke megkötése után Bethlen kivonta csapatát Semptéről, 1622. február 24-én átadták a várat Thurzó emberének, Ernyő Lukács várnagynak. Ekkor inventárium is készült. Ez megemlít 2 régi zászlót, melyet Thurzó szaniszló "Canisa alatt, Fejérvár alatt hadakban hordozott", és egy másikat, Magyarország zászlaját, "kit Mátyás király [* II. Mátyás] koronázatakor ö nagysága hordozott." A várban volt ekkor "muskatér puska 150, morvai aczélos puska 64, hajdúnak való puska 56, öreg szakállos, kiben vas nincsen 34, kiben vas vagyon 22. kicsin szakállos 23, hosszú jancsár puska 11. Rottálné asszonyom puskái". Az összeírás szerint Sempte jól el volt látva tüzérségi eszközökkel és munícióval.

A Thurzó család fiági kihalása után 1636. augusztus 30-án III. Ferdinánd kemény parancsot küldött Berényi György semptei várkapitánynak, hogy Semptét, Temetvény várát és a többi jószágokat haladéktalanul szolgáltassa át. 1639 és 1642 között Esterházy Miklós nádor itt lakott feleségével, Nyáry Krisztinával, aki 1641-ben itt halt meg. Sempte átépítését még a nádor kezdte el: a várárkot kitisztították, a vár déli és nyugati oldalán kétszintes palotát emeltek.

Esterházy Pál, aki öccsének Ferencnek a gyámja is volt, Semptét 1654. október 30-án négy évre bérbe adta Esterházy Farkasnak. 1660-ban Esterházy Pál és Ferenc megosztoztak a birtokokon, Semptét Ferenc kapta.

1663-ban ismét kitört a háború az oszmánokkal. A török nagyvezér 1663. szeptember 27-én ostrommal vette be Érsekújvárt, és októberben a török csapatok Semptét is ostrom alá vették. A várat Nicola alezredes vezénylete alatt 500 bajor védte és 40 ágyúja is volt a védőknek. A heves ágyúzás hatására a törökök hamarosan elvonultak. 1664 februárjában Montecuccoli azt írta az Udvari Haditanácsnak, hogy a magyaróvári kapitány szerint Magyaróvár, Pozsony és Sempte erődítési munkálatai anyaghiány miatt állnak.

1664-ben, amikor kitudódtak a vasvári békének azon pontjai, hogy sem Érsekújvár, sem Nagyvárad nem kerül vissza a törököktől, a magyar rendek felháborodtak. Mikor a vármegyék tiltakozásának ellenében I. Lipót azt az ajánlatot tette, hogy Sempte, Farkashida vagy Guta közül valamelyik helyet emeljék erőddé Érsekújvár helyébe s a költségek felét a vármegyék viseljék, az ország rendjei igen ingerült választ adtak. Érsekújvár elvesztése után Semptét végvárrá nyilvánították és ide helyezték a bányavidéki főkapitányság székhelyét. A vár alkapitánya Gyöngyösi Nagy Ferenc lett, aki 1671-ig töltötte be a tisztséget. 1668. decemberében Esterházy Pált, a későbbi nádort nevezték ki bányavidéki főkapitánnyává. 1671-ben a Haditanácsnak ellenőrzésre kiküldött mérnöke Semptén sok javítanivalót talált. Az 1672-ből származó alaprajz jól mutatja a négy sarkán olaszbástyákkal megerősített várat.

1683-ban Thököly Imre megszállta Semptét, melynek kapitányává Szirmay Endrét nevezte ki, aki Pozsonyból az ágyúkat Semptére szállította, a várat cölöpökkel erősítette meg és a Vágon hidat veretett. A török sereg Bécs alatti vereségekor Semptét elhagyta és az ágyúkat Kassára szállíttatta.

1703. december 2-án Károlyi Sándor kurucai kardcsapás nélkül foglalták el Semptét. Esterházy Antal már napokkal előtte elmenekült a várból (* később Rákóczi pártjára állt). 1703. december 29-én Bercsényi Miklós Nógrád vármegyéhez kelteztet levelet Semptéről, hogy a megyei gyalogságot Csábrághoz küldéjék.

Sempte 1704 és 1708 között többször is gazdát cserélt. 1704 májusában a közeledő Heister császári csapatai elől Bercsényi Óbarsig vonult vissza és felégette a Vágon a Szered-semptei hidat. Heister visszavonulása után ismét megszállták a kurucok Semptét. 1704. november 25-én II. Rákóczi Ferenc ír innen levelet. A szerencsétlen nagyszombati csata (1704. december 26.) után a fejedelem a főhadiszállását Semptére helyezte és a csapatok gyülekezési helyéül is Semptét és Kistapolcsányt jelölte meg.

