CSOBÁNC

A csobánci vár nevét minden bizonnyal a hegyről kapta. A hegy magyar eredetű elnevezése a füves tetőn birkát legeltető pásztorokra (csobánokra) utalhat.

A csobánci várhegyet a mai ismereteink szerint 1221-ben említik meg egy oklevélben, amikor az Atyusz nembéli Sal elajándékozta az ott található szőlős területét.

1255-ben a diszeli nemesek és a Kesziben lakó királyi udvarnokok pereskedésében említés van kőházról. A szakma ezt tartja a csobánci vár kezdetének. A diszeli nemesek a Csobáncot az egész középkoron át kezükben tartó Gyulaffyak ősei voltak, s a vár 1272-ben már valóban állt.

Az 1300-as években már a Rátót nembéli Gyulaffy család birtokában van. Első ismert tulajdonosa Gyulaffy Demeter, első várnagya pedig Csaba mester. Magáról a várról aránylag kevés információ ismert, 1400-ban, 1420-ban említik oklevelek.

1490-ben, Mátyás király halála után a trónkövetelő Habsburg Miksa csapatai betörtek a Dunántúlra (Vázsonykő várát egy rövid időre el is foglalták), Kinizsi Pál parancsára a várat elkezdték megerősíteni.

1491-ben az özvegy Gyulaffy Lászlóné, született Gersei Pethő Katalin ideiglenesen saját testvérének, Gersei Pető Jánosnak adta át, aki a somlói várnagyot, Leányfalusi Ágostont bízta meg a vár védműveinek megépítésével, aki "igen hasznos épületeket emelt a vár körül" . Ekkor épült a kaputorony is, a vár előtti fennsíkon gödröket ástak az ostromgépek ellen. Ezek láthatók Giulio Turco 1572-es alaprajzán is.

A TÖRÖK VÁRHÁBORÚK KORA

Buda 1541. augusztus 29-én török kézre került, az ország három részre szakadt. Csobánc hamarosan a dunántúli végvár rendszer fontos tagja lett, a törökök többször is sikertelenül ostromolták.

Az 1550-60-as években a vár tulajdonosa, kapitánya a híres bajvívó rátóti Gyulaffy László volt. Így ír róla Eötvös Károly Balatoni utazás című könyvében.

Csobánc várát első ízben 1554. november elejének egy éjszakáján rohanták meg a törökök. Gyulaffy, és az éppen nála vendégeskedő Horváth Gáspár vázsonyi kapitány közösen verték vissza a heves ostromot (Nagyvázsonyt viszont elfoglalták a törökök). Nádasdy Kristóf így írt Csobánc ostromáról Kanizsai Orsolyának (1554. november 3. Pápa): … Szerdán éjel reá mentek volt Csobáncra a törökök, de isten úgy atta volt, hogy estennén haza ment volt Gyulaffy László, Horváth Gáspár is vele volt, és váltig ustromlották, de semmit nem tehetek nekik. Be is hagyott volt bennek, még az vírasztónak fejét is vették az fokon, de valahogy isten úgy atta, hogy esmég ki verték űket. A vár ostroma után az egyik várfal megdőlt, Gyulaffy a fagyok miatt csak palánkkal tudta a várat védhetővé tenni. Az újjáépítés csak 1555-ben indulhatott meg. Gyulaffy katonákat kért a várőrség megerősítésére: "...de könyörgök Te Nagyságodnak, hogy szólna Te Nagyságod király ő felségének, hogy ő felsége tenne valami fizetést belé... Te Nagyságod húsz darabontot szervezzen belé, én is húszat tartok, az negyven darabont elég leszen bele." 1555-ben Csobáncon tartózkodott az idős Tinódi Lantos Sebestyén, aki nem sokkal később, 1556. januárjában Sárváron örökre letette a lantot.

Gyulaffy Lászlótól nem állt távol az erőszakos viselkedés sem. Számos panasz, per volt ellene hatalmaskodásai miatt. Különösen rossz volt a viszonya a szigligeti és fonyódi vár kapitányával, Magyar Bálinttal. 1558-ban Gyulaffy le akart számolni Magyarral, egy éjjel megrohanta Szigligetet. Betörtek a várba, kiszabadították az ott őrzött csobánci foglyokat, majd rövid rablás után visszatértek Csobáncra. Ami a töröknek nem sikerült, Gyulaffy elsőre véghez vitte: elfoglalta Szigligetet. A rossz viszonynak a közös ellenség 1561-es térnyerése vetett véget.

