Magyar várak, várromok, Árpád-kori és középkori templomok, kastélyok folyamatosan bővülő katalógusa

GENIUS LOCI

A hely szelleme...

A mai globalizálódó világban, a rohanó mindennapokban hajlamosak vagyunk megfeledkezni történelmünkről, őseink hagyatékáról. Ez a weboldal szeretne bepillantást nyújtani - a teljesség igénye nélkül - eleink életébe, építészetébe, felkelteni az érdeklődést váraink, templomaink, történelmi emlékhelyeink iránt. Nem titkolt célunk, hogy kedvet kapva minél többen látogassanak el ezekhez az impozáns romokhoz, várakhoz, templomokhoz, illeve a várak történetét bemutatva árnyaljuk a képet pusztulásuk okairól, körülményeiről.

IV.Béla Váraink zöme az 1242-es tatárjárás után épült, amikor is IV.Béla király meghirdette várépítő programját:
„Miután birodalmunkat a barbár népek elpusztították és az a tatárok zsarnoksága által isten engedelmével vagy rendeletére egészen feldúlatott, attól való félelmünkben, hogy országunk végkép kimerül és azt óhajtva, hogy az isteni rendelkezés folytán nekünk hódoló népnek maradványai biztonságban legyenek, főuraink tanácsának meghallgatásával maghagytuk, hogy koronánk minden országának alkalmas helyén erősségeket építsenek, várakat emeljenek, hogy a nép, ha ismét ellenség tör reá, oda meghúzhassa magát és ott védelmet találjon. És hogy ez a jótékony gondoskodásunk annál könnyebben vezethessen a kivánt eredményhez, azt az eljárást követtük, hogy ha magánember birt egy erős fekvésű helyet, azt csere útján vagy más igazságos módon államivá tettük, hogy azon a nép sokasága várat építsen. Ha pedig királyi birtokon volt az ilyen megfelelő hely, azt átadtuk használatra magánosoknak, az egyházaknak vagy főpapoknak. Így akartuk elérni, hogy az erős helyek mindíg azokra bizassanak, kiknek gondoskodása által minél számosabban találhassanak menedéket ugyanott, hol előbb senki vagy csak kevés ember talált.”

De ugyanez a gondolat fogalmazódik meg például 1577-ben is, amikor a haditanács a várak fontosságát említi a török elleni harcban: "A várrendszer az egyetlen eszköz, mely által Felséged az ellenség erejét és előrenyomulását feltartóztatni képes, és amely mögött országai és népei biztonságban lehetnek"

A várak jelentősége a 17. század végén, a 18. században megszűnt, a hatalom reprezentációi immár a kastélyok voltak, amelyek sokkal kényelmesebb körülményeket biztosítottak a tulajdonosaiaknak. A még álló várak jórészét tulajdonosaik elhagyták, köveiket a lakosság hordta szét. Egy-két nagyobb várat még kiépítenek korszerű erődítménnyé a helyőrségek számára, de a 19. századi tüzérségi fejlődés már ezeket is elavulttá teszi.

A weblapon található galériák munkatársaink és barátaink által készültek nagyrészben, de természetesen felhasználjuk mások képeit is, ha azok beleegyeznek.

Újdonságainkból:

Térképes kereső

Szépkilátó panoráma

A Balaton-felvidék várai

A Balaton-felvidék várai a török várháborúk idején élték legmozgalmasabb napjaikat. Számos híres törökverő hősünk neve/élete szorosan összefonódott ezekkel a várakkal, Gyulaffy László (Csobánc, Tihany), Magyar Bálint (Szigliget), Pisky István (Tihany).

Ezek a középkorban épült hegyi várak önállóan nem voltak hadászatilag értékesek. Nem lehettek egy lapon említeni a tüzérség ellen jóval biztosabb védelmet nyújtó korszerű, sokszögű, fülesbástyás, vizesárok- és sáncrendszerrel ellátott várakkal. Felszereltésük gyenge volt és hiányos, őrségük elenyészően kevés. Jelentőségük mégis nagy volt, hiszen a mögöttük fekvő, jobban kiépített és korszerűbb várak előzetes védelmében és a felderítő hírszolgálatban pótolhatatlanok voltak, illetve a kisebb létszámú portyázó török csapatok ellen védelmet nyújtottak a lakosságnak.