Karaszkó erődített templom

Karaszkó (szlovákul Kraskovo) települést az ide települt bányászok alapították. Első említése 1334-ből ismert. 1334. június 24-én I. Károly király oklevele szerint László kalocsai érsek a Hont megyei Ryma-zumbata / Rymazambata [Rimaszombat], Banya [Rimabánya], Turek, Zkalnuk, Vrreue / Vrruue, Karazkou [Karaszkó], Zkork, két Pokorag, Tomouch, Cherenchen, Brezou [Rimabrézó], Tyzolch [Tiszolc], a Gömör m.-i Moyun, Moysa birtokokat - mivel ezek messze vannak tőle - elcseréli Szécsényi Tamás erdélyi vajdával.

Karaszkó temploma még az Árpád-korban épült, majd a 14. század elején ennek helyén épül fel a kora gótikus, az eredeinél nagyobb templom (galéria). A Szent László tiszteletére szentelt templom egyhajós, keletelt, egyenes szentélyzáródással épült. A hajó 12 x 10 méter, a keresztboltozattal fedett szentély 6,9 x 6,1 méter nagyságú. Papja az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék összeírásakor 1 márka évi jövedelemmel rendelkezett, ami egy átlagos vidéki templomra utal. A templomot a 14. század 60-70-es éveiben kívül és balűl is kifestették, a munkák megrendelője Szécsényi Frank országbíró lehetett. Az ő arca is feltűnik az egyik lovag képmásában.

A 15. században emelték köré az erődített falat a huszita háborúk időszakában. A szentélybőll a sekrestyébe vezető gótikus portál a 15. század második feléből származik. 1555-ben a törökök az egész községet felégették és ekkor a templom is megrongálódott. A templomot 1596-tól már biztosan az evangélikusok használták, a freskókat lemeszelték. 1657-ben a védőfalon belül fagerendákból készült harangtorony épült. A templom reneszánsz oltára és szószéke 1668-ból származik.  A hajó három oldalán fa kórus késő reneszánsz, J. Fabini festette 1669-ben.

1751-ben új tetőt kapott a templom, majd valamikor 1758 és 1768 között készült a hajó kazettás mennyezete.

Karaszkó freskóit  a 20. század legelején fedezte fel Huszka I., aki restaurálta is őket 1905-ben. A kő keresztelőmedencéje a 13. századból származik.

Prokopp Mária művészettörténés 1969-ben írta a templom freskóiról: "...A karaszkói képek azonos formái ellenére is bizonyos különbség érezhető a régiesebb felfogású szentélybol-tozat képei, Szt. Mihály ünnepélyes merevsége és a Szt. László legenda eleven mozgalmassága között. Nincs azonban itt másról szó, mint hogy a szentély ábrázolásait a megszokott formák erősebben kötötték, de itt is felismerhetjük a mester drámai, plaszticitásra törekvő, eleven egyéniségét. A hajó északi fala legfelsőbb sorának legenda képei azonban nem tartoztak a kötött egyházi tematikába, így a mester itt szabadon bontakoztathatta ki az új törekvések, a mozgalmas csoportjelenetek, főképpen a harci ábrázolások iránti kedvét és képességeit. A rimabányai Szt. László legenda líraibb, népiesebb részletezőbb ábrázolásával összevetve a karaszkói mes-ter alapvetően drámai beállítottságú, nagyvonalú művész, akinek képeiből a lovagi udvarok, a lovagi tornák friss levegője árad. E felfogásbeli különbségen kívül a két sorozat között 30-40 évnyi időbeli eltérés is van. A karaszkói képeket a század legvégére, az 1400 körüli évekre helyezzük. A fentiekben jellemzett mester kétségtelenül itáliai iskolázottságú. Dvoraková, Fodor és Stejskal, a legújabb cseh tudományos kutatás képviselői is feltételezik, hogy a karaszkói mester korábban Esztergomban vagy olasz műhelyben dolgozott."

A külső és beltéri freskók teljes restaurálását 1983-85-ben végezte el Josefík J., Székely L. és Žucha I. A templom freskóiról itt olvashat részletesebben: https://www.gotickefresky.sk/hu/kraskovo/

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor