Tar

V. István 1265-ben a Rátót nembeli Domonkos fia Porch Istvánnak, a királyné lovászmesterének adta a helységet, Ágasvár tartozékaként. Ennek unokája, István 1347-ben felveszi a Tari nevet, ami arra mutat, hegy a nemzetségnek ez az ága e helységben telepedett le. A Rátót nemzetség monostora ekkor már a dunántúli Gyulafirátóton állt, a család örsi ága pedig prépostságot alapított Felsőörsön.

A falu északi részén, annak legkiemelkedőbb pontján áll a kerítőfallal övezett, kváderekből és tört kőből épült templom. Jelenlegi formájában, az épület egyhajós, keletelt. Hajójához négyzeti tér kapcsolódik, amely kelet felől patkó alaprajzú szentéllyel, észak és dél felől pedig félkör alaprajzú karéjokkal záródik. A hajó nyugati oldalához torony csatlakozik. A felületes szemlélő számára is többszöri átépítést, bővítést sejtető objektum több évig tartó kutatásának eredményei az alábbiakban összegezhetők.

A 13. század második felében épült, patkóiv alakú szentéllyel záródó, kisméretű kvádertemplom hajóját egykor síkmenyezet, mig szentélyét negyedgömb kőboltozat feddte. Hajóját délről három, kifelé-befelé tölcséres ablak világította meg, a templomba a bejárást pedig a déli oldalon kialakított bélletes kapu biztosította. A Rátót nemzetség Nógrádban, Hevesben, Gömörben, Borsodban stb. birtokos nádori ágának tagjai a 14. század közepén megosztoztak birtokaikon. Az önállósult családtagok a rájuk eső birtoktesten új központokat hoztak létre. Az ágból kivált, és a 14. század közepétől a tari előnevet használó család építő tevékenységéhez köthető a templom bővítése. A kisméretű templon nyugati zárófalát elbontották, majd nyugati irányba egy központi pillérről boltozott, kéthajós, négyzet alaprajzú térrel bővítették a templomot.

A 15. század első harmadában a templomot újra építették, illetve bővítették. Ennek során elbontották a központi pillért, a boltozatot, valamint a hajót délről megvilágító ablakokat is. A hajót nyugati irányban meghosszabbították és az így kialakult téglalap alaprajzú teret egyszer hornyolt bordás hálóboltozattal fedték le. A hálóboltozat a belsőben kiképzett pillérekre, illetve konzolokra támaszkodott. A hajó újjáápitett dáli falába három mérműves ablakot és egy - timpanonjában címerekkel ékesített - bélletes kapuzatot helyeztek el. A teret lezáró nyugati falban szintén elhelyeztek egy kaput és egy körablakot. Ezzel egyidőben a román templom északi és déli falát elbontották, majd helyükre egy-egy, a szentélyhez és a hajó keleti sarkaihoz csatlakozó, félkör alaprajzú karéjt építettek. A karéjok, a szentély és a hajó határolta négyzeti teret (egykor a román kori hajó) kőbordás keresztboltozattal, míg a sekrestyét dongaboltozattal fedték le. A védelmi célt szolgáló lőréses kőfal is részben ekkor készülhetett.

A 16. század elején a hajó déli kapuja elé előcsarnokot emeltek, melynek külső falába egy reneszánsz ajtót helyeztek el.

A 17. század végén, a 18. század elején a romos templomot kijavították. Leszakadt boltozatát fa síkmenyezettel, illetve karéjok megrongálódott kőboltozatát téglával pótolták. Az újjáépítéshez köthető virágos kifestés távoli rokona a Szabolcs-Szatmárban, a 17. század közepén keletkezett számos hasonló kifestéseknek.

A 18. század végén a templom középkori térformálást mutató képét teljes egészében megváltoztatták. Hajóját három szakaszos, téglából kialakított csehsüveg boltozattal fedték le. Déli címeres kapuját elfalazták, s mellette egyszerű kőkeretes ajtót helyeztek el. A hajó nyugati végéhez tornyot építettek. A hajó mérműves ablakainak helyén új, egyszerű ablakokat helyeztek el. Ez alól kivételt képeznek a karéjok ablakai, melyek változatlan formában a mai napig is állnak. A 15. században átípitett keritőfalat ebben az épitési periódusben lényegesen kibővítették.

A 19. század elsó felében a sekrestyét átépítették, ugyanakkor a torony elé egy nyitott "porticust" emeltek. A század végén a téglaboltozatot fakonstrukcióra cserélték ki.

Juan Alberto Cabello: A tari Szent Mihály templom építéstörténete

A tari "vár"

Mint már fentebb írtuk, a Rátót nemzetség u.n. nádori ágából származó tagjának első birtokszerzése Taron V. István adományaként jött létre 1265-ben. Tar ekkor Ágasvár tartozéka volt. A nádori ág tagjai 1283-ban megosztoztak a birtokaikon, így az uradalmak laza hálózatát hozva létre. Az önállósodó családtagok a birtokaik központjában udvarházakat építettek. Porch István fiai (Domokos, Kakas, László és Lőrinc) még a 13. század második felében Gedén és Hasznoson várat építettek. Porch fiai Károly Róbert mellé álltak a belviszályban - Kakas a rozgonyi csatában esett el. Domonkos előbb királynéi tárnokmester (1309-15), majd nádor lett (1324 körül). Porch István fiaitól származtak a Tari, Pásztói, Kazai családok.

Taron az udvarház építése Porch István unokájához, Tari Istvánhoz köthető (László bán fia volt). A 14. század közepéig felépült udvarházról keveset tudunk. A régészeti kutatás alapján igen szerény lehetett. A keskeny alapozású földszintes épületben legalább egy kályha volt. Ez az udvarház még nem volt erődített.

A Rátót nemzetség Zsigmond alatt felvirágzott: 1387-ben 4, 1397-ben már 17 vár volt a kezükön. Ennek a felemelkedésben minden bizonnyal elősegítője volt a Rátót nembéli Ilsvai Leusták nádor. A nádor 1396. szept. 28-án Nikápolynál török fogságba esett. Ez a tény, és hogy a Pásztóiak és Kaplaiak 1403-ban a lázadó főurak mellé álltak Zsigmonddal szemben, megpecsételte a család politikai befolyását. Egyedül a Tariak kerülték el a bukást, sőt, még a birtokaikat is tudták növelni Sirok és Drégely váraival.

Tari László Lőrinc nevű írástudó fia valószínűleg Budán, Zsigmond udvarában nevelkedett. 1401. ápr. 28-án a királyt fogságba ejtő főurakkal való küzdelemben súlyos sebeket szerzett, melyekből csak évek múlva gyógyult ki. Zsigmond hálából címekkel halmozta el: 1404-1406-ig pohárnokmester, 1407-1409-ig királynéi pohárnokmester, 1407-1408 között étekfogómester és fősáfár, 1406-tól honti, 1407-től nógrádi ispán volt. Zsigmond az ő kérésére Pásztónak megadta Buda kiváltságait 1407-ben. 1409-ben zarándokúton vett részt, melynek során eljutott Compostellába és az írországi Szt. Patrik purgatóriumába. Ezt a Tari Lőrinc pokoljárásaként elhíresült eseményt maga Lőrinc mondta tollba egy ír királyi jegyzőnek "Prohemium memoriale super visitatione Domini Laurencii Ratholdi militis et baronis Ungariae factum de purgatorio sancti Patricii in insula hibernie" címmel (jelenleg a Brirtish Museumban található). A pokoljárás rövid története: amint bezárult Lőrinc mögött a Patrik-barlang ajtaja, két gonosz szellem erőszakkal vissza akarja téríteni, de a kereszt jelére elmenekülnek. További két kísértéstől megmenekülve. Mihály arkangyal jelenik meg előtte és megmutatja neki a purgatóriumot, ahol az ördögök "számos még életben levő egyének" lelkét sanyargatják, látja halott ismerőseit és rokonait. Távozóban az angyal tanácsokkal látja el, hogy övéinek lelkét hogyan szabadíthatja ki. Magát a történetet itt olvashatja el.

Lőrinc társadalmi rangjának már nem felelt meg a kismértű udvarház. Építkezésbe kezdett és a közeli templomot is átépítette. Az udvarházat lebonttották, helyében új, 31x7 méter alapterületű kétszintes épületet emeltetett. A földszinten fatokos, az emeleten kőkeretes ablakokat kapott. A épületet ovális alakú mély árokkal vették körül, amit palánkkal erősítettek.

Tari lőrinc 1426 őszén halhatott meg, fia Ruppert hevesi ispán 1448-ban a rigőmezei csatában esett el Hunyadi János oldalán harcolva. 1454-ben a Tariak és a velük rokon Pásztóiak örökösödési szerződést kötöttek egymással. 1465. február 8-án Tari György (Lőrinc unokája) a Guti Országh Mihálynak és a Kompoltiaknak 24000 aranyforintért lekötötte minden birtokát, kikötve, hogy esetleges fiú örökös nélküli halála esetén azok őket illessék, s a javakhoz más ne férjen. Ez ellen a Pásztóiak eredménytelenül tiltakoztak. György 1472-ben Taron halt meg.

A birtokot a Kompolti és Országh család örökölte. A régészeti leletek szerint az udvarházat a 16. század elején kismértékben átépítették. Ekkor kapott egy reneszánsz kandallót is. Az épületben egy lovagalakos kályha is volt.

Az udvarház pusztulása, vagy annak megkezdődése nagy valószínűséggel az 1552-es török hadjárathoz köthető, amikor a környék török fennhatóság alá került.

1569-ben Országh Kristóf halála után birtokainak egy része viszzakerül a koronához. Köztük szerepel Tar "vára" is, mint erőszakosan lerombolt építmény.