Inota: Szent István templom

Inota: Szent István templom

A templom rövid története

Okleveles említése 1193-ig nyúlik vissza, amikor Junota a fehérvári kereszteseké. Az ekkor "három szőlővel" szereplő település birtoklását III. Béla, majd 1252-ben IV. Ince pápa is megerősítette. Húsz évvel később V. István arról intézkedett, hogy a helyi jobbágyokat minden vámtól és gyűjtéstől, továbbá az országzászlósok erőszakos beszállásolásától mentesíteni kell. A 13. század végén arról értesülünk, hogy egy helyi illetőségű személy (az inotai Zoch fia), Sükösd tanúként szerepel Fejér megyei birtokosok közötti pörben.

1339-ben és 1342-ben Inothaként szerepel oklevelekben. 1426-ban Bátorkő várának tartozékaként Újlaki Miklós tulajdonába kerül. (Molnus Inota néven.) E század végén — az Újlakiak révén — Palota várához kapcsolódik. Egy 1497. március 17-án kiadott okirat megőrizte a templom akkori plébánosának, Máté Benedeknek a nevét, valamint, hogy Szent Mártonra volt felszentelve a templom.

Az évszázad fordulóján és a 16. század első felében nagybirtokosok közötti hatalmi harcok (Újlaki Lőrinc kontra Drágffy Bertalan), majd házasságkötés (Bakács Magdolna és Móré László), illetve a kettős királyválasztásból származó bonyodalmak következtében Inota (Palotával együtt) többízben gazdát cserél. 1539 augusztusában János Zsigmond jóvoltából Palota és a hozzá tartozó települések a protestáns Podmaniczky János és Radfael tulajdonába kerülnek, annak elismeréseként, hogy a testvérek Palota János kezére jutását (megvívását) 20 000 forinttal segítették.

Székesfehérvár eleste után 1543-ban Inota a törökök fosztogatásának válik áldozatává, majd még ugyanabban az évben török kézre kerül. Ezekben az időkben pusztulhatott el a templom. Ezt követően, de különösen Veszprém 1552-es eleste után, a hadszíntérré vált területről gyakorta menekül a helyi lakosság a Baglyas-hegy erdőrengetegébe. A század derekán már a kettős adózás érvényesül: a palotai várbirtok inventárában (leltárában) ez olvasható: "Inothán két malom van. A jövedelem fele a töröké, másik fele a palotaiaké."

Az 1578 nyarán végzett összeírás 6 egész, 4 féltelkes jobbágyot és 10 elhagyott telket talál a községben. A 15 éves háború alatt a palotai várhoz tartozó 28 Fejér megyei falu közül 26 elhagyottá vált. Köztük Inota is.

A katolikus hitélet legkorábbi nyomával 1734—35-ből találkozunk. Ekkor épült Arhold Mátyás (a Zichyek szerződéses juhásza) jóvoltából, feltehetően a törökkorban elpusztult gótikus kápolna anyagának felhasználásával, a falu katolikus temploma. Két oltára közül az egyik Nepomuki Szent Jánosnak, a másik a Boldogságos Szűz tiszteletére volt felszentelve.

A templom a 19.sz-ban gyakran volt elhanyagolt állapotban, 1890-ben még a lebontásais szóba jött, de Paurer püspök nem engedte. 1971-ben a templom belső képei annyira megrongálódtak, hogy el kellett távolítani. Ekkor kerültek elő a szentély középkori freskói, a kis gótikus ablak a keleti falon, és a gótikus főkapu. Az akkori felújítás során új berendezési tárgyak (új padok, tölgyfa sekrestyebútor, süttői márvány oltár) és új villanyorgona került a templomba. Utolsó jelentősebb felújítási munka 2000-ben zajlott a templomban.

A templom:

"Keletelt tengelyű, egyhajós épület, egyenes záródású szentéllyel. A nyugati homlokzat elé kilépő torony háromemeletes, nyugatra néző oldalán befalazott kapuval. A bejárat a hajó déli oldalán nyílik. Gótikus stílusban készült: háromsoros pálcabélletei a lábazatról – eredeti megoldásként – rézsűsen indulnak, a szárak fent csúcsívben találkoznak. Az orommező alatti ajtónyílást lekerekített vállú, egyenes szemöldökkő keretezi. Formajegyei és megmunkálási finomságai az 1400-as évek utolsó harmadára vallanak. A szentély zárófalának tengelyében keskeny, lándzsaíves ablak tekint kelet felé, az érett gótikus főbejáratnál ez jóval korábbra datálható. Igazi meglepetést a templombelső tartogat. Az épület XVIII. századi, tiszta kora klasszicista ízlésű külseje ritka szép középkori részleteket rejteget. Négyzet alaprajzú szentélyének épen megmaradt az eredeti, XV. századi keresztboltozata. A fehér dolomitkőből faragott bordák kerek, virágmintás zárókőbe futnak össze, s megtalálhatók rajtuk a gótikus színezés nyomai. Velük egyidős a kőbélletű diadalív, faragott lábazati és konzolos oldalpárkánnyal. Ez utóbbiak alatt a hajó felőli oldalon, vélhetően utólag odahelyezett kváderköveken, levélornamentikával díszített lapos reliefeket figyelhetünk meg, amelyek a templom legkorábbi, XIII. századi építési periódusának tanúi. Az 1970-es évek végétől folyt régészeti kutatás során feltárultak a szentély vakolat alatt lappangó falképei is. Apostolok és szentek glóriás alakjai láthatók az 1300-as évek közepére datálható freskókon. Szintén megkerült a diadalív északi oldalára festett felszentelési kereszt. A templom szentélye a okra Árpád-korból való, a hajó az Anjou-korból. A szentély alatt római kori épület alapfalaira bukkantak. A gótikus keresztboltozat valószínűleg az Anjou-korból való." (krudylib.hu)

Források: Dani Lukács: Inota; Faller Jenő: Inota község monográfiája; Krúdy Gyula városi könyvtár weblapja;

Hol található

Inota legmagasabb dombján a Bercsényi utca végén lévő temetőben található. Autóval könnyen megközelíthető.

N - , E -