Márianosztra: Toronyalja pálos kolostor

Az egykori toronyaljai Szent Mihály pálos kolostor ("beati Michaelis") romjait a Börzsönyben, a kóspallagi horgásztól és Bibervár romjától délre pár száz méterre található fás-bokros kis dombháton láthatjuk.

A kolostor alapításának körülményei nem ismertek, de valamikor a 14. században történt. Első adat róla 1381-ból ismet, amikor Miklós rendfőnök a tornai Szent Mihály kolostor és a konvent beleegyezésével a Szokolya falu végén álló malmát bérbeadta ("... cum consensu prioris et totius conventus claustri beati Michaelis de Torna locavit quoddam molendinum eiusdem claustri in fine villae Zakalia..."). Nevét a mindössze pár száz méterre álló 12. századi kis  toronyból és udvarából álló várról kaphatta, illetve az alatta lévő településről. A ma Bibervárnak nevezett erősség a 14. század eleji harcokban pusztulhatott el, talán a Visegrádért folytatott küzdelemben. A kolostor építéséhez felhasználták a romos vár köveit is. A nosztrai pálos monostornak volt alárendelve.

1418-ban egy végrendeletben hivatkoztak a monostorra, 1435-ben a váci káptalan a pálosok két szőlőjét felmentette a kilenced és tized alól a kolostorban mondandó misék fejében. 1437-ben Benedek generális perjelsége alatt az évi káptalanban elrendelték ("...inLibro constitucionum de Thoronalya..."), hogy minden barát legalább havonta egyszer vallja meg bűneit elöljárójának. 1527 márciusában Szapolyai János király  hozzájárult ahhoz, hogy Szobi Péter fia Mihály egész Battyány falut Pest megyében a toronyalji Szent Mihály kolostornak adta ("...Beati Michaelis archangeli in loco Toronallya..."), amiért az ottani barátok hetenként négy misét tartoznak mondani. Utolsó ismert oklevél 1539. december 12.-én keletkezett, János király nemesi kúriát és malmot ad Szokolyán a toronyalji remetéknek. Ez után valamikor 1543-44 körül hagyták el végleg a kolostort a nosztraiakkal együtt, 1548-ban már bizonyosan az Nyitra megyei elefánti pálos kolostorban tartózkodtak. Az 1580-90-es években toronyalja pusztaként szerepelt a török defterekben.

A 17. század végén még jó állapotban lehettek a romok. 1686-ban a magyar pálosok nyolc korábbi konvent helyreállítását kérik a királytól, köztük a toronyaljait. Ez nem történt meg, csak a közeli nosztrai kolostor épült újjá.  Egy 1694-es térképen kereszttel jelölik "Tornyai convent helye" -t, egy másik, 1758-ban készültön az alaprajzát is megrajzolják (galéria): ezen egy északnyugati tájolású templomot látunk az északi oldalán zárt udvarú kolostor-négyszöggel. Az 1770-es térkém egy L alakú épületet mutat (galéria).

Miklós Zsuzsa 1987-ben részlegesen kutatta a területet: "1987-ben nyílt lehetőségünk a kút közvetlen környékének átvizsgálására. Megtaláltuk a falazat külső szélét, amelyet négyzetesre formáltak ki. A kút felső szerkezetét, a csigát egyetlen nagyméretű, a falazat DK-i sarkába beépített gerenda tartotta. (Ilyen megoldások több középkori kútábrázoláson láthatók.) Feltártuk az 1985-ben megtalált, de akkor félbehagyott cserépkályhát is, amely az 1. sz. helyiség ÉNy-i sarkában állt. Omladékából nagymennyiségű, szögletes szájú, belül zöldmázas ill. szürke, tál alakú kályhaszem került elő." 

Tari Edit 2000-ben foglalta össze a kolostor építéstörténetét: "A nyolcszög három oldalával záródó szentélyű templomhoz észak felől csatlakozott a kolostor. A szentélyt később kelet felé megnyújtották, szélessége megegyező maradt a korábbiéval. A korai szentélyfal vastagsága 60 cm-es volt. Ehhez a korábbi periódushoz tartozhatott az ásatáson talált 14. századi körtetagos boltozati bordatöredék. Mindkét periódusban kívülről támpillérekkel erősítették meg az épületet. A templom bejárata nyugaton helyezkedett el, a kapu szélessége 140 cm és 80-90 cm magas káva határolja. A szentély közepén oltár maradványt találtak. Megfigyelhető magassága 100 cm, mérete 190 x 140 cm volt. A szentélyhez észak felől valószínűleg sekrestye csatlakozott. A templom belsejében terrazzo padlót találtak. A szentély keleti falánál faragott lábazati követ figyeltek meg, illetve szürkésfehér vakolatot. A templom falai durván faragott kövekből, meszes habarccsal készültek. A hajó belsejét mázatlan padlótéglák borították. Az ablakokon egykor egyszerű, áttetsző üveg volt. A templomhajó előtti udvarrészlet téglával volt fedve. Nagyobb átalakítás az épületegyüttesen a 15. század 2. felében történt, Mátyás király uralkodása alatt. A feltáráson előkerültek faragott kőtöredékek, melyek közül valószínűleg szenteltvíztartó része lehetett a biotitos andezitből faragott kőmedence töredék. A szentély nyugati részén sírok voltak, melyek süttői vöröskőből faragott fedlapjait megtalálták az ásatáson."

Sajnos a kolostort máig nem tárták fel teljesen, falai a föld alatt vannak. 2019-ben a templom szentélyének helyén egy emlékhelyet állítottak fel.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor