Bazin öregvár

II. András 1208-ban hű szolgálataiért Hontpázmány nembéli Tamás nyitrai ispánnak adja a pozsonyi várhoz tartozó Bazin [Bozen] földet. Ezt a király 1216-ban megerősítette, mert Gertrúd királyné meggyilkolásakor elveszett az előbbi pecsétje. Tamás ispán volt a Szentgyörgyi és Bazini család őse. 1256. jún. 21-én kelt privilegiális oklevelében IV. Béla megerősíti a Bozin föld adományozásáról szóló oklevelet.

A vár építésének ideje nem ismert, de mindenképpen a Hontpázmányok építették. Pauler Gyula és Miroslav Plaček szerint a vár már 1271-ben biztosan áll, mert II. Ottokár V. István elleni hadjárata alkalmával áprilisban ostrommal foglalta el. Erre utal a "Styria fejedelmeinek története" is: "Szentgyörgyöt, Bazint, Vöröskőt, Nagyszombatot, Óvárt, mint vadat a vadászaton, hálóba fogta [...] Prágában kötötték meg a békét, amely a háborúban elfoglalt területet visszaadta Istvánnak [V. István], aki előbb fegyverrel, most goromba fenyegetésekkel oktalanul sértegette ellenfelét. Ottokár tehát méltán felháborodva, a következő évben vissza is vett mindent [itt az 1273-as hadjáratról beszél]". Fügedi Erik szerint II. Ottokár amikor egy 1271-es levelében "toronyhordó" (turrigere munitiones) erősségekről ír, akkor Szentgyörgyre, Bazinra és Vöröskőre céloz, viszont a levél nem nevezi meg konkrétan a várakat. Engel Pál szerint a vár ekkor még nem állt.

Ami bizonyos, hogy első említése 1295-ből ismert. Ekkor egy oklevélben Szentgyörgyi Ábrahám kijelenti, hogy a Csallóközben lévő Alistál birtokot Csallóközi István fia Lászlónak adományozza, mert amikor az osztrákok Bazin és Szentgyörgy várait ostromolták, akkor László és Taró István nevű fia nagy érdemeket szerzett. László fiát túszul adta az osztrákoknak, és a két vár visszaszerzéséért anyagi áldozatokat is hozott. Az oklevélben említett osztrák támadás az 1287-es lehetett, amikor Albert hadai Pozsonyt is elfoglalták. 1291-ben III. András Bécsig nyomta vissza az osztrák Albert hadait és békére kényszerítette, melyben az elfoglalt magyar várakat az osztrák herceg visszaadta.

Az Árpád-ház kihalása utáni trónviszályban a Szentgyörgy és Bazini grófok I. Károly hívei voltak, ezért megtarthatták a birtokaikat. Szentgyörgyi Ábrahám fiait, Sebest [Bozyn-i Sebus] és Pétert a király 1321-ben megerősítette birtokaikban. A testvérek 1334 máj. 8-án a pozsonyi káptalan előtt megosztoztak Szentgyörgyön és Bazinon. 1339. jún. 25-én I. Károly Bazin és Szentgyörgy várak és birtokok területén a bányaművelés jogát Ábráhám fiainak Sebesnek és Dénesnek adományozta.

Sebes eladósodott és a testvérével való viszonya is megromlott. 1342-ben már per volt közöttük, amelynek során a győri káptalan 1343 máj. 6-án bizonyságlevele szerint felosztották a családi birtokot: Bazin vára ("castrum Bozyn") Sebesé lett, míg Szentgyörgy vára ("castrum Zent-Gurg") Péteré. Létrejött az idősebb Szentgörgyi és idősebb Bazini ág. A birtokokon való osztozkodás és pereskedés még évtizedekig tartott. 1363. 05. 08-án I. Lajos király oklevele szerint Szentgyörgyi Sebus testvére: Péter mester és három fia között egyrésztől, valamint ugyan ezen Sebus János és Miklós nevű fiai között másrészről a Pozsony megyei Szentgyörgy és Bazin várak közötti határok miatt folyt per befejezést nyert és a két fél elfogadta a privilégiumban leírt határokat örök érvényűeknek.

1385-ben Luxemburgi Zsigmond a magyar trónért folytatott küzdelemben rokonainak, Jodok és Prokop morva őrgrófok segítségét vette igénybe, cserébe elzálogosította nekik a morva határ és a Vág folyó közötti királyi földeket. Ők azonban a magánvárakat is elfoglalták. 1386-ban "...Jodok és Prokop morva őrgrófok nagy erőkkel Magyarország ellen vonultak, és megtámadták, valamint elfoglalták a morvákkal szomszédos magyar vármegyék sok városát és várát; ezek között volt Jókő, Korlátkő, Éleskő, Detrekő, Vöröskő, Dévény, Berencs, Nagyszombat, Szakolca, Szentgyörgy, Вazin, Modor, Cseklész Pozsony, más várakkal egyetemben". Az őrgrófok hadjáratának a legnagyobb magánbirtokos vesztesei a Szentgyörgyi és Bazizni családok voltak. Zsigmondnak 1390-ben hadjárattal kellett visszafoglalnia Prokoptól a királyi várakat, de a Szentgyörgyieknek Bazinért 4000, Éberhárdért 1900 forintot kellett fizetniük. Egy 1399-es peres oklevél szerint a csehek által elfoglalt ("olim quidam Bohemi") Bazin ("Bosin") várát Szentgyörgyi Péter fia Péter mester foglalta vissza 3 familiárisának halála és 4000 aranyforint költség árán. A várat visszaadta Bazini György mesternek. Szentgyörgyi Péter az országbíró előtt beperelte Bazini Györgyöt, hogy az az ígérete ellenére sem fizette meg a költségeit. A per alatt még a párbaj lehetősége is felmerült.

Bazini György és Miklós 1425-ben felosztják egymás között a családi birtokokat. Ekkor készül el Bazin várának ("castri Bozyn") első leírása. A vár ekkor külső és belső várból áll és ezeket híd köti össze. A belső várban kaputorony (turtis lapidea supra portamn), kápolna és kút (puteus) is van. a torony és a kápolna között épület (domos vero et edificia a dicta turri usque ad prescriptam capellam), ehhez kapcsolódó nagyterem (stuba magna) volt benne, továbbá egy sütőház (domus parva pistoribus), antemurale vulgo parkan. A külső várban lóistállók voltak (stabula equorum), a sáncokat párkánynak nevezik, tehát valószínűleg fából épültek. A várost is említi az oklevél a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére épült plébániatemplommal.

1428 februárjában a Szakolca felől betörő husziták megverték az ifjabb Stibor seregét és Pozsony ellen vonulva kirabolták és felégették Modort, Bazint és Szentgyörgyöt, sok lakost megölve. Szentgyörgy és Bazin várának ostromáról és elfoglalásáról nincs adat.

1446-ban Szentgyörgyi ("Bozyn-i és Zenthgywrgh-i") György maga, és fiai (János és Zsigmond) nevében megosztozott bátyja, Péter ("Bozyn-i és Zenthgywrgh-i Groff Péter") özvegyével, Marcali Hedviggel és faiaval (Imre, László, István). Györggyé lett Szentgyörgy ("Zenthgywrgh" és Éberhard ("Eberharth" vára, az özvegyé Bazin ("Bozyn") és Borostyánkő ("Borosthyan") vára. Ezt a felosztást mindkét fél elfogadta és véglegesnek mondta ki egészen a család kihaltáig. Ha bármelyik fél gyermektelenül találna kihalni, várai, birtokai a másik félre szállanak (galéria).

1459. 10. 01-én Frigyes császár érdemeikre való tekintettel pénzverési jogot adott Szentgyörgyi és Bazini János és Zsigmond grófoknak, de csak addig, mig az ő hívei maradnak.

1461-ben Bozen-i és Zenthgyergh-i Groff ”dictus” László és testvére, Imrének özvegye, Ilona úrnő egy évi időtartamra megosztoztak a birtokokon. E szerint Bozen és Borostyan várak és tartozékaik gondozását, fenntartását és védelmét, amelyek Lászlót és Imre fia Simont egyformán kötelezik, László saját költségére egyedül vállalta magára.

1543-ban a Szentgyörgyi és Bazini család kihaltával a kettős birtok a királyra szállt vissza. I. Ferdinánd felmérette az értéküket, ekkor Bazin és Szentgyörgyvár 130000 forint zálogösszeget ért.

1546 júl. 5-én I. Ferdinánd a Pozsony megyei volt Szentgyörgyi birtokokat elzálogosította Serédy Gáspárnak 53000 forintért. 1548-ban a Szentgyörgy, Bazin, Detrekő és Borostyánkő várakhoz tartozó valamennyi mezőváros, falu és jószág bírái, esküdtjei, többi népe és lakosa, valamint minden rendű és rangú ottani ember kért I. Ferdinándtól vizsgálatot a földesúr túlkapásaival és a korábbi uraság alatt gyakorolt szokás sérelmével szemben. A király vizsgálatot rendelt el, és Szentgyörgy, Bazin, valamint a hozzájuk tartozó birtokok népének Magyarország hajdani királyaitól nyert privilégiumait, jogait, szabadságait és szokásait I. Ferdinánd megerősítette Serédyvel szemben. Serédy halála után 1554-ig fia volt a zálogbirtokos. 1555.07.01-én a jászói konvent felszólította Serédy Györgyöt Szentgyörgy és Bazin várainak visszaadására. 1559-ben I. Ferdinánd sürgette a Magyar Kamarát, hogy váltsák vissza Serédytől a két uradalmat.

1566-ban Graf zu Salm Eck pozsonyi főispán kapta királyi donációként, aki 1575-ben a birtok zálogjogát lepoglavai gróf Krusith Jánosnak adta át 132.000 tallérért (Krusith már csak a privilégiumok megőrzésének feltételével kapta zálogba).

Egy 1575. január 9-én kiadott oklevél szerint Krusith János és neje, Pálffy Kata zálogkölcsön biztosítékaként kapta meg 132.000 tallér és 70 krajcár fejében II. Miksától 6 évre Bazint és Szentgyörgyöt azzal, hogy azokat a szerződésben meghatározott ideig ők maguk, leányuk, Helén és annak mindennemű örökösei szabadon birtokolják. Krusith épített a váron, amit egy címerpajzsa bizonyít az 1575-ös évszámmal. Krusith halála után 1582-ben Pálffy Kata Illésházy István, a későbbi nádor felesége lett. Illésházynak 1603-ban menekülnie kellett Lengyelországba, birtokait lefoglalták. Illésházy Bocskai híve lett, de Mátyás főherceggel is jó viszonyt ápolt.

1605. májusában Bocskai hadai Pozsonyt akarták elfoglalni. Nagyszombatból Búcsy Benedek 6000 emberével elfoglalta Szempcet, Bazint, Szentgyörgyöt és Cseklészt. Mátyás főherceg 1605 aug. 17-i levele szernt a királyi csapatok Szentgyörgyöt és Bazint is visszavették: "Szt. György helyőrsége Schönberg ezredessel megegyezett abban, hogy ez őket német hadakkal segélyezze; az ezredes az ott a várban lévő lázadókat augusztus 8-án megtámadta, és azokat részint levágta, részint fogságba ejtette, a várat pedig elfoglalta. Ezek után Schönberg Szent-Györgyre 300 zsoldost küldött segítségül és megparancsolta, hogy a Bazinban lévő lázadók ellen forduljanak, mit ezek megtámadván, a várat rohammal hatalmukba vették." A főherceg később vizsgálatot rendelt el a Schönberg gyalogezred által 1605. augusztus 7-e és 1606. február 25-e között elkövetett károkozásokról.

Illésházynak nagy érdemei voltak a bécsi béke megkötésében és II. Mátyás trónra kerülésében. Jutalmul Illésházy nemcsak a bazini és szentgyörgyi birtokokat kapta vissza, hanem még más adományokat is kapott, minek következtében Bazin ismét elveszítette Rudolf császártól 1598-ban nyert jogait.

1606. júl. 4-én a zálogot Mátyás főherceg megújította Pálffy Kata és második férje, Illésházy István életére szólóan, azzal a kikötéssel, hogy bárkinek részére rendelkezhet róla halála esetére, akik további 10 esztendőn keresztül bírják még a két birtokot a hozzájuk tartozó összes jószággal együtt. Ezért a felek összesen 250.000 magyar forintot adtak kölcsön az uralkodónak. A szerződés engedélyezi, hogy további 8.000 forint értékig a szükséges javításokat elvégeztessék, és ezt az összeget is számolják hozzá az általa törlesztendő kölcsönhöz. 1608-ban Illésházyt nádorrá választották, ekkor kezdte el átépíteni a várat. Az Illésházy-Pálffy címer ma is látható a kastély udvarának falán. 1609-ben a zálog időtartama 20 évre növekedett.

1612. aug. 15-én Pálffy Katalin végrendeletében a szentgyörgyi és bazini birtokokat testvérének, Pálffy Miklósnak fiaira hagyta azzal a kikötéssel, hogy mindig a legidősebb örökölje azokat, viszont a jövedelmek egyharmada a testvéreit illessék ("Bazint és Szent Györgieöt hagyom az én szerelmes Eöchem Pálffy Miklós uram fiainak illyen okkal hogy az eöregbik birhassa és az jószágot semmiképpen megh ne oszak, hanem az jövedelemböl segítse á többit, az mellik bírni fogja...").

II. Mátyás 1615-ben a várost kiváltotta a zálog alól és kamarai fennhatóság alá helyezte.

Bethlen Gábor 1619-es és 1621-es hadjárataiban Bazin és Szentgyörgy is többször gazdát cserélt. A nikolsburgi békével a terület visszakerült II. Ferdinánd uralma alá. 1621-ben Leopold Peck (Beck Lipót) pozsonyi kincstári számvevő volt Szentgyörgy és Bazin kaptánya ("...ac arcium Zent Gieörgi et Bazin capitaneo").

1625-ben II. Ferdinánd utasította a kamarát, hogy a szentgyörgyi és bazini jószágot 200.000 forintért Erdődy Pálffy Istvánnak, Jánosnak és Pálnak zálogosítsák el. 1626-ban ezt megerősítették 6 évre, majd 1635-ben 50.000 rajnai forintért ismét meghosszabbították.

Az 1649. január 17-én kiadott oklevélből kiderül, hogy ifjabb Pálffy Miklós a bazini várat és birtokokat minden tartozékával 35.000 rajnai forint és 60 krajcár hitbér fejében feleségének birtokába adja, azzal, hogyha özvegységre jutván úgy dönt, hogy férje nevétől megválik, tartozik a jószágot a Pálffy örökösök számára az említett összeg ellenében visszabocsátani.

1663 szeptemberében az Érsekújvárt ostromló török csapatok tatár-török lovassága a Vágon átkelve Szentgyörgyöt, Bazint, Modort porrá égetve Pozsonyig pusztított, majd ezután a Morva folyón is átkelve, betörtek Morvaországba és dúlásaikat egész Brünn és Olmüc falai alá folytatták.

1679. január 14-én Pálffy Miklós végrendeletében a bazini várat, a királyfalvi kastélyt és a Szent Györgyön lévő nemesi kúriát, minden hozzátartozó jószággal és birtokjoggal, az általa szerzett szőlőkkel, malmokkal és halastavakkal a három fia között egyenlő módon osztja meg.

1683. júl. 12-én Bazinban Pozsony vármegye képviselői úgy döntöttek, keresni fogják Thököly kegyét és 1000 aranyat küldtek neki ajándékba, tisztjeinek pedig 500 aranyat. Júl. 21-én Nagyszombatban Pozsony vára kivételével Pozsony vármegye Thököly mellé állt.

1694. július 1-én a bazini és szentgyörgyi jószágokat megosztották Pálffy János és Miklós, ifjabb Pálffy Miklós fiai között.

Bazin mozgalmas napjai a Rákóczi-szabadságharc alatt

A Rákóczi szabadságharc elején, 1703 novemberében Nagyszombat kaput nyitott a kurucoknak, és a kis hegyi várak is sorban meghódoltak (Szomolány, Berencs, Sasvár, Éleskő, Jókő, Korlátkő, Detrekő és Szalkolca városa is). Decemberben Bazin, Szentgyörgy és Modor is kaput nyitott Károlyinak.

1704 tavaszán, Heister és Ritschan támadásakor Bercsényi összegyűlytötte a csapatait, így magához rendelte a Szentgyörgyöt, Bazint, Modort és Nagyszombatot is megszálló Ottlyk-dandárt. Ottlyk kevés számú hajdút hagyott a városok őrzésére. Pálffy horvát bán a császári csapataival rövid harc után elfoglalta Szentgyörgyöt, majd máj. 6-án ellenállás nélkül meghódoltatta Bazint és Modort. Heisternek a dunántúli helyzet miatt vissza kellett fordulnia a Dunántúlra, ezt Bercsényi kihasználta és Károlyival harc nélkül visszafoglaltatta a négy várost. Ritschan csapatait a szomolányi ütközetben a kurucok szétverték, maga a vezér is fogságba esett.

Heister 1704. decemberében Nagyszombat felé támadván elfoglalta a kurucok által kiürített Szentgyörgyöt, Bazint és Modort. A nagyszombati csatában Rákóczi vereséget szenvedett a császári hadaktól. Heister a gyalogságát a három városban teleltette át. 1705. februárjában a kurucok már ismét Bécs alatt portyáztak, Heister elvonult a császárváros védelmére, de kb. 3000 gyalogost hagyott a városok védelmére. Amíg a császári fősereg a Dunántúlon volt elfoglalva, Esterházy Dániel 1705. márc. 30-án Modort, márc. 31-én Bazint, majd ápr. 1-én Szentgyörgyöt vette be. A kapituláló németeket elengedte, de a környék tót parasztsága sokat legyilkolt közülük. 1705. májusában maga II. Rákóczi Ferenc írta egy levelében, hogy "...az Vágon túl való városokbúl (Modor, Bazín, Szent-György) az ellenség gyalázatos capitulatio mellett kiment, az Fejérhegy-mellyéki parasztság rajtok ütvén: minthogy a capitulatio ellen titkosan fegyvert is vittek magokkal, nyolczszázig valót benniek levágott...".

1706. áprilisában, a béketárgyalások alatt II. Rákóczi Ferenc felesége, Charlotte-Amelie hercegnő a fejedelmhez utazván Bazinban töltött egy éjszakát, bizonyára a várban.

1707. tavaszán Starhemberg Guido elfoglalta a Kis-Kárpátok várait és a Vágon túlra szorította vissza a kurucokat. Lipótvár felmentése előtt a három várost is megszállta. A kuruc ellentámadás során Forgách Simon megsarcolta Szentgyörgyöt, Bazint és Modort is.

A három város 1708-ban is többször gazdát cserélt. Heister május 29-én kivonta Nagyszombatból, Modorból, Bazinból, Szentgyörgyből, Galántáról és Diószegről a császári őrségeket a Csallóköz védelmére, csak Trencsénben, Vágújhelyen, Lipótváron, Szereden, Sellyén és a gútai vizenyős földvárban (Békavár) hagyott helyőrségeket. A három város sietősen hódoló levelet küldött Bottyánnak. Gróf Csáky István újságolta 1708. június 15-én Károlyi Sándornak: "Bottyán uram Sóknál veretett hidat a Vágon, Csallóközre portyáztat és Pozsonyig a földet elfoglalta." A trencséni csatában Rákóczi súlyos vereséget szenvedett, a 3 város ismét császári fennhatóság alá került. A csata után 1708 augusztusában Bottyán foglalta vissza egy rövid időre Bazint és Modort. Októberben 2000 lovassal Pozsony alá nyomult, közben megadóztatta a 3 várost.

A vesztes romhányi csata után 1710. január végén Béri Balogh Ádám egy rövid időre rohammal elfoglalta Nagyszombatot, Modort, Szentgyörgyöt és Bazint.

A Rákóczi-szabadságharc után 1718-ban Pálffy János felújíttatta a háborúkban meglehetősen leromlott várat. 1734-ben Pálffyék megkapják Bazint és Szentgyörgyöt 50.000 forint ellenében.

1844-ben Pálffy Ferenc jelentős mértékben átépítette a várat. Feltöltötték a várárkokat, parkot építettek a vár körül, a korábbi lakótorony emeletén nagytermet alakítottak ki. A vár védelmi jellege megszűnt, kastéllyá alakították át. 1875-ben egy villámcsapás következtében leégett a kastély északi része. Ezt már nem állították helyre. A kastély többi részét neoreneszánsz stílusban alakították át.

Pálffy János gróf 1907-ben kelt végrendeletében pozsonyi, budapesti, bécsi palotájából és bazini várkastélyából 178 értékes - főként itáliai és németalföldi művészektől - festményt adományozott a Magyar Országos Múzeum Képtárának. Köztük volt Bazinból az 1512 készült Lucas Cranach képét, a Szoptató Madonnát (ez ma a Szépművészetiben látható).

Az épületek 1940-43-ban jelentős átalakításokon estek át. Ez érintette a pincéket és az északi, 1875-ben leégett részen egy jellegtelen oda nem illő épületet építettek. Az egykori várkastély rekonstrukciója a Šimákov család általi megvásárlása után kezdődött és 2019-re készült el. Elsőként a pincét, később a többi teret is felújították. Jelenleg szálloda és borozó is működik a falak között (2022).