1559-ben a törökök ismét eredménytelenül ostromolták Csobáncot. Ez feltehetően csak rajtaütés lehetett, nem szabályos ostrom.

1561-ben a veszprémi törökök Pajazit vajda vezetésével rajtaütéssel elfoglalták a szomszédos Hegyesd várát. Az itt állomásozó 600 török lovas a környék réme lett.

1562-ben Gyulaffy László kopjájával átszúrva párbajban megölte a vajdát. Még ebben az évben a környékbeli várak katonái és nemesei ostrom alá fogták a várat, majd az erősítés megérkezésekor megadásra bírták azt.

"Sok halú Balaton, Jó ború Badacsony, Isten hozzád Csobánc – Engem többé nem látsz." Gyulaffy László 1568-ban felségsértés gyanújába keveredett, és családjával Erdélybe költözött.

1572-ben Giulio Turco hadmérnök felmérte Csobáncot (galéria). A rajzai alapján Csobánc ekkor közel négyzetes alaprajzú, kisméretű, korszerűtlen vár volt, amely nem sokban különbözhetett a Leányfalusi által kiépített 15. századi állapottól. A rajz szerint a vár egy fennsíkra épült, melynek talán teljes területét fal vette körül. Ennek a falnak a nyomai még ma is láthatók egy kis darabon.

Kanizsa elvesztése után új végvár vonalat kellett kiépíteni. Az 1613. évi 17. törvénycikk elrendelte, hogy a kanizsai őrhely helyett más véghelyek felállítása szükséges. Ezek között szerepelt Csobánc is, és a rendelkezés alapján ezeket meg kell erősíteni és kellő felszereléssel ellátni. Az 1622. évi XXXVI. törvénycikk 43. §-a Csobánc várához saját uradalmát rendelte ingyen munkára és a Veszprém megyei Rátótot. 1649-ben Gyulaffy Kristóf Csobánc tulajdonosa és kapitánya. 1650-ben fia, Gyulaffy László örökölte a csobánci várbirtokot, melyet 1651-ben Széchenyi György veszprémi püspöknek zálogosított el.

1664-ben a híres török utazó Evlia Cselebi említi meg a várat, amikor a török sereg a szentgotthárdi vereség után erre vonult vissza. A várőrség a visszavonuló törökök közé lőtt.

Csobáncot 1669-ben a herceg Esterházy Pál vette meg az eladósodott Gyulaffyaktól. Több tervet is készítettek a vár megerősítésére, amely azonban nem történt meg. (galéria)

1683-ban ismét fellángoltak a harcok: Kara Musztafa nagyvezér százezres seregével megindult Bécs ellen. A dárdai táborból Thököly Imre június 12-én levelet intézett a Dunántúliakhoz, felszólítván őket a kurucokhoz való csatlakozásra. A császári seregek feladták Magyarországot és Bécs alá vonultak vissza. A nehéz helyzetbe került dunántúli nemesség, köztük Batthyány Kristóf és Ádám, átállt Thököly oldalára. A végvárak közül Veszprém, Tihany, Vázsony, Csobánc, Keszthely, Szigliget, Tapolca és még mások is, kaput nyitottak Thökölynek. Kara Musztafa Bécs alatt súlyos vereséget szenvedett, ezzel Thököly csillaga is leáldozott. A kuruc-török csapatok 1683. szeptemberében harc nélkül kivonultak a balatoni végvárakból.

Az 1690-es években Csobáncban szolgált Béri Balogh Ádám, a Rákóczi-szabadságharc később legendás hírű brigadérosa. Ugyanebben az időszakban farádi Vörös Pál Csobánc kapitánya, kinek skót pallosa ma a Magyar Nemzeti Múzeum fegyvergyűjteményének jeles darabja (galéria).

A török kiűzését követően a vár a bécsi Udvari Haditanács által lerombolásra ítélt várak listájára került, de ennek végrehajtását megakadályozta a Rákóczi-szabadságharc kirobbanása. A győri főkapitányság kimutatása szerint 1700-1701-ben Csobáncban 14 lovas és 21 gyalogos teljesített szolgálatot. Csobáncban 1705-ig császári katonaság őrködött, kiktől Domonkos Ferenc és Kisfaludy László kuruc ezredesek csapatai szerezték meg.

1707. február 25-én a labancok sikertelenül megrohanták a várat. Az Erdélyből Jean-Louis Rabutin de Bussy császári tábornagy vezetése alatt a Balaton-felvidéken át Ausztria felé visszavonuló haderő kb. 1000 fős kontingense Kreutz ezredes vezetésével megkísérelte bevenni Csobáncot. A várat Szász Márton kuruc vicehadnagy harminc gyalogos puskás hajdúja, ugyanennyi bemenekült fegyveres nemesember, asszonyaik és lányaik védték. Az osztrák, német, dán, szerb és labanc-magyar ostromlók mintegy négyszáz főt vesztettek, köztük 52 tisztet és magát az osztagot vezénylő Kreutz ezredest is. Esterházy Antal március 11-én jelentette Károlyi Sándor generálisnak: "... Csobánc várában harmincig való puskás bemenvén, ellenek formaliter megszállá Rabutin, s ostromot intézvén, fegyverrel és kövekkel 300 közemberét és 50 tisztit vesztette el alatta. Úgyannyira viselte azon 30 hajdú magát, hogy már a kapuját is belővén az ellenség, belőle vágták ki." A hős védők gróf Bercsényi Miklóstól nyertek dicsérő elismerést. (Azt hozzá kell tenni, hogy a labanc veszteségekről való beszámoló erősen túlozhatott, mert pl. a romhányi csatában volt 700-800 fő veszteségük).

1708-ban Sümeg várának kuruc kapitánya írta le Csonánc várának romos állapotát: "Csobánc várában jóllehet 86 hajdú 2 álgyúval egy pattantyússal és ahhoz elégséges porral rendeltetett: de mivel azon várban lévő épület az ellenség által [itt az 1707-es ostromról van szó] teljességgel elrontatott a következőképpen a cisterna quod esentiale első, teljességgel megfogyatkozott: ezért csekély ítéletem szerint javalom azon várban csak egy traktusnak megfödését, amely által a cisterna subsistálhatna [megmaradhatna], vagy egészben való demolitioját [a vár lerontását]: mert ha neuterum [egyik sem] lészen: félő netalán az ellenség alatta történt gyalázatja megbosszúlására újabban impetálja [elfoglalja, rajtaüt], s ámbár megvételével dicsekedjék is, de a tractusban lévő lakosoknak utolsó romlást okozhat." Horváth Zsigmond tartományi főhadbiztos megígérte Csobánc egy részének helyrehozatalát és a várbéli lőporgyártáshoz való kellékek biztosítását. A vár őrségének hátralékos fizetését viszont megtagadta.

1708-ban Csobáncon raboskodott az árulással vádolt Szegedi Ignác.

1709-ben Heister támadásakor Esterházy Antal Csobáncról puskaport és muníciót szállíttatott Veszprém várába. Ekkor is az 1707-es ostrom hőse, Szász Márton volt a vár kapitánya. 1709 júniusában a császári támadás hírére a csobánci őrséget adó Moóri-ezred katonái kiürítették a várat, és annyira megrongálták azt, hogy teljességgel védhetetlen lett. Erről a csobánci Esterházy uradalom tiszttartójának 1715-ben írt utasításban olvashatunk: "Circa acrem Csobáncz: minthogy a kuruczok mind öszvedöntették, és semminémő ép hajlék az egyetlen ép kápolnán nincsen benne: azon kápolnát méltó volna födél alá venni." Partlin János hercegi tiszttaró is lerombolt és elhagyott várként írt róla 1713-ban ("diruta et desolata"). Lényegében ezt írja 1722-ben Farkas István szolgabíró is: "...arx diruta Csobancz".
Tehát a korabeli források alapján elmondható, hogy nem igazolható az a tévhit, hogy a bevonuló császáriak rombolták le Csobánc várát. Ők már birtokba sem vették a kivonuló kurucok által megrongált és felgyújtott várat.