1706 tavaszán a béketárgyalások alatt II. Rákóczi Ferencet meglátogatta felesége, Amália Sarolta hercegnő. A fejedelemnét Bercsényi fogdta Semptén. A béketárgyalások eredmény nélkül értek véget. Forgách Semptéről indult meg október 4-én Pozsony bombázására, ami azonban a fejedelem parancsa ellenére nem történt meg, Forgách inkább a morva területekre tört be.

1707 nyarán Guido von Starhemberg tábornagy a Morva és a Vág folyók közéből kiszorította a kurucokat, és a Vág-mentén elfoglalt várakra támaszkodva erődített vonalat szervezett (Komárom, Gúta, Galánta, Diószeg, Vágsellye, Sempte, Szered, Lipótvár, Csejte, Vágújhely, Beckó, Trencsén és Illava). Semptét a császári sereg közeledtekor Esterházy Antal kiüríttette. Starhemberg Sempte és Szered erődítésével biztosított hidat veretett a Vágon, hogy innen indítsa meg a Nyitra elleni hadműveletet, melynek ostromát augusztus 24-én megkezdte, de rövidesen vissza kellett vonulnia a Dunántúlra Bottyán ausztriai támadásai miatt. Esterházy Antal utasította Ocskayt, hogy Semptét foglalja vissza. Bagossy Pál hajdúi szeptember 16-án véres rohammal elfoglalták a szeredi hidat, és a balpart felől fedező két védművet. Szeptember 20-án Bagossy jelentette, hogy Szered (Sempte) bombázását megkezdte. Ennek hírére Starhemberg Pozsonyból sietve megindult, és szeptember 21-én már bevonult a szeredi várba. Esterházy erre a Vág hídját a körülötte lévő hatalmas védműveket a császáriak szemeláttára felgyújtatta és leromboltatta.

A Rákóczi-szabadságharc bukása után (1711) Esterházy Antal emigrált, Semptét visszakapták a család Habsburg hű tagjai.

Bél Mátyás 1742-ben leírta, hogy a vár védműveit és épületeit Esterházy József lebonttatta, és megmaradt déli és nyugati palotát barokk kastéllyá építtette át. A belső vár teljesen eltűnt és csak az öregtorony maradt meg. A vár árkait feltöltötték és parkot alakítottak ki.

Mednyánszky Alajos Festői utazás a Vág folyón, Magyarországon című könyvében (1825) a következőket írta a szeredi kastélyról: "A kertekkel övezett és az újabb ízlés követelményeihez igazított kastélyépület felett vastag, négyszögletű torony emelkedik, hatalmas kváderkövekből összeillesztve; egyetlen maradványa a hajdani erődítménynek. ... [A Rákóczi-szabadságharc után] A hazatérő Esterházy József gróf az okozott károkat kijavíttatta, s egyúttal át is alakíttatta a kiterjedt védműveket, ... A legújabb idők minden nyomát eltörölték annak, ami az erőszak korára emlékeztetett, és a hajdani komor várból ízléses udvarház lett, facsoportok közül kandikál ki, és sejteni is alig lehet, mi volt hajdanában." Mednyánszky is megemlíti, hogy a vár eredetileg a Vág bal partján volt.

A 19. században az öregtorony maradéka leomlott és el kellett bontani (* az 1820-as tájképen még látszik a torony). A kastély a jelenlegi formáját 1840 körül nyerte el, amikor Esterházy Károly klasszicista stílusban építtette át.

1849-ben a szeredi Esterházy-kastélyban elhelyezett osztrák főparancsnokság ágyúlövésekkel ünnepelte a világosi fegyverletétel hírét.

1850-ből ismert a kastély leltára, amit Esterházy Károly anyagi gondjai miatt vettek fel. E szerint a kastélynak ekkor 64 szobája volt, és több reprezentatív szalonnal rendelkezett: Nyári Szalon, Sárga és a Könyvtári Szalon, melyben 1032 könyv volt. A grófné öltözőszobája fekete, hálószobája mahagónibarna volt. Az Ezüst szobában tartották a kristályokat és ezüst evőeszközöket. Volt benne játékszoba, számos vendég és hálószoba, valamint a cselédek szobái.

1860-ban a birtokok és kastélyt Angelique d'Alsace de Hénin de Brienen vásárolta meg nyári rezidenciának. 1912-ben báró Ohrenstein lett a birtokosa, majd halála után fia, György. Ő viszont a trianoni döntás miatt csak 1925-ben jutott a birtokába. Mivel zsidó származású volt, 1941-ben a fasiszta Szlovák állam elvette tőle. 1944-ben német katonákat szállásoltak el benne, 1945-ben szovjeteket. Kórházzá alakították át és az értékes faanyagokat fűtésre használták fel. 1948-ban lett a Csehszlovák államé. Színháztere, játszóház és borozó is volt a falai között. A kastéy helyreállítása Izsó József vezetésével 1984-ben kezdődött meg, az 1990-es években feltárták a kastély udvarában lévő egykori vár alapfalait. Sajnos ezek ma nem láthatók, mert visszatemették őket. A kastély most is rossz állapotban van, de egy civil egyesület megkezdte a felújítását (2024).