Szucsányváralja Basta

Szucsánváralja (szlovákul Podhradie) község határában 30 méterrel a település felé magasodó sziklacsúcson találató egy 15. századi kisméretű vár csekély maradványa. A Basta nevű csúcson Szentmiklósi Pongrácz István építette a várat a polgárháborús időkben 1446 előtt. Pálóczi Lászó országbíró 1446. szeptember 12-én kiadott  olkelvelében ez áll: "Zenthmyklos-i Pongrác az elmúlt zavaros időkben a maga számára foglalta el az exponensnek turócmegyei Zwchan, Warallya, Kwnzky, Nokchow és Kerpelen nevű birtokait, majd Zwchan birtokán várkastélyt és erődítményt építtetett a maga számára és mindezeket most is birtokolja."  Az országbíró felszólította Pongrácot a birtokok visszaadásáta (galéria). A területet 1442 körül foglalta el Szentmiklósi Pongrác Thurzó Györgytől. A birtokok nem kerültek vissza Thurzóhoz, ezt Garai nádor 1449. március 13-i oklevele bizonyítja: "Zenthmyklos-i Pongracz István, Miklósnak a fia, az elmult zavaros időkben az exponensnek turócmegyei Zwchan, Waralya, Konczky, Nokchow és Kerpelen nevű birtokait jogtalanul a maga számára foglalta el és használja azokat most is, azonkívűl Zwchan birtokon várkastélyt illetőleg erődítményt épített a maga számára." A pereskedés 1464-ig tartott, amikor Pongrácz István a családja nevében Szucsány váráért és birtokaiért Thurzó György fiainak a Sárosban lévő Jánosfalvát adta cserében ("Zenthmyklos-i Pongracz Miklós fia István az édestestvérei: Jakab és János és atyai testvérei: Pongracz fia László és saját gyermekei: Miklós, László, Zsófia, Lazka és Nadee terheit is magára vállalva a sárosmegyei Janosfalwa nevű birtokát a rávonatkozó oklevelekkel együtt Bethlenfalwa-i Thwrzo György fiainak: Mártonnak, Jánosnak és Teofilnak adja cserébe azok turócmegyei Zwchan nevű váráért és tartozékaiért és mivel Zwchan vár minőségre, kiterjedésre és haszonvételre nagyobb, István tartozik még Mártonnak, Jánosnak és Teofilnak 2300 aranyforintot fizetni, amiből 1393 forintot már le is fizetett, a hátralékos 907 forintot pedig tartozik Szent Mihály nyolcadán Budán megadni, ha pedig ezt nem tenné meg, a már kifizetett 1393 forintot elveszti és tartozik Zwchan várat visszaadni, ha pedig nem adná vissza a várat, akkor az ellene kiadott ítéletvétel újból érvénybelép és azt végre lehet hajtani.")

1483-ban a Liptó megye felé tartó Vág menti út mellett fekvõ szucsányi kastélyt Kinizsi Pál birtokolta, akitől  Betlenfalvi Thurzó Teofil, az itteni várnagy vette zálogba. Szapolyai István nádor 1493 júliusában felkereste Kinizsit, hogy az vegye vissza a "a Turóc megyei Zwchan castellumát" Thurzótól, a fenntartási költségeivel ne foglalkozzon, azokat majd ő kifizeti. Kinizsi teljesítette barátja kérését, magához hívatta Thurzót, aki nem akarta visszaadni a zálogbirtokot. Erre Kinizsi elfogta Thurzót és embereivel megszállta Szucsányt, majd átadta a nádor embereinek, akinek Corvin Jánossal vívott magánháborújához volt szüksége rá.

1505-ben Kinizsi özvegye és annak második férje, Horváth Márk, 1519-ben a harmadik férj, Kereki Gergely birtokolta. Az utóbbi alkalommal Lengyel András volt a vámagya. Egy 1491-es oklevél szerint talán zálogként a "Zwchan várkastélyban bírt részeit" a Ceceiek birtokolták, tőlük pedig a Balassákhoz került. 1523-ban Magyar Benignától Szapolyai János vette meg. 1525-ben a Kaszaiak az ellen tiltakoztak, hogy Kasza várát és Szucsány castellumot a Szapolyaiak foglalták el. Mohács előtt királyi adományként Túróci Miklós udvarnokmester kapta meg. 1526-ban Szapolyai János romboltatta le. 

Az 50 m x 50 m-es alapterületű várnak egy kőből épült tornya volt, melynek kb. 6 m-es átmérője és 1,8-2,5 m-es falvastagsága volt. Hasonó lehetett a fenyőkosztolányi Zsiványtoronyhoz. Ennek a toronynak csak részben maradtak meg az alapfalai. A várat árok választotta le a könnyen támadható oldaltól és fa paliszád védte. Valószínűleg legalább egy épület állhatott a várudvaron. A 2013-as régészeti kutatások eredményekén azt valószínűsítették a kutatók, hogy a tornyot, miután már nem használták tovább, építőanyagnak hordták el.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor