Zeykfalva

Zeykfalva temploma a 13. század második felében épülhetett a tatárjárás után, mintája a közeli őraljaboldogfalvi templom volt, tehát valószínűleg annak felépülése után épülhetett (* van olyan vélemény is, amely későbbre, a 14. század második felére datálja a felépítést a freskók és vakolat alapján). A késő román, korai gótikus falusi plébániatemplom egyenes szentélyzáródással, keresztboltozatos szentéllyel és nyugati toronnyal rendelkezik, mely típus az egész országban elterjedt volt. Falába római sírkoveket építettek.  A templom ortodox vagy katolikus építésének vitája a magyar és román szakembereket megosztja: a magyar kutatók az építészeti stílusjegyek alapján a Kárpát-medence nyugati keresztény építészetéhez kapcsolják, míg a régebbi román szakirodalom főleg a freskók alapján a templomot középkori ortodox templomként értelmezik, és a román ortodox művészeti hagyomány részeként vizsgálják. Jékely Zsombor 2014-es tanulmányában a zeykfalvi templomot a középkori Erdély sokrétű, nyugati és bizánci kapcsolatokat egyesítő művészeti világában értelmezi, nem pedig kizárólag mai nemzeti vagy felekezeti kategóriák alapján. Ugyanez a meglátása  Elena Dana Prioteasanak a doktori disszertációjában a falképekről: "A festmények a román kenézek és a magyar királyi hatalom, az ortodoxok és a katolikusok, továbbá a bizánci és a nyugati festészeti hagyományok közötti kölcsönhatásokat tükrözik." Prioresta nem jelenti ki a zeykfalvi templomról, hogy ortodox templomnak épült, mert bizonyos esetben a kenézek "korábban katolikus birtokosokhoz tartozó templomokat vettek át, majd átalakították őket, illetve kiegészítették díszítésüket".  Vladimir Agrigoroaei 2018-as tanulmányában kijelenti, hogy bár a feliratok szláv nyelvűek, ez nem jelenti azt, hogy ortodoxok festették volna őket. Ő inkább az ortodox vlachokat térítő ferencesek hatását látja a falképekben. Azt azonban figyelembe kellene venni, hogy a templom építése és kifestése között eltelt kb. 100 év, amiről semmit nem tudunk. A templom védőszentje a legtöbb kutató szerint Szent Miklós lehetett.

A templom kifestése a művészettörténészek szerint az 1370-es évekre tehető, és talán egy 1377-ből származó forrással is összefüggésbe hozható. Megrendelői az Anjou-korban megerősödő helyi kenézi elit lehetett, a magyar szakirodalomban felmerül Péter hátszegi várnagy és kenéz, aki 1363-1366 között katonáival Lackfi István erdélyi vajda oldalán részt vett Nagy Lajos dél-itáliai hadjáratában. 

A szentély egyik legfontosabb jelenete a Krisztus dicsőségben ábrázolás, amelyen Krisztus mennyei uralkodóként jelenik meg. Alatta az apostolok láthatók, akik élénk mozdulatokkal, egymás felé fordulva beszélgetnek. Ez a megoldás különleges, mert eltér a bizánci festészetben megszokott merevebb, ünnepélyes ábrázolásmódtól. A templom hajójában az Angyali üdvözlet jelenete is felismerhető. Emellett Szent Miklós alakja is megjelenik a festményeken. A falképek stílusában a bizánci és a nyugati, főként itáliai művészet hatásai keverednek. A festmények egyik ismert mestere Grozie (*esteleg Ambrozie) volt, akinek nevét egy felirat is megőrizte. A templom külső falain is maradtak fenn festett részletek, többek között a keleti oldalon Szent Kristóf ábrázolása és a déli oldali freskók. A freskók az évszázadok során megsérültek, ezért csak részben láthatók eredeti szépségükben. Az 1970-es években restaurálási munkálatokat végeztek rajtuk. A zeykfalvi templom falképei azért különösen értékesek, mert ritka módon egyesítik a keleti és a nyugati keresztény művészet jellegzetességeit.

Az épület formája az idők során változott. Az eredeti templomot a 15. században nyugat felé meghosszabbították, de ezt a bővítést a modern korban elbontották. 1700 körül, amikor a helyi nemesi Zexk család református hitre tért, az északi falhoz kálvinista temlomot építettek a ma is látható emlékkő szerint 1724-ben.  Ekkor Adrian Andrei Rusu és Ileana Burnichioiu szerint a templomot fehérre meszelték. Ez a református kápolna szintén nem maradt fenn, csak az alapfalai láthatók.  A mai templom formája látszólag megegyezik az eredeti épületével.

1856-ban rajz készült templomról a Vasárnapi újságban (galéria). A cikk szezője írta: "A templom déli részén a látható kőfal-omladék kerek ablakával, annak oldalához illesztett ev. ref. templom volt; ez előtt félszázaddal teljesen ép, s fedél alatt; tiz év előtt mint rajzunk mutatja; ma a volt ref. templom kőomladék, de a torony és templom kerek ragaszték-szentélyével ollyan mint a rajz. A mai román imaház mellett nem szenvedödött a reformátusok temploma..."

Rómer Fóris 1874-ben írta a temlomról: "Zeikfalva - A görög nem egyesültek temploma, keletelt, egyenes záradéku, ablakai kerekivüek, keskenyek, belül egészen be volt festve. Tornya zömök, emlékeztet az őralja-boldogasszonyfalvira, terméskőből van építve. Ikerablakai csinos oszlopokkal vannak elválasztva. Kívülről többféle festésnek nyomai láthatók. A keleti falnak délkeleti szögletén óriás sz. Kristóf tűnik fel; belső ruhája vörös, köpenye fehér, lábai testszinüek, dicsfénye festett drágakövekkel diszlik; a kisded Jézus bal vállán ül, és a szentnek izmos keze által van védve. E képek legnagyobb része eltűnt. A hajó déli oldalán, kívül képek léteznek, az ablakok bélletein pedig igen csinos minták jönnek
elő mértani alakokból sárga-vörös-fekete szinvegytilettel. A torony déli falának aljánál egy római feliratos követ falaztak be. A hajdani reformatus templom ezen templomnak északi oldalán állott, alapja patakgörgetegből volt építve, mint ezt Hátszeg vidékén többször volt alkalmam láthatni."

1902-ben Möller István (Műemlékek Országos Bizottsága) tervet készített a templom helyreállítására és 1200 koronát engedélyezett erre a célra. Ez meg is történt 1905. augusztus 21.  és október 13. között. A beavatkozás során a romos tornyot toronysisakkal látta el, kicserélte a torony ikerablakainak osztóit, és falazatjavításokat is végzett. További munkálatok: „a szentély laza bordáinak a kiékelése és vakolása, az oltár faltömbjének a helyreállítása, a torony alatti bejáróban és az oldalbejáróban lépcsők és téglaburkolat helyreállítása, falrepedések kiöntése kövek kiváltásával, a templom belső és külső vakolatának kijavítása, vaskereszt elhelyezése a toronysisakon.” 

1905-ben már csak a református templom emlékkövét említik: "Zeykfalva. Az oláh templommal szomszédos telken állt egykor az ev. ref. templom. Ma már nyoma sem látható, de meg van emléktáblája az uradalmi magtár keleti falába befalazva."

Gróh István lerajzolta a templom freskóit és a diadalív pillérén a mészréteg alatt megtalálta a festő önarcképét - "...Zeikfalva temploma, amelyikben a két stílus: a nyugati latin, meg a keleti bizánci egyszerre jelenik meg. Kár, hogy a mester nevét nem lehet elolvasni, bár a képe megvan a diadalív lábán, Nagy Lajos-korabeli öltözetben." 

Bár nincsenek konkrét adatok, de feltételezhető, hogy Kolcvár (Malomvíz), Sztrigyszentgyörgy és Zeykfalva templomait is közösen használhatták a reformátusok és az ortodoxok, és azok csak a magyar eklézsiák elnéptelenedése után mentek át az ortodox gyülekezetek tulajdonába.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor