Selmecbánya: Kálvária

Selmecbánya északkeleti részén, egy 727 méter magas hegyen található a barokk Kálvária. Helyén a 16-17. századokban a várost védő őrtorony állt. A hegyet akkoriban Scharffenberg-nek hívták (Éles hegy).

Fülek várának 1554-ben történt eleste után megnőtt a török veszély a bányavárosokban. A fokozódó török portyák miatt végül 1564-ben elhatározták, hogy a város környékén 12 tornyot emelnek, melyből riasztó lövéseket lehet leadni az ellenség megjelenésekor (ekkor kezdik el építeni az Újvárat / Leány-várat is).  A Sharffenberg-hegyen a 16 század utolsó harmadában épül fel a torony, és a 17. században még biztosan állt. 1648-ban több hadi eseményt is feljegyeztek a krónikák.  1648.  július 27-én a városi tanács  gróf Poppel csász. biztoshoz írt levelében leírja, hogy  néhány nappal ezelőtt a török portyázók egy csapata Goldbach és Güshübl tájékáról Selmecre tört, és a Scharffenberg  hegye körül szénát gyűjtő embereket megrohanták.  Egy úri embert ("einen feinen Mann") levágtak, többeket veszélyesen megsebesítettek és közel 9 személyt elfogtak. A menekülők azt vallották, hogy a törököket egy volt selmeci lovas kalauzolta. A tanács kérte a grófot, hogy mivel a városnak csak kevés gyalogja van, kérjen a királytól lovasokat a törökök üldözésére. A gróf megígérte hogy 12 lovas katonát 3 hónapig fog tartani Őfelsége költségére. 1648 szeptember 7-én a torony őrsége  (Schiltwach) sikerrel riasztotta a várost, amikor 30-35 török rabló megjelent a hegy alatt. A 12 császári lovas és több polgár megtámadta a törököket és el is zavarták őket. Az oszmán hadak Bécs alatti veresége után (1683) megindult a visszafoglaló háború, a hódoltsági területek egyre messzebb kerültek a bányavárosoktól. Az őrtornyok funkciója megszűnt, de az itteni őrhely a  18. század elején még biztosan állt. Bél Mátyás Notitia Hungariae novae historico-geographica c. munkájában (1735-1742) megemlíti az őrtornyot Parschitius Kristóf korábbi líceum igazgatót idézve: "...A szomszédos Scharffenberg nevű dombon az ellenség betöréseinek a megfigyelésére van egy őrhely. Egy másik szomszédos dombon pedig, amelyik északi irányban fekszik, láthatóak egy vár, vagyis egy bástya romjai  - egyesek azt állítják, de tévesen, hogy itt feküdt a régi Selmec." (Ez utóbbi a Glanzenberg erődítésének a romja, és ez volt Selmec elődje.) A torony a Kálvária építésekor teljesen megsemmisült.

A Kálvária

A 18. század első felében a Scharffenberg-hegy Fritz Lipót András selmecbányai polgár birtokában volt, aki 1744-ben az egyháznak adományozta kálvária és templom építésének céljából. A kálvária építésének kezdeményezője Perger Ferenc jezsuita páter volt, aki megnyerte a városi polgárokat is a tervéhez. Az építkezés költsége 26.708 arany volt, az alapkőletételre 1744. szeptember 14-én került sor. Az építkezések az éppen Selmecbányán lakó Mikoviny Sándor matematikus és térképész tervei alapján indultak el, egy rajza is ismert róla (galéria). A rajzhoz képest végül jelentős eltérésekkel valósult meg az épületegyüttes. 1745-ben szentelték fel a Szent Kereszt templomot a hegyen, és a következő években készültek az egyes stációk. 1746-ban készült el a Szentlépcső, 1747-ben a Szentsír kápolna.  1751. szeptember 14-én ünnepélyes Tedeumot tartottak a szent hegy épületeinek befejezéséért. Ebben az évben I. Ferenc császár is meglátogatta a Kálváriát:  "Itt a Hegy csúcsán, a Sz. Kereszt templomában, buzgón végezte imáját, ájtatos csókkal illette a Sz. Kereszt ereklyéjét, melyet a Sz. Hegyre fölügyelő páter nyújtott oda neki és körülbelül 3/4 óráig tartózkodván fönn, mindent kegyesen megszemlélt. Nem is tudták el ijeszteni jámbor elhatározásától, habár kimenetele előtt egy órával apró jéggel vegyes eső esett. S azonfölül olyan kedvét lelte ezen óriási buzgósággal és fénnyel épített Hegyben, hogy Bécsbe visszatérve saját jószántából a szép selmeczi Kálváriának - úgy mond - 600 forintot utalványozott, ide nem számítva azt a 32 drb. aranyat, melyet Selmeczen adott." A feljegyzések szerint a hegy tetején és odalain sokat kellett robbantani, hogy felépülhessenek az épületek. Az egykori őrtoronynak ma már nyoma sincs.

1771. "Ez évben mondta a Kálvárián az első magyar szent beszédet n. tiszt. Nagy István, Győrkeszi plébánosa". 

1951-ben a kommunista hatalom betiltotta a búcsújárást, az épületek pusztulásnak indultak. A 20. század legvégén vandálok rongálták meg. 2007-ben indult meg a felújítása, miután bekerült a világ száz legveszélyeztetettebb műemléke közé.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor