Árva vára

Az Árva folyó völgye a 11-12. századokban gyéren lakott terült volt.  A 13. század elején még a zólyomi erdőispánsághoz tartozott, majd a Balassák ősei, Detre és Mikó kapták meg II. András királytól.  Árva várát is ők építették valószínűleg a tatárjárás után, de még 1254 előtt. Ekkor IV. Béla magához váltotta Mikó és Detre fiaitól, és Vág-völgyi birtokokat adott értük. A várat 1267-ben említi először oklevél ("Arwa nidelicet cum castro ibidem existente"). Árva a Vág völgyéből Krakkó felé vezető fontos kereskedelmi utakat ellenőrizte. IV. László korából egy oklevél említi a várnagyát: "Moys castellanus de Arwa".  1307-ben (Palugyai) András magister az árvai ispán és várnagy is egyszemélyben ("magistri comitis et castellani de Arva"). 1310 körül Csák Máté szerezthette meg. 1314. november körül I. Károly és a Balassák egyik tagja, Doncs zólyomi ispán Árvában legyőzték Csák Mátét, a terület innentől Doncs birtoka volt, aki ekkor hű szolgálataikért Liptov-i Pál fia Demeter fiainak: Fabianusnak, Marknak, Ipolitusnak és Miklósnak ad Árvában (in Orauia) Kublen földjük felett egy lakatlan erdőt. 

A korai vár a keskeny sziklagerincen épült fel 45 x 8 méter alapterülettel. Falainak vastagsága 1,2 méter volt, csak az alsó része épült kőből, a felső része fából készült. A legfelső részen egy kis kápolna álhatott fa toronnyal. Még a 13. században épült meg a sziklagerinc déli oldalán a középső vár egy 10 x 9 méteres toronnyal, az udvarán fa épületekkel. Innen fa lépcső vezetett a felső várba. Esetleg már az alsó vár is létezhetett palánkkal és gazdasági épületekkel.

1330 körül (Győrffy szerint 1328-ban) Doncs mester zólyomi ispán Árva várát  a muraközi Csáktornya és Sztrigó (ma Stridóvár) várakért a királynak adta cserébe (1333. június 27-én a király és Doncs úgy módosították a cserét, hogy Doncs visszaadta a két muraközi várat, és Komáromot kapta meg helyettük). Árvát innentől királyi várnagyok igazgatják, 1331-től 1348-ig Ipolt/Lipót/Hipolyt körmöci kamaraispán tölti be az árvai comes tisztséget is ("Ippolitus Camerae Cremnitz praefectus et castellanus de Arwa"). 1354-ben Kathy István az árvai ispán és várnagy ("Praesonti Magistro Stephano dicto Kathy comite et castellano do Arva"). 1392-ben Pásztói János és Kakas László voltak az árvái várnagyok.

Árva 1393-ben Oppelni László herceg, a volt nádor kezén volt ismeretlen címen. 1397-ben Zsigmond király a hercegnek és feleségének, Ofka mazóviai hercegnőnek zálogosította el élethossziglan 23.115 aranyforintért, de 1399-ben a király visszavette és helyette  Blatnica várát adta szintén zálogba. Ezután a cseh Messenpeki György lett a királyi várnagy.  1403-ban egy bizonyos Selich castellanus de Arwa szerepel Angelus bíboros szentszéki követ levelében. 1407. január 10-én Garai Miklós nádor megtiltotta Árva vár ("castrum Arwa") mindenkori várnagyainak hogy a cíviseket és hospeseket szabadságaikban háborgassák. 1408-1409-ben Garai nádor bírta, de a király 1410 körül Stibor vajdának zálogosíthatta el. 1420-ban Stibor özvegyét és fiát iktatják be zálog címén. 1424-ben az ifjabb Stibor 3600 a forintért nővérének, Balicki András özvegyének zálogosítja tovább és a század közepéig az övék. 1435-ben Balicki Miklós címe "comes comitatus castri Arva".

A 15. század első harmadában felépült kőből az a mostaninál kisebb alsóvár, főleg a huszita fenyegetés hatására.

1454-ben a lengyel rablólovag  Komorowsky Péter árvai és liptói comesnek nevezte magát: "Komorow-i Péter, liptói és árvai comes, aki jelenleg Lykwa-ban lakik". Árva vára és Likava is az uralma alatt volt. Bártfa város levéltárában létezik egy levél Komorowsky Pétertől 1455. december 21-i dátummal, melyben azt írta, hogy Likava és Árva várakat zálogba akarja adni Axamit Péter huszita vezérnek. 1468-69-ben a cseh háborúra készülődő Mátyás királytól megkapta az örökös főispáni címet is ("comes perpetuus comitatuum Liptoviensis et de Arva").

Komorowsky 1471-ben csatlakozott a főúri összeesküvők által behívott trónkövetelő lengyel Jagelló Kázmér herceghez. 1474-ben Mátyás csapatokat küldött Komorowsky-tartományai ellen. A királyi sereg sorra vívta meg várait, így Liptóújvárt, Liptóóvárt majd Likavát. Végül Árva erődítménye került sorra, ahová maga Péter nagyúr zárkózott be családjával és maradék embereivel. Itt harcra nem került sor, mert Komorowsky rövid tárgyalás után 1474 április 1-én 8.000 aranyért átadta az uralkodónak Árva várát, annak helyőrsége pedig beállt a királyi zsoldos seregbe. Mátyás Árva és Likava várainak, illetve a két megye élére ispánként udvari lovagját, a magát az 1474. évi hadjáratban kitüntető Tárcai Tamást állította.

1482 tavaszán  Mátyás király fiának, Corvin Jánosnak adományozta más váruradalmak a Liptó megyei Likava, az Árva megyei Árva és a Hunyad megyei Hunyad várait.

Mátyás király halála után Szapolyai Imre nádor és Corvin János liptói herceg között kitört az ellenségeskedés.  Corvin 1493 elején Haraszti Ferencnek kötötte le Árvát 2000 forintért, de visszaszerezte tőle és1494-ben a herceg papíron átadta Szapolyainak Likava és Árva várait. Ez ténylegesen ekkor még nem történt meg. Szapolyai ostrom alá vette Árvát, Corvin zsodosokat fogadott ellene, akik Sporyczan-i Salud Prokop vezényletével megütköztek Szapolyai katonáival 1496. március 2-a körül. A zsoldosok vereséget szenvedtek, Corvin parancsára Horvát András és Mihály likavai és árvái várnagyok Árva várát a kezükre adták fizetésük gyanánt és a harcokban elszenvedett veszteségeikért.  Végül a zsoldosok 11.850 forintért Horváték kezére adták a várat zálogjogon, addig, amíg Corvin ki nem váltja tőlük. Szapolyai hiába győzött, sem Árvát, sem Likavát nem foglalta el, és végül visszavonult a Corvintól fegyverrel elfoglalt Bajmócra. Corvin János 1504. október 12-én bekövetkezett haláláig Árva és Likava várai a Horvát testvérek kezén maradtak, akik önálló helyi tényezőként viselték a két várral egybekötött árvái és liptói ispáni címet. 1505. március 17-én Corvin Krisfóf is elhunyt, Szapolyai özvegye, Hedvig hercegnő engedélyt kapott Árva és Likava kiváltására. Az árvai uradalomért cserében Horvát Mihály megkapta a Sáros megyei Palocsa várát örök birtoklásra, Horvát András 2000 forintot kért Likaváért, valamint 2000 forintos zálogértéken Dunajec (Nedec) várát. Árva és Likava pontos átvételének ideje nem ismert, de az átadások lezárultát jelzi az, hogy Szapolyai János és György grófok 1507 augusztusában iktatóparancsot váltottak ki Bajmócra, Szklabinyára, Árvára és Likavára, illetve az ezekben lévő, időközben Ulászló királytól adományul nyert királyi jogba. Horvát Mihály maradt Árva várnagya, de már mint Szapolyai familiáris. 

A 15. század utolsó harmadában az alsó vár területét megnövelték, és ekkor épült a délnyugati sarkána nagy méretű torony. 1474 utána középső várban L alakú palotaszárny épült.

A kettős királyválasztás után a Szapolyai-párti Kosztka Miklós és Péter voltak az árvai várnagyok, akik fegyverrel vettek részt a két király híveinek polgárháborújában. I. Ferdinánd 1527-ben Thurzó eleknek adta Árvát, de ez ténylegesen nem valósult meg. János király a két Koszka testvérnek hálából Zsolnalitva és Sztrecsény várakat adta 1529-ben. Árvát több támadás is érte a Ferdinánd-pártiak részéről, de ezek sikertelenek voltak. Végül Kosztka Miklós 1534-ben I. Ferdinánd pártjára állt, ekkor a lengyel Dubovczky János (Jan Dubovec) kapta meg a birtokot. Az ő címere látható a második kapu felett (galéria). Árva 1546-ban a Magyar Kamara kezelésébe került, ahonnan Révay Ferencnek adták zálogba 8000 forintért. Őt 1549-ben a sziléziai Sedlnitzky (Herr von Colditz) testvérek (Vencel és Albert) követték. 

1536 és 1546 között jelentősen megerősítették a várat. A felső vár keleti sarkát félkörívessé alakították és új emeletet is kapott. Az alsó vár elé új falszorost építettek és új kaputoronnyal zárták le. Ezen található ma a lengyel Jan Dubovec címere az 1543-as évszámmal. A középső várban a keleti torony mellett palota épült, ahonnan lépcsől lehetett feljutni a felső várba, valamint a  déli sarkain rondellákat emeltek.

1556. március 10-én Thurzó Ferenc engedélyt kapott I. Ferdinándtól, hogy 18.338 magyar forintért magához váltsa Árva uradalmát, és amennyiben fia születne, akkor ő is a zálogbirtokában maradhat. Thurzó megvált a papi pályától és hamarosan feleségül vette a korábbi tulajdonos, Kosztka Miklós Borbála nevű lányát. Az új tulajdonos azonnal megkezdte a vár reneszánsz átalakítását, 1557 nyarára már 1662 forintot költött a munkákra, ekkor jelentés készült a várról: "Úgy ítéljük, hogy Árva vára mai állapotában eléggé el van látva erődítményekkel és falakkal, mert van öt középszerű köralakú bástyája, - négy a várnak azon a részén, mely a hegy lankás volta miatt inkább megközelíthető, egy belől a várban, mely a vár belső kapujához szolgál. De a vár azon tulajdonosának, a ki a bástyákat és falakat építtetni kezdette, nagyon tudatlan vagy hanyag építésze és kőmívese volt, a mit az ügyetlenül és jó alapozás nélkül végzett munka nyilván megmutat. Mert mivel jó és biztos alap nem volt rakva, a falak és bástyák omlani kezdtek, és az eljövendő összeomlás minden jele mutatkozik. Ezt nagyságos Thurzó Ferencz úr észrevévén, és meggondolván azt is, hogy mennyi költséggel és munkával építhető újra az ilyen mű, ha összeomlik, a tényállásból elhatározta, és úgy vélekedett, hogy erős támfallal megtámogatva, ezek az épületek megerősíthetők és megtarthatók, és ezt úgylátszik, véghez is vitte. Mert két megrepedezett bástyát, melyek egyike az első, vagy külső nyugati kapunál van, a másik nem messze ettől, a második várkapu felé menve, köröskörül aláásatott, és jó alapozással olyan falat, a mi-lyen a megtámasztásnál szokásos, körülbelül két ölnyire az alapra építtetett, hasonlóképen falat húzatott a két mondott bástya közt, annyira, hogy úgy a bástyák* mint a fal arra a bástyára támaszkodik, a melyet a második kapuval szomszédosnak mondottunk. Azt mondják, hogy ezen az. épületen toronyalakú faépület volt, de az egész Thurzó úr akaratából, lehordatott, egyrészt a tűzvész félelme miatt, másrészt mert úgyis nagyszámú faépítkezés van a várban, de azért is, mert úgy mondják, hogy a fa megrothadt. ... A felső várban van egy bástya-szerű félkörű torony, a melyről azt mondják, hogy rajta egy hasonló igen magas faépítmény volt. Ez hasonló módon lebontatott és a fal kissé felemeltetett, valamint kisebb ágyúkra alkalmas hely készíttetett, és ugyanazon módon kővel födetett. Az alap körül út és annak támfala készült, mely habarcscsal, mészszel kevert homokkal meszeltetett és kijavíttatott egészen." 

A felső várat az egyik ajtókeret felirata szerint  1561-ben Thurzó Ferenc átépítette. Thurzó árvai tiszttartója (provisor) Abaffy János lett, várnagya pedig Guzith István. Thurzó Ferenc 1576-ban bekövetkezett halála után a családon belül többen meg akarták szerezni Árvát, de Abaffy és Guzith megőrizték Thurzó Györgynek, aki hálából Mokrágyot adta Guzithnak és Felsőlehotát Abaffyanak, ahol reneszánsz kastélyok épültek. Thurzó György folytatta apja építkezéseit az árvai várban.

A Bocskai-felkeléskor a hajdúk liptói megjelenésekor Horváth László és Guzith András árvai várnagyok a várat megerősítették, valamint Felsőlehota és Lestine között sáncokat ásattak. 1605 tavaszán a hajdúk elfoglalták a sáncokat és fosztogatni kezdték a környéket. Bocskai kapitányai Thurzó Györgyöt felszólították a csatlakozásra, aki azonban protestánsága ellenére sem állt át. A hajdúk felégették Thurzó biccsei várkastélyát, és feldúlták Árva vármegyét. Az Árvára törő hajdúkat a vár őrsége és a környék népe 1605. december 27-én megrohanta és szétverte. Állítólag a hajdúk vezére, Hajda Gergely is elesett a harcokban. Thurzó György jelentős szerepet vállalt a bécsi béke megkötésében. Jutalmul a hűségéért a császártól örök adományként megkapta maga és utódai számára Árva várát 1606. március 7-én.

1606 után Thurzó György megerősítette az alsó várat, az ágyútorony előtti falszorost befedette és felette ágyúállást épített ki, és a külső falát jelentősen megvastagították. A korábbi, még a Jan Dubovec által épített kaputorony elé újabb kaput és falszorost építettek (a jelenlegi első kaput). Az alsó várban 1610 és 1611 között felépült a várkápolna, eredetileg protestáns imaháznak. Thurzó 1616-ban hunyt el a biccsei várkastélyában, és ott is temették el, de özvegye, Czobor Erzsébet biztonsági okoból 1622-ben áthozatta maradványait a biztonságosabb árvai várba. Árvát fia, Thurzó Imre örökölte.

1619-ben Thurzó Imre Bethlen Gábor oldalára állt és Árva vára szeptemberben megnyitotta kapuit a fejedelem csapatainak. Thurzó Bethlen főembere lett, de 1621-ben 23 évesen elhunyt a nikolsburgi béketárgyalások közben. Árva rezidencia jellege megszűnt, a birtokot Thurzó György végrendelete értelmében a főispánsággal együtt özvegye, Czobor Erzsébet örökölte 1626-ban bekövetkezett haláláig. Thuzó Imre övegye, Nyáry Krisztina férje holttestét az árvai vártemplomban temettette el.

1626-ban Zsolnalitvában összegyűltek a Thurzó leányok és férjeik. Közbirtokosságot alapítottak, mely első igazgatójává Thurzó Ilona férjét, Illésházy Gáspárt választották. Halála után vitat támadt az örökösök között, végül 1652-ben Thurzó Katalin fiát, Thököly Istvánt választották meg.

Thököly István belekveredett a Wesselényi-féle összeesküvésbe, megtorlásul 1670 november végén a császári hadak Siegbert Heister ezredes ás Esterházy Pál  vezényletével ostrom alá vették az Árva várába zárkózott súlyos beteg főurat.  Thököly fiát, a 14 éves Imrét Likava várába, majd az erdélyi birtokokra menekítette az ostrom előtt. Árva védői szilárdan kitartottak, de Thököly István december 3-án elhunyt, ezután az őrség ezután tárgyalásokba bocsátkozott, és december 10-én feladták a várat. A császári sereg ezután Likavát foglalta el több napi ostrommal december 22-én. A két várból 3.000.000 forint értékben szállították el az értékeket Bécsbe.

1672-ben Árvában Pika Gáspár vezérletével fellázadtak az evangélikus tótok. Árva várát vesztegetéssel elfoglalták, és felkoncolták a Pálffy-ezredbeli császári őrségből több mint 100 főt. A felkelőket Johann von Sporck tábornok szétverte és a vezetőket kivégezték (galéria).

1678-ban a vár őrsége megnyitotta kapuit Thököly Imrének. 1683-ban császári őrsége volt Árva várának: Kiechler Ferenc, a Knigge-ezred zászlótartója kevés muskétással és 16 ágyúval. Szeptember 28-a után Sobiesky lengyel király parancsára egy litván csapat tört be Árvába, és az Árva várát ostromló kurucokat szétszórta.

A Rákóczi-szabadságharc kitörése után Árva várát már 1703 őszén zár alá vette Károlyi Sándor kuruc serege. A vár császári őrségének az élén Schäfler György Lajos őrnagy állt. Az általa kért ágyúk Komáromból nem érkeztek meg Árvába, így kevés tüzérsége volt. Luby György ezredes november végén kezdett Árva ostromába, a kurucok hamarosan benyomultak az alsó várba a befagyott Árva folyó felőli oldalon. A felső várba szorult császári őrség 1703 december 5-én adta meg magát a kurucoknak. Árva kuruc parancsnoka Apajy György lett.

1708-ban II. Rákóczi Ferenc megbízta de La Mothe francia tüzérezredest a várak és tüzérségeik felmérésére: "Árva várában sok a faépítmény, nevezetesen valamennyi lépcsőzet az alsó várból a közép- és felsőbe, fából van, melyeket kőlépcsőkkel kellene pótolni, mert ha az ellenség megszállja s a falepcsők a bombáktól meggyúlnak, a várrészek közti közlekedés megszakadván, az őrség néhány nap alatt capitulálni lenne kénytelen. A lőportár is romladozott már,  de én a lőpor számára egy teljesen biztos és száraz boltot jelöltem ki, melyben a tiszt urak borokat tartottak. - E várba még két pattantyúst szükség rendelni." A trencséni vesztes csata után Winkler Vilmos ezredes tót hajdúezredét osztották be a várak őrzésére. Árvát maga Winkler védte 350 hajdúval.

1709 év elején az Árvába betörő császári csapatok ostromzár alá vették Árva várát. Winkler kuruc ezredes elutasította a megadást a felmentő sereg reményében.  Babocsay Ferenc kuruc tábornok Gömörből megindulva feltörte az ostromzárat és ellátmányt vitt az árvai őrségnek, de nemsokára Viard 2000 némettel megerősítette a császári vonalakat és ismét körbezárta a várat. Az őrség több mint 3 hópaig kitartott, de a negyedik hónap elején, április 10-én a hajdúk már a megadást követelték Winklertől és a tisztektől. Ők hiába tiltakoztak, a lázadók kitűzték a fehér zászlót és tárgyalásokat kezdtek Lancken tábornokkal. Az őrség végül átállt a császáriakhoz, míg Winkler és a tisztek hadifoglyok lettek.

Árva várát nem rombolták le a szabadságharc után, a közbirtokosság helyreállt és Erdődy György lett az igazgatója 1714 és 1758 között. 1782-től Esterházy Miklós, 1792-től Zichy Ferenc igazgatta. A vár 1800-ban leégett, Zichy először az alsó várat hozatta rendbe. A felső és középső várat a tulajdonosi tanács 1801-ben befedetlenül hagyatta a nagy költségek miatt, de Zichy hamarosan befedette azokat is. 1848 után a várat elhanyagolták, már nem volt szükség rá.  1852 nyarán I. Ferenc Józsefet látta vendégül a vár, ezért előtte javították a repedező falakat.  A felső vár hengeres részén a félöríves korlátot Zichy Edmud készíttette 1868-ban, miután múzeummá alakította át. Pálffy József 1896 és 1919 között restauráltatta. A második világháború után a korábbi német és magyar birtokokat államosították Csehszlovákiában, a vár pedig állami tulajdonba került. 1956 és 1969 között ismét renoválták, a felső vár ekkor nyerte el mai formáját. Jelenleg múzeum.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor