Somló

A somlói vár keletkezésének ideje ismeretlen. 1092-ből, Szent László idejéből "castrum Somlyó" néven való említése hamis oklevélen alapul, amely 1389-1390-ben készült és 1399-ben írták át. (Ugyanis maga a "Somlyó" névalak is hibás!) Valószínű tehát, hogy Szent László idejében vár még aligha lehetett itt. Feltehetőleg a tatárjárás, tehát 1241-1242 után épült valamikor mint királyi vár.

Első említése 1352-ből ismert, ekkor I. Lajos király a várat kivette a veszprémi ispán, Ugodi Csenig mester fiának, János kezéből és hű vitézének Himfi Benedek mesternek adta át honor birtokként ("pro honore").  Lehetséges, hogy Csenig mester volt az előző királyi várnagya, és 1320 körül épült fel a vár. Koppány Tibor szerint az építésére azért volt szükség, mert a vasmegyei Ságsomlyó várának pusztulása után a környéken nem volt királyi vár.

Királyi vár 1370-ben és 1380-ban is, amikor Ákos bán a várnagya, aki a mai Szent Márton-kút melletti Szentmártont - a vásárhelyi apácakolostor védelme címén - Somló várához csatolta. Zsigmond király 1386-ban mezőlaki Zámbó Miklósnak adta zálogba a várat és tartozékait, aki egy későbbi oklevél szerint javíttatta "Appachasomlow" várát. 1389-ben a király visszavette Somlót Zámbótól, és a somogy megyei Segesd várát és birtokát adta neki 10.771 aranyforintért zálogba. Még ebben az évben Zsigmond király a kedvelt, és a hozzá mindvégig hűséges Garaiaknak: Miklós nádornak és testvérének, Jánosnak és utódaiknak adja.

1419-ben a döbröntei Himfi család közeli Galsa falujából hajtottak el állatokat Garai János somlyói várnagyai, Balai Domonkos és Pápai György, valamint famulusuk, Pécselyi Gáspár. Garai Miklós 1432-ben Zsigmond király előtt megosztotta családi birtokait két fiával, Lászlóval és a legifjabb Miklóssal. Miklós kapta Somló várát, de halála után (1435/36) László örökölte. 1435-ben Morochelyi Farkas és Kolos Jeromos a somlyói várnagy.

1440-ben Garai László a Bécsbe menekült Erzsébet királyné pártjára állva hadakozott az I. Ulászló pártiakkal. Az ifjú király csapatai a Rozgonyiak vezényletével elfoglalták Somlót is. Rozgonyi János és testvérei uralták egészen 1446-ig. Végül 1460-ban szerezte vissza a Garai László.

1461-ben Garai Jób elcserélte a várat Antimus Jánossal annak szigetvári váráért. Antimus Mátyás király előtt perelte Ostfi Ferenc somlói várnagyot, mert az nem engedte birtokba venni a várat. Végül 1464-ben Ostfi László átadta a várat Antimusnak, aki valóságos rablótanyává züllesztette azt. Végül Mátyás a sok panasz miatt elítélte Antimus Jánost és Lászlót, az utóbbit fejvesztésre, Jánostól pedig elkobozta Somló várát, amelyet Mátyás király Kanizsai László lovászmesternek adományozott. Az ő tulajdonában van 1470-ig, mikor is visszakerül a Garaiakhoz.

Antimus János a per elől menekülve még azt megelőzően Somlót elcserélte Szapolyi Imrével a Szatmár megyei Németiért és évi 24 hordó hegyaljai borért, biztosítékként felajánlva neki Sziget várát, ha azt visszaszerzi Garaitól. Garai Jób ugyanakkor a király előtt perbe vonta Antimust Somló és Sziget várainak cseréje ügyében. A per végül 1470-ben azzal az ítélettel zárult, hogy Antimus Jánosnak vissza kellett adnia Somlót Garai Jób számára, aki a hosszú per ideje alatt azt 1500 forintért visszaváltotta Kanizsai Lászlótól. Az összeg fejében, mivel az Antimust terhelte, Garai zálogként megkapta Sziget várát és uradalmát.

1464-ben és 1478-ban a vár Veszprém megyei tartozékai: Berzseny, Doba és Torna. Garai Jób birtoklása alatt a somlyói várnagyok számos perben vannak említve hatalmaskodás miatt. Garainak meg kellett osztozni a Szécsiekkel is a váron, közös várnagyokat is tartottak. Garai Jób 1479-ben megvette a Szécsiek nyolcadját, és eladta a váruradalmat Mátyás királynak, aki még ugyanebben az esztendőben Kinizsi Pálnak adományozta. Kinizsi utasítására rövidesen a kis területű erősségbe érkezett Leányfalvi Ágoston - aki azelőtt vázsonyi várnagyként építkezett - hogy az új állomáshelyén is jelentősebb munkálatokat végeztessen el. Valószínűleg ekkor létesíthették a támpillérekkel tagolt külső várfalat is.Kinizsi Pál 1492 szeptemberében a Trencsén megyei Léva/Lietava és Kasza várakkal egyetemben, összesen 40 000 aranyért  után Szapolyai István nádornak zálogosította el.  Kinizsi magtalan halála után (1494)  a Szapolyaiak megkapták adományként II. Ulászlótól. 1495-ben a Szapolyaiak Bakócz Tamás egri püspöknek és testvéreinek, az Erőrdyeknek adják el 12 ezer aranyforintért, amit II. Ulászló 1502-ben hagy jóvá.

Somló vára Bakócz Tamás alatt éli fénykorát. Ő építtette át szép várrá, aminőnek romjai alapján el tudjuk képzelni. Ekkor készülhettek a vár faragott ajtó-, ablakkeretei, a szép boltíves és tornyos kápolna. 1498-ban két nagy, több kis ágyú, két seregbontó védte a várat. Bakócz Tamás 1501-ben, majd 1517-ben végrendeletileg unokaöccsének - az erdődi Bakócz név helyett monyorókereki Erdődy nevet felvett (I.) Péternek adta Somló várát és uradalmát.

Mohács után Erdődy Péter először Szapolyai János király pártjára állt, amiért 1529-ben I. Ferdinánd elkobozta tőle Somlót és Thurzó Eleknek adományozta azt. Arról nincs adat, hogy Thurzó ténylegesen birtokolta e. Erdődy később átállt Ferdinánd pártjára és visszakapta Somlót is.

1537-ben Török Bálint Szapolyai János nevében elfoglalta a Balaton mindkét partján a Ferdinánd-pártiak birtokait. Somló egészen 1541-ig a birtokában volt, amikor is Szulejmán szultán elfogatta és a Héttoronyba záratta. Ez után visszakerült Erdődy II. Péter tulajdonába, miután az apja elhagyta az országot. 1546-ig az Erdődyek birtokolják, amikor is Erdődy II. Péter - Vörösvár kiváltása miatt - Somló várát és tartozékait a devecseri Choron Andrásnak elzálogosítja. A mohácsi vész (1526) idején messze vidéken csak Somló vára volt a magyarság egyetlen erőssége, mert Choron András devecseri várkastélya csak 1530 után épült fel.

Fehérvár 1543. évi ostroma idején véres csata zajlott a hegy lábánál. A Zrínyi Miklós bán (a későbbi szigetvári hős), Báthory András, Bakits Péter által vezetett győri magyar-német sereg Rátkay Pál pápai parancsnoktól megtudta, hogy portyázó tatárok táboroznak Somlóvásárhelynél. A táborból kicsaptak, a tatárokat körülfogták, és 3000 tatár levágása és heves harc után a maradék tatárokat Székesfehérvár felé visszazavarták. 

Choron 1558-ban meg is vásárolta Somlót. Fiú örökös híján 1597-ben Choron János leányai osztoznak a vagyonon, Somlót és Devecsert Choron Margit foglalta el, Kaboldot  és Kőszeget erőszakkal Choron Anna férje, Balassa István. 1597-ben a kincstár a Choron leányok birtoklása ellen pert indított, ami még 1626-ban is tartott. A zavaros tulajdonjogi viszonyok miatt romló vár állapota folytán az 1597. évi országgyűlés aggódott Somló várának a töröktől való megvédése tekintetében. Choron Margit Nádasdy Kristóftól született nagyobbik fia, ifjabb Nádasdy Tamás képviselte a pereskedésekban a Choron örökösöket. Nádasdy egy 1604-ben írt levelében olvasható, hogy várai, kastélyai puszták, csak falaik állnak.  Ez és egy évszám nélküli birtok összeírás is megemlíti, hogy Somló rom.  Nádasdy Tamás 1605-ben Bocskai István oldalára állt, ezért elkobozták birtokait, de a bécsi békével visszakapta őket. 1608-ban az özvegy Choron Margit és két gyermeke, az ifjabb Nádasdy Tamás és Nádasdy Orsolya, akkor már gersei Pethő Gáspár özvegye, Kőszeg és tartozékaiban, 1609-ben pedig a Choron örökség rájuk eső részén osztoztak meg. Somló várát Nádasdy Orsolya kapta, Devecser Nádasdy Tamásé lett, Ugod anyjuké. Végre az 1638. évi országgyűlés elrendeli, hogy Somló várát, tartozékaival együtt erősítsék meg. 

Az 1650-es évek elején a várat, illetve inkább annak birtokait az 1558-ban eladó ifjabb Erdődy Péter dédunokája, I. György a király elé vitt perrel kísérelte meg viszszaszerezni, azzal a váddal, hogy azt a magyar törvények megsértésével vette meg
Choron János. A század végére a birtokok felprózódtak a Choron lányok örököseinek kezében, huszonnégy örökösi ág birtokolt minden egyes uradalomban. Somlót az örökösk nem lakták,  az 1660-as években részeiket sorra zálogba adták Zichy Istvánnak, a kor nagy birtokszerzőjének. 1667-től a század végéig az ő és Pál fia kezében volt először Kéry Ferenc, később a Lippayak, majd a Balassa örökösök, a Rátky, a telekesi Török, a Viczay és az lllésházy részek is. Tőlük hosszas pereskedés után két részletben, 1696-ban és 1699-ben a zálogba adó Kéry Ferenc fia, Kéry János gróf váltotta ki. Ezzel a vár és uradalmának mintegy háromnegyede került az ő birtokába.

1705-ben Bottyán János dunántúli hadjárata során a kurucok megszállták Somlót. Ott szentgyörgyi Horváth Zsigmond tartományi főhadbiztos központi élelmiszer raktárát létesített. 1707-ben Esterházy Antal ezt azárt kifogásolta, mert Somlyónak sem vize, sem malma nincs, alkalmatlan tehát a tárház feladatára.  Ezután Sümeg erősségének fennhatósága alá került, őrséget nem kapott, csupán 1-2 pattantyúst küldtek Sümegről, hogy időnként rendbe hozzák az ágyúkat. Ebből az időből származó leltárjegyzék szerint: "Somlyó várában vagyon pattantyús 1, álgyu két fontos 1, por egy hordóval, circiter két mázsára való, a ahhoz kivántató mind álgyu, mind ólom glóbus." A Rákóczi-szabadságharc elbukása után a vár stratégiai szerepe végleg megszűnt, karbantartást már nem végeztek rajta.

1721-től Somló vára tovább omladozik, a várat elhagyják, mert nem volt érdemes fenntartani. A vár még ekkor is az örökös családok kezén volt. Az Erdődiek több részletben visszavásároltál a jánosházai-somlói uradalmat, és attól kezdve a 20. század közepéig az övék volt. A vár  végleges 1720-30 között kezdődött meg, mertmár nem volt érdemes tovább fenntartani azt és elhagyták, a korábbi váruradalom székhelye pedig véglegesen Jánosháza lett. Bél Mátyás 1736-ban írta Somlóról: "Azon a részén  ahol a hegy észak felé fordul, külön csúcson ősrégi várnak hajdan jeles munkával épített, időlátott leomlott falai láthatók."  

Erdődy Ferenc és fia,  Kajetán gróf építtette fel a vár alatt Doba községben az 1800-as évek első felében a pompás és szintén Somlóvárnak nevezett emeletes klassziocista kastélyát. Ehhez valószínűleg sok faragott követ hordtak el a vár anyagából, ami csak siettette annak végromlását. Utána Ferenc, Sándor, Péter grófoké volt, akikről 1945-ben az államra szállott a vár tulajdonjoga.

"Somlóvár területén a 2002. évben került sor az alsóvár udvarának részleges feltárására, ezenkívül a fennálló falak alapján értékes megfigyeléseket tehettünk a Felsővár építéstörténetével kapcsolatban. Megállapítottuk, hogy a vár magja egy torony volt, mely a Felsővár nyugati végében keresendő. Egyetlen megmaradt nyílása, egy enyhén csúcsíves, törtkő boltöwel záródó ajtó pontosabb keltezésre nem alkalmas. 
A torony déli felét egy későbbi periódusban elbontották, és a maradványok felhasználásával egy tömörre falazott, ék alakú faltömböt alakítottak ki. Ekkor vagy kevéssel korábban kelet felé elnyúlóan megépítették a Felsővár körítőfalát, ezzel kialakult a Felsővár mai udvara, illetve az egykori torony szomszédságában a mai kapuépítmény. Ezzel egy időben létesülhetett az Alsóvárban a felsővári kapuhoz vezető hídszerkezet közbülső hídpillére, melyet ebben az évben tártunk fel az Alsóvár területén. Ugyanehhez a rendszerhez köthető az alsóvárat nyugatról határoló ún. kaszárnyaépületbe foglalt korábbi kapuépítmény is, mely a Felsővár megközelíthetőségét is mutatja. E kapuépítményhez északról egy épület is csatlakozott, ezek egyikének vakolatát bekarcolt kváderminta díszítette.
A következő periódusban a Felsővár délkeleti övezőfalának külső oldalán egy alápincézett szárnyat hoztak létre, benne a konyhával és annak impozáns kürtőjével. A Felsővár keleti vége is beépült egy reprezentatív palotaszárnnyal, melynek keresztosztós, negatív profilozású, de már konzolos könyöklővel rendelkező ablaka e lényeges átépítés korát a 15. századra keltezi. E század második felében a Felsővár délkeleti szárnyához az udvar felől egy zárterkélyt építettek. A 15. században épült ki az Alsóvár övezőfala, benne két in situ- szakállas puskához való - lőréssel (a többi lőrés ennél egyszerűbb kivitelű, de szintén lőfegyverhez való), valamint a legkülső várfalöv és kapuépítmény.
A következő periódusban - a feltárás során előkerült kerámiaanyag alapján a 16. században - épült az Alsóvár nyugati felét elfoglaló „laktanyaépület." Ennek során a korábbi kaput és építményeinek egy részét (az újonnan épített kaszárnyaépület földszintjén) feltöltötték, egyúttal a korábbi várfalövet felmagasították, és a „laktanyaépület" padlásszintjén kisméretű, szakállas puskákhoz való lőréssort alakítottak ki. A Felsővár keleti végében elhelyezkedő palotaszárnyban 1500 körül szintén építkezések folytak, erre utal a szakirodalomból már ismert reneszánsz kandallókonzol.
Az alsóvári udvar feltárása a 16. századra jellemző járószintig részben megtörtént. A további feltárások feladata az Alsó- és Felsővár épületeinek pontosabb kormeghatározása, illetve alaprajzi elrendezésük tisztázása." - Fülöp András - László Csaba

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor