Tar udvarház

Tar Ágasvár tartozéka volt, mely királyi várát 1265-ben a Rátót nembéli Porch István kapta meg István ifjabb királytól. A Rátótok u.n.nádori ágának tagjai 1283-ban megosztoztak a birtokaikon, így az uradalmak laza hálózatát hozva létre. Az önállósodó családtagok a birtokaik központjában udvarházakat építettek. Porch István fiai (Domokos, Kakas, László és Lőrinc) még a 13. század második felében Gedén és Hasznoson várat építettek. Porch fiai I. Károlyt támogatták a trón megszerzésében  - Kakas a rozgonyi csatában esett el. Domonkos előbb királynéi tárnokmester (1309-15), majd nádor lett (1324 körül). Porch István fiaitól származtak a Tari, Pásztói, Kazai családok.

Taron az udvarház építése Porch István unokájához, Tari Istvánhoz köthető (László bán fia volt). A 14. század közepéig felépült udvarházról keveset tudunk, a régészeti kutatás alapján igen szerény lehetett. A keskeny alapozású földszintes épületben legalább egy kályha volt. Ez az udvarház még nem volt erődített.

A Rátót nemzetség Zsigmond alatt felvirágzott: 1387-ben 4, 1397-ben már 17 vár volt a kezükön. Ennek a felemelkedésben minden bizonnyal elősegítője volt a Rátót nembéli Ilsvai Leusták nádor. A nádor 1396. szept. 28-án Nikápolynál török fogságba esett. Ez a tény, és hogy a Pásztóiak és Kaplaiak 1403-ban a Zsigmond ellen lázadó főurak mellé álltak, ezzel elvesztve a család politikai befolyását. Egyedül a Tariak kerülték el a bukást, sőt, még a birtokaikat is tudták növelni Sirok és Drégely váraival.

Tari László Lőrinc nevű írástudó fia valószínűleg Budán, Zsigmond udvarában nevelkedett. 1401. ápr. 28-án a királyt fogságba ejtő főurakkal való küzdelemben súlyos sebeket szerzett, melyekből csak évek múlva gyógyult ki. Zsigmond hálából címekkel halmozta el: 1404-1406-ig pohárnokmester, 1407-1409-ig királynéi pohárnokmester, 1407-1408 között étekfogómester és fősáfár, 1406-tól honti, 1407-től nógrádi ispán volt. Zsigmond az ő kérésére Pásztónak megadta Buda kiváltságait 1407-ben. 1409-ben zarándokúton vett részt, melynek során eljutott Compostellába és az írországi Szt. Patrik purgatóriumába. Ezt a Tari Lőrinc pokoljárásaként elhíresült eseményt maga Lőrinc mondta tollba egy ír királyi jegyzőnek "Prohemium memoriale super visitatione Domini Laurencii Ratholdi militis et baronis Ungariae factum de purgatorio sancti Patricii in insula hibernie" címmel (jelenleg a Brirtish Museumban található). A pokoljárás rövid története: amint bezárult Lőrinc mögött a Patrik-barlang ajtaja, két gonosz szellem erőszakkal vissza akarja téríteni, de a kereszt jelére elmenekülnek. További két kísértéstől megmenekülve. Mihály arkangyal jelenik meg előtte és megmutatja neki a purgatóriumot, ahol az ördögök "számos még életben levő egyének" lelkét sanyargatják, látja halott ismerőseit és rokonait. Távozóban az angyal tanácsokkal látja el, hogy övéinek lelkét hogyan szabadíthatja ki. Magát a történetet itt olvashatja el.

Lőrinc társadalmi rangjának már nem felelt meg a kismértű udvarház. Építkezésbe kezdett és a közeli Szent Mihály templomot is átépítette. Az előző udvarházat lebonttották, helyében új, 31x7 méter alapterületű kétszintes épületet emeltek. Ez a földszinten fatokos, az emeleten kőkeretes ablakokat kapott.

Tari Lőrinc 1426 őszén halhatott meg, fia Ruppert hevesi ispán I. Ulászló párthíve lett. Az 1440-es évek polgárháborús időszakában az udvarházat megerődítette: az épületet ovális árokkal vatték körül és egy fa palánkkal. Rupert 1448-ban a rigómezei csatában esett el Hunyadi János oldalán harcolva.

 1454-ben a Tariak és a velük rokon Pásztóiak örökösödési szerződést kötöttek egymással. 1465. február 8-án Tari György (Lőrinc unokája) a Guti Országh Mihálynak és a Nánai Kompoltiaknak 24000 aranyforintért lekötötte minden birtokát, kikötve, hogy esetleges fiú örökös nélküli halála esetén azok őket illessék, s a javakhoz más ne férjen. Ez ellen a Pásztóiak eredménytelenül tiltakoztak.Tari  György 1472-ben Taron halt meg.

A Guti Ország család kezén van Tar 1472 után. Az udvarház kiépítése hozzájuk köthető, amely több szakaszban, 1510-es évekig történt. Az épület déli része alá pincét építettek, fölé pedig a falak vastagításával egy tornyot (galéria). Az árok és palánk valószínűleg ekkor már nem létezett. A reneszánsz 

Az udvarház pusztulása, vagy annak megkezdődése nagy valószínűséggel az 1552-es török hadjárathoz köthető, amikor a környék török fennhatóság alá került. 1569-ben Országh Kristóf halála után birtokainak egy része viszzakerül a koronához, melyk között szerepel Tar vára, mint erőszakosan lerombolt építmény.

 Az udvarház kutatását Juan Cabello végezte, a rekonstrukciós rajzokat Buzás Gergely útmutatásai alapján a Pazirik Kft készítette.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor