Sorokpolány templom

A vasmegyei Sorokpolány település 1939-ben jött létre Sorkipolány és Sorokújfalu egyesítésével. A közelben talált honfoglalás-kori temetkezések  régészeti kutatásai szerint őseink lengyel eredetű szláv népességgel laktak itt, és ezt a nyelvészet is megerősíti: a polány volt a neve a lengyelek legerősebb törzsének a 10. században. Polány első okleveles említése  a vasvári káptalan 1265-ös okleveléből ismert Pulan néven formában. 1301-ben Palan néven említik, ekkor Szt. László  ("de Capella beati Ladislai ") tiszteletére szentelt kápolna állt határában. Az Unyani és Polyáni családoké volt.

A templom építéstörténete nem tisztázott. Eredetileg Szt. Vencel tiszteletére volt szentelve, és a római kori Borostyán út mellett állt. Mivel korai oklevélben nem szerepel, csak a település korai temetőjének leletei határozhatják meg építésének korát: 1095-1116 között. Ebből a középkori templomból ma csupán a torony áll. A templom egykori szentélyének és hajójának korára ásatás hiányában eddig semmi kézzelfogható adat nincs.

Később a templom Nagyboldogasszony titulust kapta, gótikus stílusban épült át, a nyolcszög három oldalával záródó szentélye már ezt idézi. A templom külseje is festett volt, az 1948-ban megtalált bejárat feletti Golgota-jelenet a 15. században készült. A freskó a keresztre feszített Jézust ábrázolja, mellette két glóriás alak áll, közülük az egyik nyilvánvalóan Mária. A keresztfa felé az egykori mester a holdat és a napot festette.  A templom falán látható Bátsmegyei Ferenc 1697-ből való síremléke. Az Árpád-kori templomtornyot is megmagasították.

A templom belsejét az 1840-es években későbarokk stílusban építették át, ekkor kapta az ún. csehsüveg boltozatot és a nyugati karzatot. 1842-ben a sekrestyével bővítették. A birtokos Szapáry-család finanszírozta a 18. századi oltárokat.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor