Visegrád, esperesi templomrom

Visegrád első írásos emléke ("Vyssegrad civitates") a veszprémi püspökség alapítólevélben olvasható (1009). Szent István Visegrád központtal vármegyét szervezett, a Sibrik-dombi volt római erődöt megerősítve kialakult az ispáni vár. A váról kb. 100 méterre épült fel még a 11. század elején egy 10 x 4 méter alapterületű, félköríves szentélyű plébániatemplom.

A 11. század második felében nem sokkal az I. András által alapított bazilita monostor felépülte után a kis templomot jelentősen átépítették. Az esperesi templom építtetője valószínűleg I. András fia, Salamon lehetett. A templom körüli sírokból Salamon, Géza herceg és Szt. László pénzei kerültek elő.

Az esperesi templom a korszakban szokatlan épület volt. A templom egyhajós, egyenes szentélyzáródású, nagyméretű épület volt, melynek a déli oldalához előcsarnokot is építettek. A nyugati oldalához egy széles tornyot illesztettek, benne karzattal. Ennek az első emeletére a déli oldalán egy külső lépcsőház vezetett fel, a második emeltre innen csigalépcsőn lehetett feljutni. A karzatot két palmetta díszes oszlop tartotta. A szentélyben lévő főoltáron kívül a diadalív két oldalán mellékoltárok álltak, a szentély előtt pedig egy díszsírhelyet is kialakítottak. A templom hajóját egy fából készült rekesztő korlát osztotta ketté. Padlója terazzo burkolást kapott.

A templomot bizánci hatást tükröző freskók is díszítették. A déli fal alsó részén és a csatlakozó nyugati fal egy szakaszán függönyt utánzó falfestés maradt fenn, melyet utóbb leválasztottak. Felette figurális falképek voltak láthatók. " A Dunántúl kétségkívül legkorábbi ismert falképével állunk szemben, s ez egyben a mű előkelő rangjára is utal, hiszen a ll. században a templomok teljes, vagy akár részleges kifestésé korántsem volt általános. A kis templom kitűnő színvonalú falfestményeinek hátterében nagyon szoros udvari kapcsolatokat, ha nem a király személyét kell feltételeznünk." (Tóth Melinda)

Salamon bukásával Visegrád egyházi jelentősége erősen csökkent. I. Béla fiai már az apjuk által alapított Dömöst részesítették előnyben. A templom a régészeti kutatások szerint a 12. század közepéig volt használatban, ezután az esperesség elköltözött Szentendrére, még a sírokat is exhumálták és a testek maradványait elvitték. A tatárjárás elpusztított mindent a környéken, utána a romos templomot elbontották és köveit elhordták.