Tihany Óvár

A Tihanyi-félszigeten található 214 méter magas Óvár nevű hegyen található az ovális alaprajzú földsáncrendszer. Ez a Balaton-vidék legépebben fennmaradt és legnagyobb földvára. Kb. 1 km hosszú, 400 m széles fennsík, 1100-1200 méter sánccal körülvéve. A bronzkor végén és a korai vaskorban épült fel. Az ie. 3000-3500 körül élt u.n. mészbetétes kultúra edénytöredékeit az 1920-as években történt ásatások megtalálták a vár területén (ugyanezen kultúra nyomait és temetőjét találták meg a Szentkirályszabadja és Balatonalmádi között található Kőhegy földvárában). Az Óvár háborús körülmények között a környék népének biztos menedékhelye, s egyben fejedelmi székhelye is volt.

Az Óvár első építési periódusában a fennsík Ny-i és D-i peremét folyamatos sánccal vették körbe, beleértve a mai Kálvária-dombot is. Egy későbbi periódusban alakították ki a fennsík ÉNY-i végében az un. Felsőóvárat, leválsztva a vár többi részéről. Az ovális fennsíkot kelet felől nem határolja sánc, mert ott a Balatonra néző meredek hegyoldal nem kívánt külön védelmet. A meredek keleti perem és a fennsík nyugati fele - az ún. Felsőóvár - között lépcsőzetesen (teraszosan) emelkedik a szint. A földvár bejárata DNy-ról lehetett a mai bevezető út helyén, erre utalnak a domb lábánál álló kora vaskori halomsírok (Uzsoki 1986), melyeket a felvezető út mentén volt szokás emelni. A földvár északi részén elkülönül egy U alakú rész Ny-K-i irányú belső osztósánccal, melyet délről árok határol. Ez az elkülönülő rész láthatóan később épült, mint az eredeti sánc, annál jóval magasabb is. Egy 1920 előtti és 1958-as sáncátvágás adataiból tudjuk, hogy a két sánc szerkezete nem teljesen azonos. Kuzsinszky Bálint a Felsőóvár délnyugati sarkán 10m hosszú, 1,5m mély átvágásában alul nagyobb, felül kisebb mésztufa és mészkődarabokat talált, a felső részében fagerendák elégetésére következtet a talált faszéndarabokból, a tetejét pedig véleménye szerint földdel egyengették el, mely tele volt leletekkel (Kuzsinszky 1920).

Az 1970-es években bronzkori, kora vaskori, kelta és avar leletek, sírok kerültek elő (Uzsoki).

Nováki Gyula 1999-ben a földvár sáncainak felmérésekor felvetette azt a feltételezést, hogy a Felsőóvár belső, keresztirányú sánca jelen formájában nem őskori, hanem egy korai magyar földvár része. Az ásatáson talált leletanyag alátámasztotta ezt a feltételezést. Nováki feltételezi hogy az őskori sáncszakaszt is megerősítették az Árpád-korban, és ezt alátámasztották a 2000-es évek elejének kutatásai is.

A tihanyi apátság 1055-ben íródott alapítólevele még említi, hogy aktívan használják: "Körös-körül a tó van, továbbá egy sánc, ezt még a régiek alakították ki, és építették saját kezük munkájával".