Detrekő

Detrekő várának romjait a Kis-Kárpátok nyugati lejtőinek egy 420 méter magas csúcsán találjuk. A környék már korábban is lakott volt, nem messze a várhegytől egy Hallstatt-kori erődítés nyomai láthatók.

A vár építésének pontos ideje nem ismert. A szakemberek véleménye szerint V. István magyar király emeltethette határszéli erődítményként a cseh-morva határ őrizetére az 1270-es évek elején, de Ottokár 1271-es hadjárata után. 1273-ban II. Ottokár csapatai ostrom alá vették, de a helyőrség sikeresen védelmezte a várat a felmentő sereg megérkezéséig. A magyar sereg súlyos vereséget mért az ostromló cseh-osztrák hadra. IV. László Bened fia Bézsnek 1274 febr. 10-én a nyitramegyei Geszteu birtokot adományozta, mert Detrekő alatt vizézül harcolt Ottokár ellen "... que idem Bees pro gestis magnalibus, quod sub castro nostro Detreh vocato, cum idem castrum esset obsessum a boemis, ...". Egy másik oklevélben, melyben a Ják nembéli nemeseknek adományoz birtokot "sub castro Detreh" néven szerepel. Ez a korai vár az erős öregtoronyból és annak körítő falából állt. A fal szabálytalan alakú volt és követte a szikla peremét. Az öregtorony 10x10 méteres volt, legfeljebb 2,5 m vastag falakkal. Belsejében kandalló maradványokat találtak, ami lakótoronyra utal. Az északi részen egy torony, vagy toronyszerű épület állt (galéria, 13.sz. vár rajza).

1292-ben a Kőszegiek rövid ideig elfoglalják az uralkodó kezén lévő Pozsony városát valamint a detrekői várat, majd az év második felében néhány hónapra – a melki évkönyv szerint – csalárdul (dolose) fogságba ejtik III. Andrást is. Detrekőt Kőszegi Miklós és János ostrommal veszi be. A király a Kőszegieket gyűlölő Csák Mátét küldi Pozsony vármegye visszafoglalására. Detrekő ellen a Pozsony ostromában magát kitüntető Vörös Ábrahámot, "comes curialisa"-t küldi. A várat "Isten segítségével, övéinek és saját vérének hullásával" elfoglalta 1292 derekán, a miért később jutalmul királyától Újvár [ma Holics] kerületét nyerte adományként.

1301-ben III. András halála után az özvegy Ágnes királyné kolostorba vonult, az ő tartásának kölségeit fedezendő egész Pozsony vármegye osztrák kézre került.

I. Károly 1328-ban szerezte vissza a területet, Detrekő a pozsonyi ispán alá tartozott. 1366-ban Deterkőcsütörtök határjárásánál megemlítik Gergely detrekői és Mihály borostyánkői [Pozsonyborostyánkő] várnagyokat. 1370-ben Miklós fia Sebestyén a királyi várnagy. 1377-ben I. (Nagy) Lajos a deterkői várbirtokból Szentgyörgyi Sebős fia Péter fiainak Tamásnak és Péternek adományoz területeket. Ekkor Cseklészi Lőkös fia Miklós a detrekői várnagy.

Nagy Lajos halála után pártviszályok törtek ki az országban. A Mária királynő férjéül kijelölt Luxemburgi Zsigmond az időközben megkoronázott II. (Kis) Károly ellen hadakat gyűjtött. Ehhez 200 000 forint összegért elzálogosította egész Mátyus-földet Prokop és Jodok morva őrgrófoknak. Prokoptól a várakat Zsigmond hadjárattal vette vissza, miután az megtagadta átadásukat a zálog visszafizetése után.

1394-ben Detrekő várát is kedvelt hívének, a lengyel származású Stiborici Stibornak adományozta Zsigmond örökjogon Jókő, Korátkő, Éleskő és Berencs váraival együtt. Az előző évben adományozott Beckó birtokában is megerősítette.

Stibor a várat átépítette. Az északi oldalon egy reprezentatív palotát emelt, a déli oldalt megerősítette. Stibor halála után birtokokat fia örökölte, akinek örökös nélküli halála után visszaszállt a koronára. 1435-től ismét királyi vár.

1437-ből, Zsigmond uralkodásának utolsó évéből fennmaradt egy várjegyzék. Eszerint Rozgonyi István pozsonyi ispán hatalmában volt Pozsony, Komárom, Újvár, Detrekő, Éleskő, Korlátkő és Szepesvár honorbirtokként.

1438-ban Habsburg Albert király Detrekőt Szentgyörgyi és Bazini Györgynek adományozta. Az oklevélben megemlítik annak Galambóc ostromakor mutatott vitézségét.

1441. nov. 2-án oklevélben erősíti meg Erzsébet özvegy királyné azt a házassági szerződést, mely szerint György bazini gróf Vöröskő és Detrekő várakat, Rust nevű fertőmelléki birtokot, és Csütörtökhely mezővárost nejének Gitka asszonynak, Wolfart Pál özvegyének, Vilmos troppaui herceg leányának hitbérül lekötötte.

1543-ban az utolsó Szentgyörgyi és Bazini gróf halálával visszakerült a királyi kamara kezelésébe. Zálogbirtok lett a várból és uradalmából, előbb Serédy Gáspár, majd a Salm grófok voltak a zálogbirtokosai. A Salmok a 27 187 foritnyi zálogösszeget a Fuggerektől vették kölcsön, majd miután azt nem tudták visszafizetni, 1552-től Detrekő a Fuggerek zálogbirtoka lett.

A következő zálogbirtokosa a hírhedt Balassa Menyhért volt. Balassa 1562. január 1-én János Zsigmondtól Ferdinándhoz pártolt, aki még január 29-én aláírta a neki jutalmul juttatott Detrekőről és Munkácsról szóló zálogleveleket. A király kifizette a Fuggereket, Detrekő átadása 1562. október 25-én ment végbe. Balassa Menyhért sorozatos pálfoldulásairól egy ismeretlen szerző komédiát írt "Comoedia Balassi Menyhárt árultatásáról" címmel (1569). Ebben a várat Gyötrőkőnek nevezik. 1578-ban Balassa Menyhért fia, István végleges beiktatást kapott a várba.

A várban a 16. század közepén egy félköríves ágyúrondella épült a régi bejárat előtt, így azt elzárva. A vár bejárata átkerült nyugati oldalra, a falat megbontva kapuházat építettek, amihez egy fa rámpa vezetett fel.

Bornemissza Péter író és prédikátor (Balassi Bálint nevelője) az üldöztetés elől Balassa Istvánhoz Detrekőre menekül, magával hozva nyomdáját is. 1579-ben itt adja ki prédikációinak az ötödik kötelét. "Csak énis ezt a könyvetis Beczkó és Detrekő várába írtam és nyomtattam, okosság szerint igen erőtlen emberi gondviselés és oltalom alatt."

A 16. század végére a várat a külső palota első kapuja előtt előtérrel bővítették, és a felső vár nyugati falához új hosszanti szárnyat adtak.

Az 1600-as évek elején a laki Bakics család lesz birtokos Detrekőn. A Bocskai felkelésről nincs adat arról, hogy az erélyiek elfoglalták volna a várat. 1619-ben Bethlen Gábor csapatai előtt megnyitja kapuját.

Egy házasságtörési botrány is köthető a várhoz. 1607-ben az ifjú Bakics Péter megszöktette unokatestvérének, az iszákos Révay Ferencnek feleségét, Forgách Zsuzsannát (falat bontva). A fiatalok Deterkő várába zárkóznak. Az 1608-as országgyűlés maga elé idézte a házasságtörőket, de azok nem mozdultak ki a biztonságos várból. Perek sorozata kezdődött, amiknek Révay halála vetett véget 1625-ben. Forgách Zsuzsanna 1633 előtt halt meg, Bakics halálának az időpontja nem ismert, de valamikor 1641 előtt történt, mert a vár ekkor biztosan a kamara gondozásában volt.

1641-ben Pálffy Pál pozsonyi főispán vásárolta meg a várbirtokot III. Ferdinándtól. A Pálffyak építkezései alakították ki a vár mostani arculatát. Az alsóvárat egy kör alakú rondellával bővítették, az alsóvár kapuit megerősítették.

1683-ban Bécs török ostromakor a magyar kamarai levéltár az iratait Detrekőre vitette.

A Rákóczi szabadságharc elején, a zólyomi ütközet után (1703 nov. 15.) Bercsányi és Károlyi kurucai nyugat felé nyomultak előre. Bajmócot, Nyitrát, Érsek-Újvárt szoros zárlat alá vették, Ocskay csapatai egészen Modor, Bazín, Szent-Györgyig száguldoztak. Nagyszombat megnyitotta kapuit, és Szomolány, Berencs, Sasvár, Éleskő, Jókő, Korlátkő, Detrekő, sőt a morva határszéli végpont Szakolca sem állt ellen.

Detrekő és a Kis-Kárpátok várai 1704-ben Heister ellentámadásakor ismét császári kézre kerültek. 1705 szeptemberében Ocskay körülzárta Detrekő és Éleskő várait. Ocskay egy dátum nélküli levele Rákóczi Ferencnek: "Tegnap Isten Detrekő várát kezünkben adta; reméllem, nemsokára Éleskő vára is kezünkben akad...". Szept. 26-án már Éleskő is a kurucok kezén volt.

1706 február 20-án Bercsényi Miklós parancsot küldött az ekkor Sasvárott állomásozó Ocskaynak: vegye maga mellé Detrekőből Berthótyt és törjenek be Ausztriába, kövessenek el Bécs környékén minden ellenségeskedést, dúljanak, égessenek, hogy Pálffy erejét — legalább részben — visszakényszeritsék Bécs védelmére.

1707-ben Guido Starhemberg megindította a császári ellentámadást. A kurucok által kiürített Sasvárba és Szakolcára július 10-én őrséget helyezett, majd bevette Éleskő várát. Ezután Detrekő módszeres ostromához fogott. A várat Stupavszky András és Verbay Ferenc védte mintegy 200 hajdúval. Az kuruc erősítés már nem jutott be a várba. Esterházy Antal parancsba adta Detrekő felmentését, de a vár július 21-én, hét napi megszállás és 3 napi ágyúzás után megadta magát. Verbay fogoly lett, Stupavszky pedig átállt a császári oldalra. Starhemberg erős őrséget hagyott a vában majd felmentette Trencsént.

A sérült várat a Pálffyak elhagyták, a faluban építettek reneszánsz stílusú várkastélyt. Az elhagyott vár fokozatosan romlásnak indult. A vár 1945-ig a Pálffy család tulajdonában volt.