Komárom Nádor- és Vág-vonal

Az egységes kialakítású komáromi erődrendszer a hadiépítészet fejlődésében egyedülálló korszakot mutat be és reprezentál. Az un. új-porosz építészeti elveket az osztrák hadmérnökök nem csak átvették, hanem ki is egészítették, ami miatt Komárom erődítményei unikálisak lettek.

Már a napóleoni háborúkban felmerült, hogy Komárom várát ki kell építeni egy kétszázezres hadsereg befogadására képes erődítmény rendszerré. 1808 augusztus és november között az Új- és Óvár megrongálódott falainak kijavítása, az erősség modernizálása folyt.

1809-ben a város nyugati oldalán a vártól 2-2,5 km távolságra, a Kis-Duna és az Apályi-sziget között 6 várdából álló, sánccal összekötött ideiglenes védővonalat építettek ki, amelyet a munkálatokat irányító József nádorról nevezték el Nádor-vonalnak (Palatinal Verschanzungen, Palatinal-Linie, Linea Palatinale). Ez még földből készült.

1833-ban kezdődött el az elemeiben ma is látható Nádor-vonal kiépítése. z építkezés ideje alatt ideiglenesen meghagytak négy várdát a régebbi sáncokból. A terveken többször változtattak, az eredetileg francia mintájú erődítéseket az új porosz elvek alapján tervezték át. A nyomvonala nagyjából követte az 1809-ben épített ideiglenes sáncok nyomvonalát. A tervek öt nagy, ötszögletű bástyát és az azokat összekötő vastag falakat tartalmazták. Az összekötő falak nem teljesen egyenesek voltak, hanem két bástya között megtörtek, mintegy két szárnyra osztva azokat. Az erődfalban a szomszédos bástyákat összekötő széles folyosó futott. A folyosó 23-23 "teremre" tagolódott, a termek mindegyikéből négy lőrés nézett az árok felé. A két folyosószárnyhoz még három-három, négy lőréssel ellátott kazamata kapcsolódott, így bástya közötti falszakaszon mintegy 200-210 tüzelőállást alakítottak ki a kézi lőfegyverek számára. Az öt bástya hasonló tervezésű volt, csak kisebb elemeikben vannak eltérések (csúcsszögekben, sarkok kialakításában és a retranchement szárnyainak törésszögeiben), illetve az I. Bástya a Pozsonyi kapu miatt nem volt szimmetrikus kialakítású. A bástyák belső tere nem lett feltöltve, a falaik szélessége nagyjából 23 méter. Az I. bástya melletti ma is álló Pozsonyi-kapu 1844-re készült el.

1848 márciusában a Nádor-vonalnak az öt bástyájából az V. bástya még félkész állapotban volt, a Vág-vonal erődítései pedig csak a tervezőasztalon léteztek. 1848 júniusában a magyar kormány tervet készíttetett Komárom háborús szükségleteiről és 1.200.000 forintot írtak elő a munkálatokra. A következő hónapokban az V. Bástya befejezésén dolgoztak, de október elején a munkálatok veszélybe kerültek a pénz hiány miatt. Október végén Mészáros Lázár honvédelmi miniszter és Török Ignác alezredes legfontosabbnak a Nádor-vonal befejezését, az Apályi-sziget és Vág-vonal megerősítését tartotta. Kossuth Lajos november végén elrendelte hogy a Nádor-vonalat redoutokkal és az azokat összekötő sáncokkal kell kiegészíteni a Vágig, valamint a Vág-vonalat is meg kell erődíteni. Karácsonyra a Nádor-vonal Vágra csatlakozó szárnyának mellvédjét felmagasították és ágyúállásokkal látták el, a sánckosarakat földtöltésekkel kötötték össze.

A szabadságharc leverése után az osztrák megszállók elsősorban az erődítmények sérüléseit javították ki. A korábbi terveket átdolgozták és 1850-től indultak meg az építkezések. A Nádor-vonal esetében először az 1847-ben félbehagyott V. bástyát fejezték be. A Nádor-vonal északi végén az 1868-ban épült VI. bástya kötötte össze a Nádor- és Vág-vonalat. Ez kissé eltér az I-V. Bástyák szerkezetétől. Az udvarában két egymásnak háttal álló rondellát alakítottak ki, amiket fallal kötöttek össze.

A Vág-vonal kiépítése az 1866-os porosz-osztrák háború eseményei miatt felgyorsult. Az erődláncot hat fő erődelem (VI., VII., VIII., IX., X., XI. várda – batterie) alkotja, melyek közül a bástya (werk) fogalmának csak az első két erődelem (VI., VII. várda) felel meg. A Vág-vonal kialakítása gyengébb mint a Nádor-vonalé, mert közvetlenül a Vág partjára épült, ami nagyban megakadályozza a gyalogsági rohamok lehetőségét.

"A VII. bástyától a központi erőd felé a Vág-vonal fala többször beugrásszerűen megtörik, szintén azért, hogy a beugrásokban kialakított ágyúállások hosszanti irányban biztosítsák a fal védelmét. Ezt a szakaszt egyszerű, szimmetrikus, téglalap alaprajzú, szűk középudvarral kialakított építmények (VIII., IX., X. várda) tagolják. Az épületek nyílásaiból (bejárat, ablak, szellőző) arra következtethetünk, hogy elsősorban fegyvertárként használták. Az ágyúk az építmény négy nagy termében álltak, melyek fő kapui az udvarra nyíltak. Az épület négy kisebb helyisége (kettőnek az udvarról nyílt a bejárata, a másik kettő pedig az ágyútermeken keresztül volt megközelíthető) valószínűleg az őrség és a parancsnokság szálláshelyéül szolgált. Ezekből a város felé nyíltak az ablakok. A legénység szálláshelyéül a fegyvertárnak csak az a része szolgált, ahol az ablakok az udvarra néztek. ... A Vág-vonal belső oldalán a VIII. és IX. várda között még egy önálló védművet emeltek, amely a VIII. 1/2 jelzést kapta. Ez a kavalierhez hasonló, két feljáróról megközelíthető, kiemelkedő ágyúállással ellátott ütegállás tette lehetővé az előtér távolabbi pontjainak ágyúzását, növelve ezzel a Vág-vonal védelmi hatékonyságát." (Gráfel)

A Vág-vonal utolsó erődítménye a XI-es várda volt, aminek kapuja és néhány kazamatája ma is látható (galéria). Ez zárta le az erődítmény láncot és összekötötte azt az Újvár külső védműveivel.

A Vág-vonal elkészülte nagyjából 1870-re tehető. A két védvonal együttesen 11 elemből állt, de a VIII-XI-es kisebb volt a többinél. Az I-VII. erőd külső oldalát kemény mészkőből építették, míg a belső téglából készült. A kapuk, az ajtók, az ablakok és a lőrések kerete mindenütt mészkő. A helyiségek donga-, illetőleg keresztboltozatosak. A boltozatok téglából készültek. Az épületrészek tetejét földréteg fedte, védelmet nyújtva a tüzérség lövedékeitől. A helyiségek külső falán gyalogsági fegyverek és ágyúk részére alkalmas lőréseket képeztek ki. A védelmi vonalnak a város védelmén kívül az elsődleges célja az volt, hogy a központi erődítményektől távol tartsa a támadók tüzérségét.

A komáromi erődrendszer a kiépítése után nemsokára már elavulttá is vált a tüzérségi technológiák rohamos fejlődése miatt.

A Nádor-vonal I. Bástyáját 1939-ben bontották le, csak a mellette lévő Pozsonyi-kapu maradt meg némi falszakasszal. A bástyák közötti falakat több helyen elbontották az út és vasút építések miatt.