Komár vára - Zalakomár

Komár vára - Zalakomár

A vár rövid története

Komár, Kiskomárom (ma Zalakomár) vára mára teljesen eltűnt. A vár helyét 1981-ben Vándor László tárta fel a mai Petőfi Sándor és Árpád utca közötti sík területen.

IV. Béla 1237–1256 között kolostort alapított Szent Erzsébet tiszteletére Komárban, eredetileg a vilhelmiták számára, akiket IV. Sándor pápa 1256. évi rendelete inkorporált az akkor több rendből és közösségből egységes renddé szervezett Ágostonrendbe.

Első közvetett adat a várról egy 1310. január 13-i oklevélben található, amely megemlíti Nagy János magister komári (kamari) várnagyot.

1356. október 17-től az óbudai prépostság és káptalan volt Komár birtokosa.

Az 1444. évi Somogy megyei gyűlésen az óbudai prépost és a káptalan vádat emeltek Marcali Vargafi Imre és János, valamint Bánfi György és István ellen, akik elfoglalták Somogy megyei birtokaikat. Ezeket a birtokokat előzőleg egy cseh, bizonyos Panyan birtokolta, akit Rozgonyi Rénold űzött el. Rozgonyi egy erődítést (fortalicium) is emelt Komáron és onnan fosztogatta a környék birtokosait. A két Marcali, hogy birtokaikat megvédjék, megvásárolták ezt az erősséget 4500 forintért még 1444 előtt. A Marcaliak csak ennek az összegnek a megfizetése után voltak hajlandók a birtokokat visszaadni a prépostságnak. A prépost és káptalan jogi képviseletében eljáró Imre kanonok szerint a birtokok már öt éve a Marcaliak kezében voltak, akiknek 10000 forintot jövedelmezett. A pereskedés végén 1444. jún. 8-án a prépostot és káptalant visszahelyezték a tulajdonukba, de az ítéletet nem sikerült foganatosítani. 1445-ben a Marcaliak komári kapitánya Marva, (Marwa capitaneus exercitus de Komaron), a Marcaliak szentgyörgyvári várnagyaival együtt gersei Pethők birtokában lévő Keszthelyen fosztogatott.

Az Albert király halála utáni zavaros időkben engedély nélkül épített erősségeket le kellett rombolni az országgyűlések határozatai szerint. Ennek a határozatnak sokan nem tettek eleget, valószínűleg Komárt sem rombolták le, mert egy 1486. január 6-án kelt oklevél említi Wyzaz-i Mihályt, Komár (Komar) vár castellanusát, akinek át kellett volna adnia a budai káptalan nála lévő, Külsőszolnok megyei falvakra vonatkozó határjáró oklevelét.

A mohácsi csata utáni polgárháborús időkben 1530 körül Török Bálint szállta meg Komárt. Az 1534. évi rovásadó összeírás adatai szerint Komárban 25 porta és 12 puszta (deserta) porta volt. 1535-ben pedig I. Ferdinánd engedélyével a főúr szigeti Somogyi Jánosnak – többek között – komári részbirtokot adományozott. 1539-ben Török Bálint egy Nádasdy Tamáshoz írt levelét Komár várából (ex castello Komar) keltezte. Ez valószínűleg egy megerősített udvarház volt. 1542-ben a Héttoronyban raboskodó főúr felesége, Pemflinger Katalin királyi nyomásra visszaadta az óbudai káptalannak Komárt.

A török idők végvára valószínűleg a IV. Béla által alapított kolostor megerősítéséval jöhetett létre (ez vita tárgyát képezi). A kolstorban még 1542-ben is éltek szerzetesek, akik a török veszély növekedésével elmenekültek. Az elhagyott kolostort az óbudai prépost alakítatta várrá. Az 1540-es évek végéről már gyakran említik a prépost által építtetett várat, hol castellumként, hol fortaliciumként.

A törökök 1543-as és 1555-1556-os hadjáratai után megnő Kanizsa és vele együtt Komár jelentősége is. 1555 márciusában Kiskomárom bekerül Nádasdy Tamás nádornak a Dunántúl és a Rábaköz területére kidolgozott védelmi koncepciójába. A tervezet szerint Komár vára az első és a második védelmi vonalba tartozó erősség lenne. Az Udvari Haditanács Komárban 200 lovassal és 100 magyar gyalogossal számolt, melyeknek a fenntartása évi 15600 rajnai forintba kerülne.

Az óbudai préposti tisztet 1555-ben Köves András veszprémi püspök töltötte be, aki a jövelméből megerősítette Komár és Sümeg várait. A költségek 3/4-ét a komári várra kellett költeni, mert Sümeg jóval erősebb volt.

1565 novemberében Perneszy Farkas babócsai kapitány átvette az erősséget a király számára. A királyi kezelésbe került erődítmény teljeskörű ellátásának megszervezése és biztosítása immár a bécsi hadvezetés feladata lett.

1558. január elején Kerecsényi László lett Komár kapitánya. A várban élelmet nem talált, a palánkok nagyon rossz állapotban voltak. Többen megszöktek a várból a nélkülözés miatt.

1561 tavaszán a komári, szenyéri és csurgói végváriak megtámadták Kecelt, ahol elfogtak néhány törököt, majd a Kaposvárból kitört őrséget is megkergették.

1568-ban Thury György kanizsai kapitány a környező falvak jobbágyainak ingyenmunkájával erősíti a fa-föld vár sáncait. A várat Giulio Turco hadmérnök mérte fel 1571-ben (galéria).

1572-ben írta Komár kapitánya: "Nagyságtok megbízó parancsa szerint felülvizsgáltuk Csákány és Szőcsény várakat... Őfelsége küldjön ide 100 gyalogost, Szöcsénybe pedig 50-et, vagy még több is elfér, mert az itteni csekély katonaság nem képes a török pusztítását megakadályozni. A szemünk láttára hurcolja a török szörnyű rabságba keresztény véreinket s megakadályozni sem tudjuk, mert ők 300—400, sőt ötszázan portyáznak, s ha szembeszállnánk velük, a várkapuig kergetnének minket vissza. Ha Őfelsége gondjába nem veszi ezt a vidéket, menthetetlenül és szerencsétlenül el fog néptelenedni s pusztulni, mert napról napra támadják és pusztítják. Az is szükséges volna, hogy Őfelsége 3 ágyút küldjön ide, mert az itteni sugárágyúk mind tönkrementek. Tüzes szerszámok is kellenének, ezeknek is szűkében vagyunk. Csak a Magasságos Isten menthet meg minket a török torkától és tőrvetésétől. Csákány és Szőcsény Komártól keletre esnek egymással szemben. A török a kiruccanásokhoz más utat választ, ezért hasznos Csákány és Szőcsény. Nekik köszönhető, hogy a Somogy megyei nemesség (Kapos és Sziget között) még ki tud tartani. Ha Csákány az ellenség kezébe kerülne (amitől Isten őrizzen meg), mindjárt 300 lovast és 200 gyalogot ültetne bele, veszedelmére az egész környéknek. Szőcsényben lovasság nem helyezhető el."

1574-ben a vár igen rossz állapotban volt: a palánk faszerkezete erősen megrohadt és a belső ház is javításra szorult. A vár árka sem volt elég mély, néhol még térdig sem ért benne a víz. Kisserényi Gábor kapitány csak nehezen tudta megszervezni a felújítást. A várhoz rendelt Somogy megyei falvakból erőszakkal kellett felhajtani az embereket.

1578-ban felmerült a vár áthelyezésének terve, de ez sem valósult meg. 1588-ban Kapra Ferenc kapitány a vár javítását saját költségén végeztette a rabokkal. A porház és a belső kőházak zsindelyeztetését végezték, mert az öreg gerendafák mind elrohadtak az esős idő miatt. Mellettük a vártaházak is felújításra vártak.

1591. augusztusában egy éjszaka a szigetvári Hasszán bég rajtaütött a komáriakon. A törökök a védők nagy részét elfogták, a többieket levágták. A lovakat és a várban talált eszközöket táborukba hordták ki, aztán a helyet felégették. Zrínyi György sürgette a vár újjáéítését, erre Ernő főhercegtől kért segítséget. Az építkezést Zrínyi György és Nádasdy Ferenc hadai biztosították.

A század végére a komári (zalakomári) vár melletti településen református püspöki székhely létesül, kiskomáromi egyházmegye néven.

1600-ban a török fősereg 2 hónapi ostrom után elfoglalta Kanizsa várát. Ugyanekkor a törökök elfoglalják a komári várat is, amit a védői elhagytak és felgyújtottak. Kanizsát 1601-ben Ferdinánd stájer főherceg csapatai megkísérlik visszafoglalni, de kudarcot vallottak. Viszont Komár várát visszafoglalják a Ráttky Menyhért vezette magyar seregtest katonái. Komár a "a legspiccen való véghely" lett a török Kanizsával szemben. Az 1601. évi országgyűlés elrendelte, hogy a Rábán alól fekvő vidék, amely Kanizsának "elvesztése óta minden védelemtől meg van fosztva, erősségekkel biztosíttassék...".

A törökök mintegy ezren 1637. december 21-én éjjel megtámadták Komárt. A külső vár kerítését 25 lépésnyi hosszan ledöntötték és át is vágták magukat a palánkon. Azért sikerült a támadás, mert az árokban a víz megfagyott, így azon át tudtak támadni.

Bessenyei István kiskomáromi kapitány 1644. május 28-án Batthyány I. Ádámhoz intézett levelében olvassuk: "írtam már ennek előtte is Nagyságodnak, hogy mennyi hajdúink, kik az ő Felsége fizetését is fölvették, szöktön-szöknek át Keszthelyre, és ott nem különben, mintha más fejedelemség alatt volnának, szabadosan élnek, az szent békesség ellen csatáznak, az somogyiságot pusztítják, és némellek azzal hitetnek bennünket, hogy Nagyságod szolgái. Azt írhatom Nagyságodnak, hogy csak kevés időtől fogva is szökött huszonöt legényünk által Keszthelyre, az kik seregenként és csoportonként együtt több latrokkal járnak. Fenyegetnek bennünket, hogy valahol tisztviselőinket és legényeinket kaphatják, nem különben, mint az törököt, meglövöldözik és megölik".

1645. június 11-én reggel a palánk egy hatalmas darabja földtöltésével együtt az öreg kapu mellett az árokba dőlt, amit csak nagy munkával lehet helyreállítani.

Könczöl Mihály kiskomáromi vajda Вattyhány I. Ádámhoz 1646. április 3-án ezt írta: "Tudja Nagyságod, ezek az pogány ebek közel laknak egymáshoz, két, három álgyulövésre hamar Kanisára felgyűlhetnek, és azt cselekedhetik, az mit akarnak".

A törökök Hasszán kanizsai pasa vezetésével 1651. augusztus 15-én ismét megtámadták Komárt. Hajnaltól délutánig négy tarackkal lőtték a kapukat és a bástyákat és betörtek a várba. A védők visszaverték a támadást.

Török István zalavári kapitány 1653. július 30-án aggódva figyelmeztette Batthyány I. Ádámot, és a nádort is, hogy segítsenek Zalavár fogyatkozásain, mert "ha ez helynek veszedelme következik, evvel együtt Kiskomár is elvész, és utánna mind az többi végházak, az kit Isten távoztasson, mert bizony Austriának is hírével leszen".

A bécsi hadvezetés az 1650–1660-as években tervbe vette Kiskomárom praesidium jelentős megerősítését, erről terv is készült (galéria). A terv alapján bele is kezdtek a munkákba, 1654. június 10-én német építőmester érkezett a várba, de az építkezés egyre csúszott. Pethő főkapitány október 12-én jelentette Batthyány Ádámnak, hogy az egyik sánc elkészült és nekiláttak a másik építésének is.

A Köprülü Ahmed vezette török fősereg 1664. július 15-én elfoglalta a várat, de nem helyezett bele őrséget, hanem a rossz állapotban lévő palánkokat felgyújtotta és lerombolta. A vár sosem épült újjá.

Források: Vándor László: A zalai végvárrendszer a 16–17. században; Szvitek Róbert József: Kiskomárom végvár építéstörténete; Szvitek Róbert József: Kiskomárom végvár szerepe a Dél-dunántúli védelmi rendszerben; Kőnig Frigyes: Végvárak a Magyar Királyságban; Szántó Imre: A balatoni várak övezete a dunántúli védemi rendszerben (1541–1690);

Hol található

Szélesség: N - 46°32'45.7"
Hosszúság: E - 17°10'26.3"