Sümeg

Sümeg környékét a Dunántúl megszállása után a honfoglaló Lád nemzetség kapta meg szállásterületül. Az augsburgi csatában életét vesztő Bulcsú horkának nem volt örököse, birtokait az Árpád nemzetség szerezte meg. Szent István 1000 körül a veszprémi püspökségnek ajándékozta.

Sümeg falu első említése 1280-ból ismert. A vár építésének időpontja zavaros, talán Zlaudus püspök 1260-70 körül, vagy Széchy Pál püspök 1263-75 kötött építette a vár magját képző Öregtorony alsó szintjét. A többi szint ekkor még valószínűleg fából épült. Más elméletek szerint a vár csak 1290 után épült, amikor a Kőszegiek elfoglalták a közeli Tátika várát Rád nembéli Benedek veszprémi püspöktől. Ennek pótlására épült Sümeg.

A vár első említese az Árpád kor végén 1292-ben történik: Kőszegi Miklós nádor elfoglalja a trónkövetelő Martell Károly részére a veszpémi püspöktől. III. András a lázadó Kőszegiek elleni 1296-os hadjártat során előbb Kőszeget foglalta el, majd Sümeg alá vonult, ostromra azonban nem került sor. Sümeget III. András később visszaadta a veszprémi püspökségnek. Első ismert várnagya Bedur ispán fiát Péter, aki 1318-ban a veszprémi káptalan előtt Omode fia Páltól 20 márkáért megvette a Veszprémváralján levő birtokrészt. Ez az első olyan oklevél, ami név szerint említi magát a várat. A 14. században épülhettek meg a fellegvár falai és a vastag falú öregtorony felső szintje (galéria).

A kapornaki konvent oklevele szerint 1425-ben János és Imre a veszprémi püspök sümegi alvárnagyai ("Johannes et Emericus vicecastellani ... in castro Symeg").

1440-ben a Garai-Cillei-Újlaki-Szécsi liga az özvegy Luxemburgi Erzsébet királyné nevében sikertelenül ostromolta a várat, amely akkor az I. Ulászlót támogató Gatal nembeli Gathalóczi Mátyás veszprémi püspök tulajdonában volt. A püspök sümegi várnagyai ekkor Unyomi Miklós és Tomaji László. Ulászló egy 1442-ben kelt oklevelében az olvasható, hogy a támadók a várat az 1440-es ostrom során körülsáncolták. Ebből a várat legújabban feltárók arra következtetnek, hogy a sáncolás az akkor még nagyrészt beépítetlen várhegy fennsíkjára néző fellegvári oldalon történt.

A sümegi vár nagyobb bővítéseit a 15. század folyamán Vetési Albert (1458-1486), majd ifjabb Vitéz János (1489-1499) püspökök idejében végezték. Vetési püspök megépítette a mostani belsővár északi szárnyát, közepén egy kaputoronnyal és keleti oldalán a várkápolnával. Az akkori bejárat helye elfalazva ma is látható, felette a püspök címerével. A 15. század második felében vették körbe a fennsíkot kőfallal, így kialakítva a nagyméretű külsővárat. Ennek az északnyugati oldalát erősítették meg a nagyméretű Rendeki toronnyal, valamint két kisebb torony is épült a keleti és nyugati oldalon. A külsővárba egy felvonóhidas kettős kapun lehetett bejutni, mely előtt a sziklába farkasvermet véstek. A kapuhoz egy falszoros vezetett, melynek a bejáratát egy U alakú torony védte. A belsővár Öregtornyát kőkonzolokkal tartott felső szinttel magasították meg (galéria).

Mátyás király halála után 1490-ben a trónkövetelő Habsburg Miksa betört a Dunántúlra és számos várat elfoglalt. A veszprémi püspök harc nélkül átadta Sümeg és Veszprém várát. A következő évben Kinizsi Pál kiverte a németeket az országból.

A 16. század első negyedében, Isvalies Péter (1503-11) és Beriszló Péter (1512-20) püspöksége idején épült a belsővár Öregtornyához csatolt keleti reneszánsz palota.

