Szanda

Szanda

A vár rövid története

Szandának két vára is volt, a kettős hegycsúcs nyugati kiemelkedésésn, a Péterhegyen egy fallal körbevett rotunda, a keleti, 545 méteres csúcson pedig Szanda vára. A feltárások alapján a két várat egyidőben is használták.

Szanda település nevével először 1214-ből találkozhatunk, Zunda néven. A vár építésének idejéről és építtetőjéről írásos adat nem maradt fenn. Az előkerült leletanyag alapján valamikor a 13. században épülhetett. 1301-ben már állt az erősség, várnagya Petrus magister volt ("...1301. quibus magistri Petrus C. Neugrad, et Castellanus de Zonda,..."). 1327-ben Széchy Péter a királyi várnagy.

1387-ig valószínűleg királyi vár volt. Ekkor viszont Mária királynő Csetneki Miklós fia Györgynek és Akus fia Mihálynak adományozta szolgálataikért. 1389-ben Luxemburgi Zsigmond Szandáért cserébe a Csetnekieknek adta Hrussót, Szandát pedig Pásztói János kapta. 1398-ban a Forgachi család a királyhoz fordult panaszával, hogy a Pásztóiak szandai várnagya, Nagy Mihály (Mychael magnus) az ő birtokaikat fosztogatta.

1403-ban Pásztói János fia Jakab belekveredett a Zsigmond elleni bárói összeesküvésbe, ezért a király többek között Szandát is elkobozta tőle. 1414-ben Zsigmond a feleségének (Cillei Borbálának) adományozta, akinek a várnagya, Kudlarner ellen panasszal éltek a rédeszentmártoniak.

1439-ben Albert király feleségének, Luxemburgi Erzsébetnek adományozta, aki elzálogosította Farkas László budai polgárnak, majd miután visszafizette a zálogösszeget, zágorhidi Tárnok Demeternek adományozta (1453-ban már szandai Tárnok Demeterként szerepel).

1441.07.03-án kelt adománylevelében I. Ulászló Szanda (Zonda) várát a Rozgonyiaknak és nánai Kompolth Pálnak adományozta (galéria). Habsburg Albert özvegye, Erzsébet királyné a huszita Giskrának adott parancsot, hogy a szandai várat visszafoglalja. A husziták Szécsény mellett vereséget szenvedtek, a vezetőjük (Velkó) is elesett. Tárnok Demeter 1446 előtt visszaszerezte. 1446-ban Berzevicze-i Henrik fia János bepanaszolta a Zonda várában lakó Zagorhida-i Tarnok Demetert, mert a nevezett elfoglalta az ő Agart nevű nógrádmegyei (Neogradiensi) birtokát. Tárnok 1454-ig testvéreivel közösen birtokolta a várat.

1454 után a husziták elfoglalták, tőlük 1459-ben szerezték vissza. Ezután Lábatlani János kapta meg, akinek családja 1465-ben eladta Vitéz János esztergomi érseknek. Vitéztől 1460-ben Kollár Péterhez került Szanda, aki egy rövid ideig itt is lakott. 1470 után ismét az érsekség a tulajdonosa.

Szanda vára 1472-ben Beckensloer János egri püspök, majd esztergomi érsek birtokába került, aki 1476-ban az esztergomi egyház legértékesebb kincseit és 300 000 aranyat magával víve Frigyes császárhoz, Hunyadi Mátyás király legnagyobb ellenfeléhez szökött. Birtokait a király elkobozta, Szanda várát és uradalmát a Báthoriaknak adta.

1475-ben Szanda várnagya Kálnói Péter volt, aki több hatalmaskodást is elkövetett a környéken. 1493-ban Pásztói János tiltakozott a Báthoriak birtoklása ellen. 1504-ben a Zágorhidi Tárnok család pereskedett érte az esztergomi érsekséggel.

A vár 1544-ben Hatvan és Vác eleste után kerülhetett a törökök kezésre, erről pontos adat nincs. 1546-ból ismert az első török zsoldjegyzék.

Varkocs Tamás egri kapitány emberei még a vár eleste előtt Szanda várából elhozták a budai káptalannak a mohácsi csatavesztés után odamenekített egyházi kincseit, melyeket utóbb vissza is szolgáltattak.

Tinódi Lantos Sebestyén két helyen említi Szanda várát Szonda néven egyazon összefüggésben. Nevezetesen arról ír a Varkocs Tamásról szóló históriás énekének 109-128. sorában, hogy az egri és a szandai várból a vitézek Pestig mentek, majd onnan az Egerben szolgáló Oláh Ágoston harmadmagával a budai vár Bécsi kapujáig jutott, s itt szúrták le a kopjáikat, melyekre kis zászlócskákon rátűzték a baj viadalra hívó levelüket. A kihívó egri vitézek a megadott napon kétszáz lovas kíséretében Szanda vára alá vonultak a bajviadalra, viszont a törökök nem jelentek meg a helyszínen. Ez az esemény valamikor 1544 és 1547 között történhetett.

1550-ben az a Hubiár aga volt Szanda parancsnoka, aki a híres párbaját vívta Kapitán György hollókői várnaggyal a buják vár alatti mezőn (1550. augusztus 10-én). A viadalra számos magyar és török híresség összegyűlt, és megegyeztek, hogy a győztes megkíméli a vesztes életét. A párviadal során mind Kapitán, mind Hubiár megsebesült.

Horváth Bertalan gyarmati kapitány 1551. augusztus 1-én embereivel egy rejtett üregen át — aminek létét egy török szökevénytől tudta meg — behatolt Szanda várába. A 150 főből álló török őrség zömét lekaszabolták, a várat felgyújtották, hogy használhatatlanná tegyék. A törökök kijavították a sérüléseket.

Az 1550-es évek végén a vár veszített jelentőségéből, az őrsége alig 50 fő volt.

Szanda pusztulása a 15 éves háború alatt következett be. 1593-ban még biztosan török kézen volt Kjátib Cselebi leírása alapján, valószínűleg a gyenge várat elhagyó török csapatok 1594-ben gyújtották fel Hasszán budai pasa parancsára, Nógrád keresztény visszafoglalása után. Erre utal a megtalált égett réteg is. A használhatatlan várat végleg magára hagyták, többé nem épült fel. (Más források szerint a várat már 1593 telén felgyújtották a törökök).

A Szanda-Péterhegy feltárását Gádor Judit végezte 1968-ban: "Előkerült egy téglalap alaprajzú torony, melyhez ötszögletü keritésfalat épitettek. A várfal É-i oldalán a kapubejáratot is megtaláltuk. A Ny-i oldalon a fal megszakad,épitett falnak nincs nyoma, DNy-on pedig egy szakaszon alapozás és kötőanyag nélküli rakott kőfalat figyeltünk meg.
A torony mellett, a kerítésfalon belül, ÉK-i tájolású templom feküdt. Két periódusban épült. Először kisméretű kerek templomot épitettek, ezt később hosszanti hajóval megtoldották.
A falakat mindenhol közvetlenül a sziklára alapozták. Felmenő falak csak a toronynál és a kerítésfal ÉK-i szögletében maradtak meg, egyébként csak az alapfalakat követhettük nyomon.
A leletanyag egységes volt: XII-XV.sz.-i kerámia, vaskések, sarlótöredék, XV.sz.-i nyilcsúcs, valamint későbronzkori kerámia."

A Szanda várhegy feltárását Gádor Judit végezte 1969-ben: "A torony és az alatta fekvő ciszterna területét, a vár központi magját kibontottuk. Mivel a torony erősen lepusztult /mintegy 10,5 m volt a feltöltés/ a ciszternát pedig a század elején már részben kitisztitották, korhatározó rétegviszonyokat nem figyeltünk meg.
A torony területén megfigyelt korai aprajzú épitmény alapmaradványát kibővítették, illetve úgy épitettek hozzá falakat, hogy egy kisméretű négyzetes alaprajzú tornyot képeztek belőle. Ezen a szakaszon kevés Árpád-kori kerámia és néhány vastárgy maradványa volt. A torony szintjében a teljesen lekopott sziklaszirt tisztításakor az É-i oldalon a toronyhoz csatlakozó várfal nyomait találtuk. A mintegy 4 m mély ciszterna sziklára alapozott kőfallal, ezen belül kb. 0,5 m széles vízzáró agyagréteggel és két sor padlótéglából épített téglafallal épült. A fenékrészt körcikk formában faragott 3 sor faragott mészkővel rakták ki, melyeket alulról vaskapcsok fogtak össze. A toronyhoz csatlakozó szinteken sok Árpád-kori kerámia, míg a várat övező keritésfalak mentén általában XV-XVI.sz.-i leletanyagot találtunk."

Szanda

Szanda - Civertan felvétele.

Szanda

Szanda - Civertan felvétele.

Szanda

Szanda - Civertan felvétele.

Források: Csiffáry Gergely: A történelmi valóság Tinódi Varkocs Tamásról írt énekében; Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972); Gerő László: Magyarországi várépítészet; Oszolik Maja: Szanda várai (VKT 2015 évkönyv); Az 1968. év régészeti kutatásai / Régészeti Füzetek I/22. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1969); Az 1969. év régészeti kutatásai / Régészeti Füzetek I/23. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1970);

A légifotókat a Civertan grafikai stúdió bocsátotta rendelkezésünkre.

Hol található

Szanda

Szanda megközelítése.

Szanda várának megközelítése több irányból is lehetséges. A Szandát Szadaváraljával összekötő úton a vízműnél lehet parkolni. Onnan kb. 2500 méter gyaloglás a vár.

Szélesség: N - 47°54'41,53141"
Hosszúság: E - 19°25'20,90198"