1524-ből ismerhető a vár felszereltsége: egy várnagy, egy alvárnagy, 4 fegyveres őr, 7 kapuőr, egy pék, egy kertész, 4 ágyú, 27 szakállas puska, fél hordó puskapor. Ekkor Devecseri Choron András a várnagy. Leveléből tudjuk, hogy a mohácsi csatavesztés után hozzálátott a vár megerősítéséhez. 1532-ben jelenti Szalaházi Tamás püspöknek, hogy Devecser és Sümeg környékén két alkalommal török portyázókat vertek szét.

1528-ban Kecseti Márton lett a veszprémi püspök. Perben követelte vissza Csorontól a várat, ez végül 1537-ben következett be. Kecseti első dolga a vár felszerelése volt, a következő évben már elfoglalta a gersei Pethők tátikai várát, elrabolva az őtt őrzött kincseket. Az ország három részre szakadása után 1543-ban a veszprémi püspökség kincseit is Sümegre vitette. Tartva a török támadástól az összes kinccsel Pozsonyba menekült. Épp idejében, mert a törökök egy rövid időre 1544-ben elfoglalták a várat, de hamarosan ki is verték őket.

1552 tavaszán Ali budai pasa elfoglalja Veszprémet, innentől Sümeg lesz a veszprémi püspökség székhelye. Kövessy András püspök komolyan megerősíti a várat. Nemcsak az omladozó falakat javítják ki, hanem új védműveket is kap: 1554-re elkészül az új ágyútorony, a Köves-bástya. A külsővár kaputornya felett megépül a nagyterem, a várost palánkfallal veszik körbe. 1553 és 1562 között Ormányi Józsa a várnagy, akinek levelei betekintést nyújtanak Sümeg és a Balaton-felvidék mindennapjaiba. Leveleiben magát prefektusnak nevezte: "prefectus castri Symeg". Ormányi 1562-ben részt vett a sümegiekkel Hegyesd várának visszafoglalásában.

Nyolc évig tartó építkezés után 1562-ben villám csapott az Öregtoronyba lőpor robbanást okozva, a kialakult tűzvész pusztította el a vár tetőszerkezeteit, melyek kijavítására 200 forintot utalt ki Miksa főherceg. Az ezt követő újjáépítésben átépítették az egész belső várat és azon belül újraépítették a tornyot, a keleti oldalon a külső palánkon belül félköríves bástyát emeltek ahogy az Turco rajzán látható (galéria). Évszámos és címeres késői reneszánsz töredékek alapján gyanítható, hogy a vár lakóépületeit is átalakították és azok az 1560-as évek végére reneszánsz formát kaptak. 1569-ben Giulio Turco olasz hadmérnök Sümeg váráról is készített felmérést, amely pontosan mutatja a vár akkori állapotát.

1566-ben Veszprémet visszafoglalta a keresztény sereg a törököktől, így a Sümegre nehezedő nyomás némileg enyhült.

1568 után Liszthy püspök a külsővár déli oldalán megépítteti a reneszánsz püspöki palotát, és a falszoros kaputornya melletti óolasz Szakállszárasztó bástyát - ekkor még fából. 1587-ig folytatódtak az építkezések, egészen Forgách Ferenc püspöki kinevezéséig.

A tizenötéves háború (1591/93-1606) alatt ismét mozgalmas volt a vár élete. Bocskai fejedelem alvezére Némethy Gergely 2000 hajdúval és török-tatár segédcsapatokkal a Marcal völgyét hódoltatta. Itt keseste fel Hagymássy Kristóf és ifj. Nádasdy Tamás, akik átálltak a fejedelem oldalára. Hagymássy emberei csellel bejutottak a várba, ahol agyonverték és lefejezték a Habsburg párti Újlaki püspököt. Némethy őrséget helyezett a várba, de nem sokkal később Batthyány Ferenc császári csapatokkal visszafoglalta. Némethy 1605 aug. 31-én körülzárta Sümeget és két tarackkal elkezdte lövetni a várat. Sümeg felmentésére a császáriak Rindsald András küldték 1000 stájer lovassal, valamint a horvát vicebán és Batthyány katonáit. A felmentő sereget a hajdúk megverték, de a vár sikertelen ostromát szeptember elsején abbahagyták, mert elfogyott az ágyúk lőszere. Bocskai hadai az év végére kiszorultak a Dunántúlról, csak Tata maradt a felkelők kezén.

A 15 éves háború viszontagságai megviselték a várat. Az 1609-ben felvett inventárium siralmas állapotokat ír le: "A vár teljességgel elhagyatott, a tetőzet megtépázott, teljesen romos és tönkrement.". Batthyány Ferenc 1614-ben adta vissza Sümeg várát Ergelics Ferenc veszprémi püspöknek.

A 17. század első évtizedeiben a vár őrsége gyakran portyázott. A vár katonasága Bethlen Gábor oldalán harcolt annak ellenére, hogy a püspök Habsburg párti volt.

Ergelics püspök távozásakor 1628-ban újabb leltárt vettek fel, ami a vár elhanyagolt voltát bizonyítja: "A vár romos, kifosztott, és úgy vélik, hogy kb. 20 vagy 30 éve kismértékben sem építkeztek, tataroztak. Bizony semmi jele új vagy mostani épületnek." Eregilcs utóda Sennyei István lett, aki nekilátott a vár rendbetételének, de 1630-ban távozott a püspökség éléről.

Az 1648 és 1658 között, Széchényi György püspöksége alatt ismét jelentős építkezések folytak a várban és városban. A palotát barokk stílusban átépítették, a Köves-bástya új emeletet kapott. Ekkor épült meg a tarisznyavár is, a város pedig kőfallal lett körülvéve.

1664-ben a vesztes szentgotthárdi csata után a visszavonuló török hadak sikertelenül ostromolták a várat, de a várost elfoglalták és felgyújtották. A tűz a várra is átterjedt. Sennyei püspök rendbehozatta a várat, a külső kaputorony védelmére kiépítette a Sennyei-bástyát. A külső kaputorony felett elhelyezett Sennyei címer 1674-es évszáma az építkezés befejezésére utal.

A vár utolsó hadi krónikái a kuruc korra kelteződnek. 1705-ben Vak Bottyán vette be, ettől kezdve fontos utánpótlási központ volt. 1707-ben Rabutin hadjárata alatt Sümeg is veszélyben volt, maga Bottyán írta Esterházy Antalnak: "Az erdéli nímet armáda Tapolcza és Sümeg között szállott meg, Csoháncz vára alól gyalázatos elmenése után; onnét merre veszi útját? — bizontalan, — ha tudnám bizonyossan, hogy Sümeget megszállja: magam előre bémennék, és megtartanám." Bottyán 1707. december 25-én Sümegen adta át a dunántúli hadak parancsnokságát Esterházy Antalnak, ő pedig a Felvidékre ment.

1709. március 3-án Esterházy Antal 100 gránátos és 50 muskétás hajdút rendelt a várba, Grayner Antalt pedig sümegi főcommnedánssá nevezte ki. Sümeget végül Heister császári generális 1709. július 30-án árulással foglalta el, miután megvesztegette a kuruc parancsnokot. A várat a közhiedelemmel ellentétben nem robbantották fel, sőt, helyreállítási munkálatok is voltak. Az 1712-es leltár új gyilokjárókat említ a Rendeki-torony mindkét oldalán.

1720 után, valószínűleg 1722-ben a várat elhagyták. Ekkor a hadi felszerelést elszállították, az épületek tetőzetét megbontották. Megkezdődött az elhagyott vár pusztulása. Padányi Bíró Márk veszprémi püspök idején a romos várat már kőbányaként használták a környékbeliek, a városban lévő püspöki palota építéséhez is felhasználták a köveit.

A várat 1957-64 között részben helyreállították, feltárták, azonban a karbantartás a következő évtizedekben elmaradt, így az 1980-as évek végére részeiben életveszélyessé vált. 1989-ben a Papp család kapta meg a vár üzemeltetésének jogát, akkor kezdődött meg a vár helyreállítása.